HTML

 

">

Bemutatkozás

Ez a blog válaszokat keres a miértekre, amik mindenkiben megfogannak. Nem az ellentétekre, hanem a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Nem elválaszt, hanem egyesít. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, egy végtelen nagy és értelmes multiverzum részei. Akik most, ebben a pillanatban egy Föld nevű űrhajóban száguldunk az emberi elme által ismert Univerzumban.

Facebook

Twitter

Oldallátogatottság

Friss topikok

Címkék

adó (1) agresszió (1) álom (1) amerikai álom (2) Ángyán József (1) áramlás (1) árvíz (3) árvízi védekezés (1) bank (2) bizalom (1) boldogság (1) brokerbotrány (1) családon belüli erőszak (1) demokrácia (2) diktatúra (2) diktatúra kiszolgálói (2) egzotikus fürdőhely (1) elemzés (3) emberi tulajdonságok (1) empátia (1) energiacella (1) energiahatékonyság (1) epigenetika (1) értékrend (5) érzelem (1) félelem (3) filmkritika (2) földtörvény (1) függőleges kert (1) gazdaság (2) gazdasági válság (6) hagyományos média (1) halálfélelem (1) hazugság (2) hitel (2) hitvilág (2) homoszexualitás (1) Horvátország (1) hó fogságában (1) ideghálózat (1) ikertornyok (1) infláció (2) ismeretlen (1) kamat (2) képmutatás (1) kísérlet (1) kitelepítések (1) klientúra (1) klimaváltozás (1) koncert (2) kőolajcsúcs (1) környezeti katasztrófa (1) korrupció (2) közösség (4) közösségi média (1) központosítás (3) kulisszatitkok (1) kutatás (2) lehallgatás (1) lélek (1) lentről felfele építkezés (1) maffiacsalád (1) márc. 15. (1) másság elfogadása (1) megbontó felfedezés (1) melegfelvonulás (1) mellrák (1) Nagy Testvér (1) nemzeti egység (1) nőgyűlölet (1) nők bántalmazása (1) nők közösségformáló szerepe (1) nyájszellem (3) nyaralás (1) olajcsús (5) olajhiány (1) olajpala (1) önhipnózis (1) önszerveződés (2) önzetlen segítség (1) önző gén (1) Orbán Viktor (6) összeesküvés elmélet (2) palagáz (4) parlamenti képviselő (1) parlamenti választások (1) pénz (2) pofon (1) politika (1) propaganda (3) pszichológia (2) pszichológus (1) robbantás (1) sokkos állapot (1) Szaúd-Amerika (3) Széles Gábor (1) szerelem (1) színjáték (1) társadalmi változások (1) természet (1) terrorizmus (1) titkosszolgálat (1) tolerancia (1) totalitárius rendszer (1) unortodox politika (1) választás (1) választások (2) változás (1) Valutaalap (1) városszépítés (1) végtelen nővekedés (4) vezető olajexportör (1) villamos (1) vízcsúcs (1) Yanni (1) zene (1) Címkefelhő

A Szaúd-Amerikai álom

2013.03.27. 00:06 Anonymus Gesta Hungarorum

Az energiaárak az utóbbi években folyamatosan emelkedtek, így az emberek már nagyon ki vannak éhezve olyan hírekre, amik visszaterelnék az életüket a korábbi megszokott kerékvágásba. Ezért sokan kapják fel a fejüket olyan szenzációs hírekre, mely szerint Amerika hamarosan a világ vezető energia exportőre lesz és ebből kifolyólag az energiaárak is majd látványosan esni fognak. Ilyen hírekkel külföldi portálokon már hónapokkal ezelőtt találkoztam és elsőre nehezen tudtam eldönteni, hogy ezt mennyire vegyem komolyan. Legutóbb az index.hu jelentetett meg egy rovatot Isten hozott Szaúd-Amerikában! címmel, ami miatt úgy gondoltam itt az ideje tollat ragadni és eloszlatni az újabb délibábot, mielőtt még túlságosan belekapaszkodnánk.

Ez az egész nem egyéb, mint az új amerikai álom és aludnod kell, hogy hinni tudj benne. Ez az elsőre meredeknek tűnő irónia természetesen magyarázatra szorul. Így a továbbiakban néhány tényre fogok rávilágítani, melyek alapján látható, hogy "az egész palagáz-forradalom csak egy energetikai-pénzügyi lufi" és nem egy "a hirtelen az érdeklődés középpontjába került nyersanyag ...[amelyik]..., úgy alakítja majd át az életünket, mint a robbanómotor feltalálása". A bejegyzésben megpróbálok minél közérthetőbben magyarázni, azonban a terjedelem rövidsége miatt, csak a leglényegesebb dolgokra világítok rá, cserébe bőven lesznek hivatkozások, ahol további információk között lehet majd mazsolázni. És akkor lássuk a tényeket!

1. Környezeti szennyezés

Erről csak kevés szót említenék, de nem azért mert nem tartom fontosnak, hanem mert elsősorban csak erről lehetett olvasni az index cikkében is ellenérvként. Elég jó összefoglaló található a Greenpeace magyar oldalán, valamint a Gasland című angol dokumentumfilmben és jó körültekintést nyújt. Persze, könnyen rá lehet sütni a környezetvédőkre, hogy már megint a fejlődés útjában állnak, de nem olyan rég történt két nagyon komoly környezeti katasztrófa: 2010-ben a Mexikói-Öböl olajkatasztrófája, amikor a BP olajtársaság Deepwater Horizon nevű olajfúró platformjának felrobbanásakor kiömlött 757 millió liter kőolaj komoly környezeti károkat okozott a térségben, valamint a 2011-es Japán fukusimai atomerőmű balesete, mely esetben egyes becslések szerint az okozott szennyeződés összemérhető a 1986-os csernobili atomkatasztrófa hatásaival. Ezért könnyelműség lenne, csak egyszerűen legyinteni a környezetvédők figyelmeztetéseire!

Részemről csak két fontos dolgot emelnék ki a palagáz kitermelése során fellépő környezetszennyezés kapcsán. A legnagyobb kockázatot a palagáz kitermelésénél az ivóvíz bázis elszennyeződésében látom. A technológia adottságai miatt (robbantások a mélyben) olyan gázok is felszabadul(hat)nak, amik a magasabban levő vízrétegeket elszennyezik. És az édesvízkészletnél nagyobb kincs aligha lehet az emberi élet számára, így vigyáznunk kellene rá bármi áron. A másik fontos szempont, hogy a palagáz kitermelése esetén metán is szabadul(hat) ki a földből a levegőbe, aminek az üvegházhatása kb. 25-ször nagyobb, mint a széndioxidé.  Így miközben elviekben mindenki a széndioxid kibocsájtása ellen küzd, valójában csak fokozzuk a bajt.

2. Az exponenciális növekedés korlátai

"Aki azt hiszi, hogy véges rendszerben az exponenciális növekedés örökké tarthat, az vagy őrült, vagy közgazdász." - fogalmazott sarkosan Kenneth Boulding brit-amerikai közgazdász, filozófus, költő, békeaktivista 1970-ben. De mit is jelent az exponenciális növekedés? Maga az exponenciális függvényről már középiskolában tanultam, mégis 3 egyetem elvégézése után sem fogtam fel a következményeit, és csak több mint 40 évesen értettem meg mit is jelent igazán.

Sok politikus és közgazdász álma az évi 7%-os gazdasági növekedés (pl. Orbán Viktor is ilyesmiről vizionált 1998-ban). De milyen következményei vannak egy ilyen növekedésnek? Legyen a kiinduló (0.) év gazdasági kibocsájtása 1 (ami tulajdonképpen megfelel 100%-nak). Akkor a következő évben a gazdasági kibocsájtás az évi 7%-os növekedés miatt 1x1,07=1,07 (107%) lesz . A harmadik évben a gazdasági kibocsájtás már 1,07x1,07=1.145 (114.5%) lesz. A kérdés az, mekkora lesz a növekedés mondjuk 10 év alatt? Ezt egyszerűen ellenőrizhetjük egy zsebszámológéppel, 10-szer szorozzuk meg a kiinduló 1-et 1,07-tel:

1 x1,07 x1,07 x1,07 x1,07 x1,07 x1,07 x1,07 x1,07 x1,07 x1,07 = 1,967 (196,7%, vagyis közel 200%)

 

 

Az évi valamivel több, mint 7%-os gazdasági növekedés esetén 10 év alatt a gazdaság kibocsájtása (nemzeti össztermék) megduplázódik. Ez a fajta GDP megduplázódás évi kisebb vagy nagyobb gazdasági növekedés mellett is bekövetkezik, csak valamivel több, vagy kevesebb idő alatt, mint 10 év. Így például évi 4,5%-os gazdasági növekedés mellett 15 év alatt, míg több mint 10%-os gazdasági növekedés mellett csak 7 év alatt duplázódik meg a GDP. Ez alapján már érthető, hogy Kína évi több mint 10%-os gazdasági növekedése pontosan azt jelentette, hogy például 21 (3x7) év alatt a GDP éppen 8-szor (x2 x2 x2) akkora, mint 21 évvel korábban.

Természetesen ezzel még semmi probléma nincs, szívesen elképzelnénk Magyarországon is hasonlóan szédületes növekedést. Azonban az egész növekedéssel az a baj, hogy nem fenntartható. Ugyanis a gazdasági kibocsájtás megduplázódása bizonyos időközönként (pl. 10 évente) egyben azt is jelenti, hogy 10 évente a felhasznált nyersanyag és energia is megduplázódik, hacsak a felhasználás hatékonysága nem növekszik! De gazdasági törvényszerűség, hogy ha egy árú, vagy energiahordozó ára alacsony, akkor semmi sem motiválja a felhasználókat, hogy takarékosan bánjanak vele (hatékonyabban használják fel). Erre számtalan példa található, akár Magyarországon is. Persze adódik a kérdés: mi van, ha a felhasznált nyersanyag és energiahordozó (kőolaj, gáz) 10 évente megduplázódik? Majd legfeljebb többet fognak a felszínre hozni!
 
Megint csak kapjuk elő a zsebszámológépet és nézzük meg mennyi nyersanyagra és energiahordozóra van szükségünk  200 év múlva (vagyis nagyjából a következő évtizedekben) a kiindulási évhez képest (amikor a kőolaj nagyipari felhasználása elkezdődött). A korábbi példához hasonlóan, most is évi több mint 7%-os gazdasági növekedést tételezzünk fel, így 10 év múlva 2x annyi nyersanyagra és energiahordozóra (kőolajra, földgázra) van szükségünk, mint 10 évvel korábban. Ha azt is szeretnénk tudni, hogy összesen mennyit használtunk fel a kezdetektől kezdve, akkor csak hozzá kell adni az adott évtizedben felhasznált mennyiséget a korábbi évtizedek felhasznált mennyiségéhez. Mindezt az alábbi táblázat tartalmazza. A 0. évben a felhasznált nyersanyag és energiahordozó 1 (100%), rá következő 10 év múlva 2 (200%) és az addig összesen elhasznált nyersanyag és energiahordozó 3 (300%). És így tovább ...
 
Év   Az adott évtizedben felhasznált egységnyi nyersanyag/ energiahordozó Addig felhasznált egységnyi nyersanyag/ energiahordozó összesen
0 1 1
10 x2=2 1+2=3
20 x2x2=4 3+4=7
30 x2x2x2=8 7+8=15
40 x2x2x2x2=16 15+16=31
50 x2x2x2x2x2=32 31+32=63
60 x2x2x2x2x2x2=64 63+64=127
70 x2x2x2x2x2x2x2=128 127+128=255
80 x2x2x2x2x2x2x2x2=256 255+256=511
90 x2x2x2x2x2x2x2x2x2=512 511+512=1023
100 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=1024 1023+1024=2047
110 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=2048 2047+2048=4095
120 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=4096 4095+4096=8191
130 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=8192 8191+8192=16383
140 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=16384 16383+16384=32767
150 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=32768 32767+32768=65535
160 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=65536 65535+65536=131071
170 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=131072 131071+131072=262143
180 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=262144 262143+262144=524287
190 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=524288 524287+524288=1048575
200 x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2x2=1048576 1048575+1048576=2097151
... ... ...
300 2ˆ30=1073741824 2147483647
 

A fenti táblázatból látható, hogy az első 100 év után több mint ezerszer, 200 év után azonban már több, mint 1 milliószor(!!!), mig 300 év múlva már több, mint egy milliárdszor(!!!) több nyersanyagra és energiahordozóra (kőolajra, földgázra) van szükség a kezdeti (0.) évhez képest. Ezek a számok elképesztően nagyok!

A táblázat utolsó oszlopában rejlik egy másik törvény, nevezetesen: egy adott időpontig felhasznált összes nyersanyag vagy energiahordozó 1 híján megegyezik a következő évtizedben felhasználandó nyersanyag és energiahordozó szükségességével!

Ez pontosan azt jelenti, hogy ha valamilyen csoda folytán olyan sok új lelőhelyre bukkannánk egy adott évben (legyen ez az olajhomok vagy éppen a palagáz), ami együttesen az addig felhasznált nyersanyaggal és energiahordozóval megegyező készletet jelent, az is csak pontosan egy(!!!) évtizedig elegendő 7%-os gazdasági növekedés mellett (vagy 15 évig 4,5%-os növekedés mellett). A fenti megállapodás érvényes bármilyen kis gazdasági növekedés mellett is, legfeljebb az évek száma lesz több, mialatt a nyersanyag és energiahordozó mennyiségi szükséglete megduplázódik. Ez egy nagyon sokkoló felismerés! Az én szememet Al Bartlett professzor előadása nyitotta fel, az előadást az angol nyelvű honlapján lehet megtalálni.

Hogy még szemléletesebbé tegyem ezt az egyszerű igazságot, vegyünk egy egyszerű hasonlatot. Legyen a parasztgazdaságban egy kút, melyből vizet kell kimerni naponta a parasztgazdaság számára. Mivel a parasztgazdaság növekszik, a felhasznált napi vízszükséglet is hasonló ütemben kell bővüljön, így a naponta felhozott vízmennyiséget is folyamatosan kell növelni. Ha ez a bővülés valamivel több mint 7%, akkor 10 évente a kútból kimert víz mennyisége megduplázódik. Józan paraszti ésszel belátható a fenti táblázat alapján, hogy a végtelenségig nem lehet fokozni a napi felhozott vízmennyiséget még azon az áron sem, hogy egyre több kutat fúrunk, amiből egyszerre próbálunk vizet felhozni. 

Ez pontosan azt jelenti, hogy a jelenlegi gazdasági növekedés nem fenntartható hosszabb távon. Ezzel az égvilágon semmi újat nem mondtam, ezt már több mint 40 éve tudják a politikusok és vezető közgazdászok, hiszen Dennis Meadows amerikai tudós professzor nevéhez fűződik a „Növekedés határai” című tanulmány, mely 1972-ben a Római Klub jelentéseként először hívta fel a figyelmet arra, hogy a Föld eltartó képessége véges. A rendszerdinamikai módszerekkel készített modellekben a rendszert alkotó részek: világ népessége, ipari termelés, szennyezettség, erőforrások, élelmiszerek közötti összefüggések azt mutatták, hogy a 21. században a világ teljes társadalmi és gazdasági rendszerei összeomlanak. A világ süket maradt a figyelmeztetésre, hiszen ami a távoli jövőben van, az minket már nem érint. Csakhogy az a távoli jövő egyszer csak elérkezik, és akkor nyakig ülünk a pácban. És ami akkor jövő volt, az ma már a jelen!

3. Kőolaj (hozam)csúcs

Általános értelemben olajhozam-csúcsnak vagy röviden olajcsúcsnak nevezzük a kőolaj kitermelésének időbeli tetőzését, amikor a napi kitermelés hozamát már nem tudják tovább növelni. A kőolajcsúcs elmélete már régóta ismert, M. King Hubbert, a Shell Oil Kutatólaboratórium geofizikusa 1956-ban alkotta meg. Az elmélet az Egyesült Államok kőolaj-kitermelésének maximumát 1965-1970 időszakra jósolta meg. Természetesen a maga korában mindenki kikacagta, hiszen már évtizedekig óta a fejlődés folyamatos volt és senki nem tudta azt elképzelni, hogy nem így lesz a továbbiakban is. Jóslatával mindössze egy évet tévedett, az Egyesült Államok olajkitermelési csúcsa 1971-ben volt. A kitermelés csúcsának elérése után, a hozam (a napi kitermelés) elkezdett esni, ahogy a lenti ábrán is látható. A kitermelés csúcsa egyben azt is jelenti, hogy az összes elérhető készlet felét már kitermelték. A kitermelés felfutása exponenciális, támogatva ezzel az exponenciális gazdasági növekedést. A kitermelés csúcsának elérése után azonban a helyzet megfordul, ekkor a gazdaság elkezd zsugorodni (gazdasági visszaesés, vagy recesszió).

Az Amerikai Egyesült Államok kőolaj kitermelése 1900-től napjainkig (Forrás: Wikipedia/Olajcsúcs)

Miután egyértelművé vált néhány szakember számára, hogy Hubbert jóslata igaznak bizonyult, a 80-as évektől mind többen kezdtek foglalkozni az olajhozamcsúccsal az egész világra nézve. Miközben még évekkel ezelőtt is nagyon sok szakember tagadta az olajhozamcsúcs lehetőségét, ma már komoly ember nem kételkedik, hogy ez nem elmélet, hanem maga a valóság!!! A vita tárgya már csak azon van, hogy ez már bekövetkezett-e, esetleg néhány év múlva fog bekövetkezni, vagy csak a távoli jövőben. természetesen a távoli jövő is megfoghatatlan, mert míg egyesek csak néhány évtizedről beszélnek, addig mások egyenesen néhány évszázadról.

A szomorú hír azonban az, hogy az olajhozamcsúcs az úgynevezett hagyományos olaj esetén már megtörtént valamikor 2005 tájékán, amint az a lenti ábrán is látható. Ez egyben a magyarázata is annak, hogy miért olyan drága a benzin a kutaknál, hiszen kevesebb kőolajat tudnak felhozni, mint amennyire szükség lenne. És természetesen a kőolajcsúcs arra is magyarázatot ad, hogy miért robbant ki 2008-ban a világgazdasági válság, ami azóta is tart és tartani fog a következő években is.

A leginkább elképesztő dolog a lenti ábrában, hogy a Nemzetközi Energia Hivatal (International Energy Agency) a következő évtizedekben a kieső hagyományos olajmezők kitermelését (sötétkék), olyan olajmezőkkel képzeli helyettesíteni, amit csak ezután fognak kifejleszteni (szürkéskék) vagy egyenesen felfedezni(!!!) (égszínkék). A kieső hagyományos kőolajat ugyancsak próbálják helyettesíteni a közeljövőben földgáz cseppfolyósításából (lila) vagy nem hagyományos olajból (sárga). Ez utóbbi alatt olyan olajmezőket kell érteni, aminek a kitermelése nagyon költséges (pl. olajhomok), vagy több km mélyen van a földfelszín alatt vagy akár mélytengeri árokban fekszik.

A Nemzetközi Energia Hivatal 2010-es előrejelzése a várható olajhozamról (Forrás: Wikipeda/Peakoil)

A témában magyarul is megjelent két fontos és közérthető könyv, mindenképpen ajánlom elolvasásra: Az Ősi napfény utolsó órái és A fele elfogyott. Ezen könyvek elolvasása után az embernek nem férhet kétsége, hogy valami nagyon nem stimmel a jelenlegi világgazdasággal.

Ha a korábbi parasztgazdaságot vesszük hasonlatként, akkor a kútból naponta felhozott vízmennyiség jelenti  a hozamot. A kútból naponta felhozott víz mennyiségét (a hozamot) időben állandóan növelni kell, hogy a növekvő parasztgazdaság szükségleteit fedezzük. Ismét a józan paraszti eszünkre hallgatva nem lepődünk meg, ha a kútból kimert víz mennyisége egy határon túl nem fokozható, mert a kút egy idő után már "kiszárad". Természetesen fúrhatunk a meglévő kút mellé bizonyos távolságokra újabb kutakat is, de egy idő után azok is kimerülnének. Ilyen esetben várni kell majd, hogy a talajvízből a kutunkba víz kerüljön. A kőolaj esetén azonban ez a várakozási idő több millió év. Annyi időnk pedig biztosan nincs!

Természetesen a fenti megállapítás nemcsak a kőolajra igaz, hanem minden más nyersanyagra (pl. arany) és energiahordozóra (földgáz, uránium, kőszén, palagáz) is. Legfeljebb ezekben az esetekben a kitermelés csúcsa még előttünk van néhány évvel vagy évtizeddel. Nem nehéz elképzelni, hogy bármilyen nyersanyagról vagy energiahordozóról van szó, minden esetben a kitermelés a könnyen feltárható helyeken kezdődik és ahogy a kitermelés kezd felfutni és a könnyen feltárható helyek kezdenek kimerülni, úgy kell egyre nehezebben elérhető helyekről kitermelni. Így egy idő után, amikor már nagyon energiaigényes a kitermelés, a hozam eléri a maximumot, majd ezután elkezd csökkenni. 

4. EROI - a befektetett energiával kitermelhető energia

Ha a fenti megállapítások nem elég súlyosak, következzék az energiamérleg: egy adott egységnyi energiahordozó kitermeléséhez mennyi befektetett energia szükséges. Ez az angol szakirodalomban az EROI szám, amely pontosan azt tükrözi, hogy mennyi egységnyi energiát tudunk kitermelni egy egységnyi befektetett energiával. A kőolaj kitermelés hajnalán elég volt lefúrni a mezőn (pl. Texasban) és máris spriccelt fel az olaj, ahogy az a lenti ábrán is látható.

 Olaj kitermelése Oklahomában (USA) 1922-ben (Forrás: Wikipedia/Petroleum)  

Ekkor még egy befektetett hordónyi kőolaj energiájával több száz kőolajat lehetett felhozni (vagyis az EROI >100). Azonban, ahogy a földréteg felső rétegeiből az olajat a felszínre hozták, és kezdtek alsóbb rétegekből olajat kitermelni, úgy a befektetett energia is növekedni kezdett az egységnyi kitermelt olajhoz képest. Ez ott tart már, hogy még a hagyományos kőolajmezők esetén is (mint pl. Szaúd-Arábia) már csak 8-9 körül van az EROI érték, vagyis egy hordónyi kőolaj befektetésével csak 8-9 hordónyi kőolajat tudnak a felszínre hozni. Az EROI kis értékének egyik legnagyobb hátulütője, hogy a kitermelt energia egyre nagyobb hányadát kell visszaforgatni a kőolaj kitermelésébe, így egyre kevesebbet lehet eladni a világpiacon!

És ez a 8-9-es EROI érték a hagyományos olajmezők esetén még mindig jóval több, mint amit a nem-hagyományos energiahordozók esetén lehet elérni. Például a bioüzemanyagokat (mint amilyen a bioetanol) nagyon sokáig környezetkímélő, sőt egyenesen megújuló energiaforrásnak tekintették, miközben sok szakember jelezte már évekkel ezelőtt, hogy az egész egy zsákutca, hiszen a növényekből kinyert energia nem több, mint amennyi energiát befektettek összesen a növények termesztésébe és azok feldolgozásba. Ha a dolgokat leegyszerűsítjük, akkor tulajdonképpen annyit tettek a bioüzemanyag előállítása kapcsán, hogy a kőolajat egy bonyolult folyamat során átalakították bioetanollá. Ráadásul a már amúgy is szűkös termőföldet csökkentették le ezáltal az élelmiszerellátás szempontjából, így az élelmiszerárak világpiaci ára jelentősen megdrágult. Az EU-ban végül is belátták, hogy a bioetanol nem megújuló energiaforrás és nem csökkenti a széndioxid kibocsájtást sem.

Hasonló kritikák érik az Albertában (Kanada) található olajhomok kitermelést is, ami elképesztő környezetrombolással jár, és még az optimista becslések szerint is csak 3-4, míg a pesszimista becslések szerint csak alig 2 az EROI érték. És ez alól a palagáz sem kivétel, hiszen ha kevés energiával a felszínre lehetett volna hozni, akkor már évtizedekkel ezelőtt megtették volna (a technológia már közel egy évszázada ismert). Így inkább tűnik az egész palagáz hisztéria egy tőzsdei buboréknak, semmint a régi dicső múlt megismétlésének (mármint, hogy Amerika ismét a világ vezető energiahordozó exportőre legyen). Erre már többen is rámutattak, többel között itt és itt is, mindkét esetben piramisjátékhoz hasonlítva a palagáz őrületet!

Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az energiamérleg egy nagyon erős korlátot szab arra vonatkozóan, hogy mennyi energiahordozót lehet még kivonni a Földből. Ugyanis, ha egy hordónyi befektetett kőolaj energiájával csak éppen egy hordónyi kőolajat vagyunk képesek a felszínre hozni (ilyenkor az EROI szám éppen 1), akkor tulajdonképpen nincs mit eladni, hiszen az éppen felszínre hozott 1 hordónyi kőolajat a következő 1 hordónyi kőolaj kitermelésére kell felhasználni. Hiába van ilyen esetben még temérdek kőolaj a Föld belsejében és hiába lehetne nagyon drágán eladni a kitermelt kőolajat a világpiacon a fizika határai miatt még sincs mit eladni.

Ha megint az egyszerű parasztgazdaság példáját nézzük, akkor józan paraszti ésszel nem nehéz belegondolni, hogy egy olyan kútból kimerni vizet, ahol a víz szintje közel van a föld felszínéhez, nem kerül nagy erőfeszítésbe, de sokkal több időbe és erőfeszítésbe kerül egy olyan kútból merni ki vizet, ahol a víz szintje már alig haladja meg a fúrt kút legalját (vagyis már az utolsó vödörnyi vizet merjük ki). Továbbmenve a szemléltetésben, ha a vizet kézi erővel több 1000 méter mélyről kell kiemelni, ami alatt a verejtékezés miatt éppen annyi vizet veszítünk, mint amennyit kiemelünk, akkor abból már a parasztgazdaságnak semmi sem jut. Hiszen a kiemelt vizet meg kellene inni, hogy a verejtékezéssel elvesztett vizet pótoljuk, és nekivághassunk a következő vödörnyi víz felhozatalában. 

Következtetés

A fent bemutatott tények alapján egyértelműen látszik, hogy a csodaként beállított palagáz, - akárcsak a korábbi bioetanol vagy homokolaj esetén - tulajdonképpen nem tekinthető másnak, mint az utolsó kétségbeesett kapálózást a világ energia igényének kielégítésére, és mindezt azért, hogy a régi rendszert és status quo-t fenntarthassuk.  Mikőzben mind a palagáz, mid az olajhomok kitermelése irdatlan környezetszennyezést okoz, a XXI. század energiaigényét nem képesek kiszolgálni, hiszen a kitermelésük nagyon energiaigényes (az EROI értéke nagyon kicsi), így a hagyományos kőolaj csökkenő kitermelését a következő években nem képesek pótolni.

És végül jön a fekete leves: azok, akik a fent leírt tényekkel korábban még nem szembesültek, kétféle választás előtt állnak: 1.) Túlságosan ijesztőnek találják a fent leírt tényeket, ezért inkább úgy döntenek, hogy vissza alusznak és bíznak abban, hogy majd a Vezetőink megoldják helyettünk a felmerülő problémákat. Nekik szép (rém)álmokat kívánok! 2.) Nem félnek szembenézni a tényekkel és úgy gondolják itt az ideje gyökeresen átalakítani a gondolkodás módunkat és a meglévő gazdasági és politikai rendszereinket. Ők azok, akik már gondolatban a várható nagy változásokra is felkészülnek és habár nem fogják tudni, hogy mit hoz a jövő, de felfogják, hogy a változások szükségszerűek az emberiség túlélése szempontjából.

2 komment

Címkék: energiahatékonyság amerikai álom palagáz Szaúd-Amerika végtelen nővekedés olajcsús

A bejegyzés trackback címe:

http://anonymus-hu.blog.hu/api/trackback/id/tr825170742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A túlnyomó többség az előbbi verziót fogja választani, George Santayana rájött erre már rég: "All living souls welcome whatever they are ready to cope with; all else they ignore, or pronounce to be monstrous and wrong, or deny to be possible."
Magyarul kb. annyit tesz, hogy minden teremtett lélek örömmel fogad bármit, aminek az elviselésére felkészült, de minden mást vagy figyelmen kívül hagy, vagy szörnyűségesnek és tévesnek minősít, vagy letagadja, hogy lehetséges.