HTML

 

">

Bemutatkozás

Ez a blog válaszokat keres a miértekre, amik mindenkiben megfogannak. Nem az ellentétekre, hanem a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Nem elválaszt, hanem egyesít. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, egy végtelen nagy és értelmes multiverzum részei. Akik most, ebben a pillanatban egy Föld nevű űrhajóban száguldunk az emberi elme által ismert Univerzumban.

Facebook

Twitter

Oldallátogatottság

Friss topikok

Címkék

adó (1) agresszió (1) álom (1) amerikai álom (2) Ángyán József (1) áramlás (1) árvíz (3) árvízi védekezés (1) bank (2) bizalom (1) boldogság (1) brokerbotrány (1) családon belüli erőszak (1) demokrácia (2) diktatúra (2) diktatúra kiszolgálói (2) egzotikus fürdőhely (1) elemzés (3) emberi tulajdonságok (1) empátia (1) energiacella (1) energiahatékonyság (1) epigenetika (1) értékrend (5) érzelem (1) félelem (3) filmkritika (2) földtörvény (1) függőleges kert (1) gazdaság (2) gazdasági válság (6) hagyományos média (1) halálfélelem (1) hazugság (2) hitel (2) hitvilág (2) homoszexualitás (1) Horvátország (1) hó fogságában (1) ideghálózat (1) ikertornyok (1) infláció (2) ismeretlen (1) kamat (2) képmutatás (1) kísérlet (1) kitelepítések (1) klientúra (1) klimaváltozás (1) koncert (2) kőolajcsúcs (1) környezeti katasztrófa (1) korrupció (2) közösség (4) közösségi média (1) központosítás (3) kulisszatitkok (1) kutatás (2) lehallgatás (1) lélek (1) lentről felfele építkezés (1) maffiacsalád (1) márc. 15. (1) másság elfogadása (1) megbontó felfedezés (1) melegfelvonulás (1) mellrák (1) Nagy Testvér (1) nemzeti egység (1) nőgyűlölet (1) nők bántalmazása (1) nők közösségformáló szerepe (1) nyájszellem (3) nyaralás (1) olajcsús (5) olajhiány (1) olajpala (1) önhipnózis (1) önszerveződés (2) önzetlen segítség (1) önző gén (1) Orbán Viktor (6) összeesküvés elmélet (2) palagáz (4) parlamenti képviselő (1) parlamenti választások (1) pénz (2) pofon (1) politika (1) propaganda (3) pszichológia (2) pszichológus (1) robbantás (1) sokkos állapot (1) Szaúd-Amerika (3) Széles Gábor (1) szerelem (1) színjáték (1) társadalmi változások (1) természet (1) terrorizmus (1) titkosszolgálat (1) tolerancia (1) totalitárius rendszer (1) unortodox politika (1) választás (1) választások (2) változás (1) Valutaalap (1) városszépítés (1) végtelen nővekedés (4) vezető olajexportör (1) villamos (1) vízcsúcs (1) Yanni (1) zene (1) Címkefelhő

A közösségi média - egy új kor hajnala

2013.04.22. 22:03 Anonymus Gesta Hungarorum

A Wikipedia szerint “a közösségi média az a média, amit elsődlegesen egy közösség, mint csoport formál, közösségi szinten, nem pedig írók, újságírók és a médiavállalatok összessége." A közösségi média az internetet és az online megjelenési lehetőségeket aknázza ki (blogok, wiki, közösségi hálózat) annak érdekében, hogy a korábbi média monológokat - amikor csak néhány központi szervezet "beszélt" a tömegekhez - átalakítsa dialógusokká, amikor is a megjelentetett tartalom a későbbiekben megváltozik, alakul annak szerkesztésével és a hozzáfűzött véleményekkel együtt. A közösségi média elősegíti a tudás-demokráciát, mialatt tartalom befogadókból tartalom szerkesztővé alakítja az embereket. És ezzel a kijelentéssel már el is jutottunk a lényeghez, az emberiség egy új korszakához.

A korábbi tömegmédiában az emberek nagy többsége csak passzív befogadó volt, nagy többségük bármilyen kritika vagy megfontolás nélkül fogadta be az abban elhangzottakat. Ahogy a technika fejlődött, úgy kezdtek gombamód nőni az alternatív hírközlési csatornák a korábbi monopólium helyzetben levő tömegmédiákhoz képest (például állami rádió és TV csatornák). Ezzel ugyan növelték mint a versenyt, mint a választékot, de a tulajdonosi kör sokszor átfedést mutatott ezen csatornák között (elég példaként Murdoch médiabirodalmát felemlegetni), így tényleges verseny az információáramlásban még nem következett be. A forradalmi változás a közösségi média elterjedésétől várható, ekkor ugyanis a korábbi központosított információáramlás átalakul többoldalúvá. Mielőtt azonban részletekbe bocsátkoznék ennek kifejtésében, felsorolok néhány lényeges különbséget, ami a közösségi médiát megkülönbözteti a hagyományos tömegmédiától. 

Lényeges különbségekKözösségi médiaHagyományos tömegmédia
1. Közlés formája Párbeszéd Monológ
2. Rendszer
Nyitott Zárt
3. Átláthatóság Átlátszó Áttetsző
4. Értékesítés "Szemtől szemben" (egyéni) Széles tömegeknek
5. Kiről szól a tartalom? "Rólam" "Róluk"
6. Tartalom eredete Felhasználói Hivatásos, szakmai
7. Tartalom megbízhatósága Hiteles Kicsiszolt ("megszépített")
8. Szolgáltatás
Ingyenes (Burkoltan) Fizetős
9. Sikeresség mérőeszköze Elkötelezettség Elérhetőség/gyakoriság
10. Tartalom résztvevői Felhasználók, befolyásos gondolkodók Szereplők, hírességek ("celebek")
11. Döntéshozatal Közösségi alapon Gazdasági alapon
12. Kommunikáció
Strukturálatlan Ellenőrzött, irányított
13. Tartalom
Azonnali, valós idejű Előregyártott és ütemezett
14. Stratégia Lentről felfele Fentről lefele
15. Nyelvezet Informális, közvetlen (szleng) Formális
16. Tartalom fogyasztója
(Részben) Aktív Passzív

A hagyományos média esetén az állami (közszolgálati) műsorszolgáltatók leginkább az aktuális hatalmon lévő emberek érdekeit szolgálják ki, de ez a kereskedelmi csatornákra is igaz, mely esetben a tulajdonosok a maguk érdekei szerint próbálják manipulálni a nagy többséget (fogyasztói társadalom). Ezen csatornák valójában csak szócsövek (monológ) és egyetlen céljuk a tömegek megfelelő irányú megvezetése. Például a kereskedelmi műsorszolgáltatók esetén van egy hallgatólagos megegyezés, hogy az ingyenességért cserébe (nincs előfizetési díj) elfogadjuk, hogy a legváratlanabb pillanatban bombázzanak minket a cégek reklámjaikkal (ami megint csak monológ, mert a reklámozott termékkel kapcsolatban nem tehetünk fel kérdéseket vagy fűzhetünk hozzá megjegyzéseket). Így aztán a tudatalattinkba eltároljuk a reklámozott terméket és a legközelebbi vásárláskor önkéntelenül is a korábban reklámozott terméket fogjuk megvenni, akár úgy is, hogy nincs is rá igazán szükségünk (ezt elkerülhetjük, ha tudatosítjuk magunkban az egész folyamatot).

Ezzel szemben a közösségi média segítségével (például fórumok ahol vásárlói véleményeket lehet olvasni) lehetőségünk van tájékozódni a megvásárolni kívánt termékekkel kapcsolatban még azelőtt, hogy ténylegesen elköteleztük volna magunkat. A közösségi média ráadásul teljesen ingyenes, fizetni csak az internet hozzáférésért kell, de nem magáért a tartalomért. Mivel a reklámokat nem szeretjük, a közösségi médiában a reklámok nem lehetnek erőszakosak, így nem is kényszeríthetnek arra minket, hogy végignézzük őket, hiszen lehetőség van azonnal átugrani vagy bezárni a felugró reklámblokkokat. A közösségi média nyitott, bárki csatlakozhat hozzá, míg a hagyományos tömegmédiában ez csak pár kiváltságosnak adatik meg. A tartalomban is nagy különbség van, a hagyományos tömegmédia a hírességekről, politikusokról, "celebek"-ről szól ("róluk") és nem "rólam", akinek a műsort sugározzák. A hagyományos média már "elvárja", hogy utánozzuk a "celebek" tökéletessé festett - de egyébként hamis - világát, ezáltal frusztrálttá téve nőket ("tökéletes idomok") és férfiakat ("gazdag és sikeres") egyaránt. Ezzel szemben a közösségi média kendőzetlenül tárja elénk az emberek problémáit, mert hozzánk hasonló, napi gondokkal küszködő emberek hozzák létre a tartalmat. Ezáltal közelebbinek is érezzük az egészet, mert látjuk, hogy mások sem tökéletesek és hozzánk hasonlóan napi gondokkal küzdenek. Éppen ezért sokkal hitelesebbnek is érezzük, mint a hagyományos tömegmédiát. Ha netalán fel is bukkan álhír a közösségi médián, azt lehetőségünk van más oldalak segítségével ellenőrizni. Álhírek  természetesen a hagyományos tömegmédiában is bukkannak fel szép számmal, csak azt cáfolni már nem szokták, vagy pedig csak jóval évekkel/évtizedekkel később (például diktatúrák túlkapásait elbukásuk után).

A felhasználóknak lehetőségük van saját tartalmat létrehozni és azt másokkal megosztani, vagy mások tartalmát osztályozni és ahhoz hozzászólni. Éppen ezért a közösségi média alulról építkezik, nincs benne semmi strukturáltság (felülről szervezés) és a kommunikáció is közvetlen, baráti. A közösségi médiában a sikeresség mércéje nem az, hogy hány felhasználót tud valaki elérni az általa létrehozott tartalommal - ez gyakorlatilag akár a világ összes internet hozzáférésével rendelkező ember is lehetne -, hanem hányan kötelezik el magukat hosszabb távon is az adott tartalom frissítéseinek követésére. Mindezek alapján értékelhetjük úgy is, hogy a közösségi média Dávidja felveszi a versenyt a hagyományos tömegmédia Goliátjával szemben és nem lehet kétségünk afelől, hogy hosszabb távon David sikeresebb lesz, még ha nem is győzi le Goliátot. Tulajdonképpen ez nem is igazi harc, hanem egy természetes fejlődés, amikor is a közösségi média felnő a hagyományos tömegmédiához, így ez utóbbi nem megszűnik, hanem a majdani közösségi média részévé válik. Erre az egyik legjobb bizonyíték, hogy a közösségi média már most sokkal hatékonyabb és gyorsabb az információ áramlásban és az eseményeket sokkal személyesebben tálalja az emberek számára. Erre az egyik legfrissebb példa a múlt heti Bostoni robbantás, amikor is az index.hu szalagcíme szerint "A közösségi média Bostonban is gyorsabb volt a tévénél". De a mostani Magyarországi földrengést is a közösségi média reagálta le elsőként, a tömegmédia ebből a szempontból a március közepi szélsőséges időjáráskor tapasztalt módon Csipkerózsika álmát alussza. Ahogy a Média 2.0 blog fogalmazott: "A közösségi médiával versenyezni nem lehet, pont ezért is érdemes ott is aktívan jelen lenni.".

Közösségi média és hagyományos média Dávid és Goliát párbajaként (Forrás: www.doitsocially.com)

És nemcsak a hatékonyságról és gyorsaságról van szó, hanem az emberek elérhetőségében is. A lenti ábra szerint a Facebook közösségi oldalra már 1 milliárd ember csatlakozott, ebből több mint fél milliárd aktívan használja is, és az átlagosan eltöltött idő közél 7 óra havonta. A Facebook felhasználói közül 60% nő és 40% férfi (a Google+ kivételével a többi közösségi oldalon is hasonló arányok figyelhetők meg). A nők nagyobb részvételének hátterében az állhat, hogy a nők kezdenek kilépni a hagyományos "háziasszony" szerepéből, akik csak szorgalmasan elvégzik a házi munkát és csendben kiszolgálják a férfiakat. Kezdik felvállalni gondolataikat és véleményüket, így aztán várhatóan meghatározó szerepük is lesz a közeli jövő új közösségeinek formálásában. Ugyan sokat beszélnek a hagyományos médiában a női egyenjogúságról és a nők fontosságáról, a mindennapi tapasztalat és a statisztikák is azt mutatják, hogy a nők akár 25%-kal is kisebb bért kapnak a férfiakhoz képest ugyanolyan munkabeosztásban. Ebből a szempontból Magyarország még aránylag jól áll, habár itt is vannak még jelentősebb különbségek, főleg a vezető beosztásokban és bónuszok megítélésében. Azzal, hogy a nők is részt vesznek a közösségi médián keresztül a "társadalmi vitákban", alapjaiban változtathatja meg a jelenlegi férfiközpontú társadalom működését is. Így például a gyereknevelés terén is sokat változhat a társadalom hozzáállása a közeli jövőben és több emberben fog tudatosulni, hogy milyen lehet egy felnőtt nőnek 3 évig egy kis babával a külvilágtól elzártan élni - ez főleg azokra a nőkre érvényes, akik távol élnek a nagyszülőktől és csak magukra hagyatkozhatnak. Svédországban már teljesen megszokott, hogy a férfiak is mennek GYES-re, sőt a teljes időtartamból 60 napot kötelezően a férfiak kell otthon töltsenek a csemetéjükkel, mert egyébként elvesztik ezeket a napokat. A mai magyar társadalom számára már a Skandináv példa is úttörőnek számít, de minden bizonnyal a Skandináv példa is még csak a kezdet. 

SocialMediaStat.jpgStatisztika a közösségi média használatáról (Forrás: http://www.mediabistro.com/alltwitter)

Már önmagában az is jelentőségteljes, hogy a Facebook közösségi oldalt már jelenleg is több mint fél milliárdan használják naponta, viszont még fontosabb az a lenti ábrán látható trend, hogy a teljes világnépességhez képest a közösségi oldalak felhasználóinak százalékos aránya folyamatosan növekszik és már jövőre eléri a teljes népesség negyedét. Ha a trend folytatódik, akkor az évtized végére már a teljes népesség több mint fele fog csatlakozni valamilyen közösségi médiához, így annak meghatározó szerepe is egyre nagyobb lesz. Már az arab tavasz (a 2011 elején kirobbant kormányellenes tüntetéssorozatokat, amelyek az arab államokban törtek ki) esetén is kulcsszerepet játszott a közösségi média, akárcsak az amerikai Occupy Wall Street mozgalomnál (2011 őszén a Wall Street-et elfoglaló fiatalok), de Magyarországon is volt már többször példa, hogy a közösségi oldalon keresztül szerveztek meg nagy tüntetéseket (legutóbb a 2012 decemberi hídfoglaló diáktüntetés).

Egy másik megfigyelhető trend, hogy a közösségi média felhasználóinak egyre nagyobb hányada éri el azt mobil hálózatról - okostelefon vagy tablet használatával -, vagy ahogy az index.hu fogalmazott: "mobilra költözik az internet". Saját tapasztalatom szerint is az index.hu Blog ketrecén keresztül érkező oldallátogatók közel negyede már mobilhálózaton keresztül olvassa a blogomat.  Tölgyes László az IT Busness online kiadásában egyenesen így fogalmaz: "Úgy tűnik a minimalizmus lesz a közösségi média új reneszánszának a jelmondata. Az okostelefon és táblagép penetráció tetőzésével nem a hagyományos információ szolgáltatás és fogyasztás, hanem a «népi egyszerűség» diadala következik, a web 2.0 utáni kor hajnalán.". 

Közösségi hálózatok felhasználói a világ népességének százalékában

Végezetül nézzünk egy analógiát a közösségi média elterjedésének társadalmi hatásáról az emberi agy ideghálózatát szemlélve. Tudományosan kimutatták, hogy az újszülött és a felnőtt ember agya közti különbség nem az idegsejtek számában, hanem az azokat összekötő idegsejt nyúlványok (dentridek) számosságában keresendő. A lenti képen egy újszülött (A), 1 hónapos (B), 6 hónapos (C) és 2 éves (D) baba idegsejt (neuron) hálózata látható. Megfigyelhető, hogy az idegsejtek (sötét pöttyök) száma érdemben nem változik a baba fejlődésével, miközben a köztük levő hálózat (az idegsejtek közti kapcsolatok száma) rohamosan növekszik, egyre több összeköttetés jön létre az egyes neuronok között. Az emberi gondolkodás pedig azt jelenti, hogy egy időben idegsejtek sokasága kémiai reakciókon keresztül más idegsejtekkel lép "kapcsolatba". Minél több idegsejt van kapcsolatban egymással és minél gyorsabb az egyidejű információ átadás az egyes idegsejtek között, annál inkább képes az ember elvont dolgokat felfogni és megérteni.  

Újszülött (A), 1 hónapos (B), 6 hónapos (C), 2 éves (D) baba ideghálózata (Forrás: www.sciencedirect.com)

Ezt alkalmazhatjuk az emberek közösségére is, ekkor az egyes emberek jelentik az idegsejteket, míg az egész agy jelenti a teljes emberiséget. A múlt (XX. század előtti) társadalma az újszülött agyának a megfelelője, amikor az egyes emberek között elhanyagolhatóan kevés kapcsolat volt korlátozott információ áramlással és az is nagyon lassú volt. Például egy új tudományos felfedezés széleskörű elterjedése akár évtizedekig is eltartott. Ezzel szemben a jövő (XXI. század) társadalma a több éves gyerek agyához hasonlítható, ahol a közösségi média segítségével az emberek közti kapcsolatok megsokszorozódnak. Meglátásom szerint jelenleg éppen az átmenetet élvezzük - a néhány hónapos baba felcseperedik néhány éves gyerekké. A hagyományos tömegmédia esetén néhány kitüntetett ember(csoport) központokként viselkedett, ezekhez kapcsolódott az emberek nagy többsége és ez utóbbiak közötti kapcsolat elhanyagolhatóan kevés volt (csak baráti és rokoni szálak). A jövő társadalmában ilyen központosított kapcsolatok nem lesznek, mert nem lesznek kitüntetett központok sem. Minden ember minden emberrel kapcsolatba léphet és információt cserélhet. Nem arról van szó, hogy a hagyományos média megszűnik létezni, hanem arról, hogy beleolvad a jövőbeni közösségi médiába. Nem lesz értelme kitüntetett központokról beszélni, mert nagyon sok ilyen központ lesz és csak pillanatnyilag lesznek azok. Ez egy dinamikusan változó hálózat lesz, ahol megfelelő tartalommal bárki lehet egy közösségen belül a központ - de csak egy pillanatra. Aztán majd következik valaki más. Mivel az információ áramlás sokkal gyorsabb lesz az egyének között és bármelyik két egyén között megtörténhet, ezért a közösségek tudáshalmaza is sokkal gyorsabban fog növekedni. A teljes népesség - mint közösségek hálózata - egy olyan neuron hálózathoz hasonlítható, ahol a tudomány és művészet roham tempóban fog bővülni és mai szemmel nézve még elképzelhetetlen tudás fog a közeljövőben mindenki számára elérhetővé válni. Így aztán az emberiség kilép a csecsemőkorból, hogy elindulhasson a kamaszkor felé vezető rögös úton. 

online survey

18 komment

Címkék: közösség közösségi média hagyományos média lentről felfele építkezés nők közösségformáló szerepe ideghálózat

A bejegyzés trackback címe:

http://anonymus-hu.blog.hu/api/trackback/id/tr875231394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

A közösségi média lehet, hogy gyorsabb, de ebből eredően a káosz is jóval nagyobb, ha már csak a hírek relatív valóság tartalmával foglalkozunk. Túl sok a zaj, túl sok a "vélemény", túl sok az egyén a történetben. Ember legyen a talpán aki ebből összerak egy kerek történetet.
A zaj már most is nagy a hagyományos tömegmédiában. Ember legyen a talpán, aki végigköveti melyik TV csatorna híradójában mit mondanak, vagy melyik nyomtatott újság mit ír.
Az az idő elmúlt, amikor az ember megvette a kedvenc újságját vagy este megnézte a királyi TV híradóját.
Érdekes összefoglaló, az ideghálózatos hasonlattal való zárás különösen. Bár a nők egyenjogúságáról szóló rész elég elnagyolt, a médiában való térnyerésükről viszont szívesen olvasnék bővebben egy új cikkben!
Ha nehezen megy x számú állandó tartalom szkennelése, mitől lesz jobb ha ez a szám felugrik több millióra? Mitől lesz ez hitelesebb? Milyen módon találod meg azt a tartalmat, ami tényleg érdekel? Mi történik a fals hírek megosztásaival? Hogyan ellenőrizhető, hogy az adott esemény, hír valós? Ha sokan megosztják, akkor az már elég ehhez?
@Igazmondó juhász: A Föld attól még Gömb, még ha sokan is laposnak gondolták. A mai többség ma is sok olyasmiben hisz, ami nem valós. A közösségi média legalább lehetőséget ad, hogy a msáként gondolkodók hangja is megjelenjen, nem csak a hagyományos tömegmédiák "igazmondásai". HOgy mi igaz? Ez attól függ miben akarsz hinni. Ha olyan oldalakba ütközöl, amik az aktuális hitrendszerednek teljesen ellentmondanak, akkor úgy is csak legyintesz, hogy mekkora marhaság, miközben lehet valós. És ha olyan oldalakra bukkansz, amik az aktuális hitrendszeredet támogatják, akkor helyeslően bologatsz és "lájkolod".
@konfetti: Egyelőre csak ennyire futotta. De majd visszatérek rá, ahogy jobban összeáll a kép a fejemben.
A hagyományos média olyan média, ahol a fogyasztók a médium tuajdonosainak feltétele szerint kommunikálhatnak, ellenben a közösségi médiával, ahol a fogyasztók a médium tulajdonosainak feltételei szerint kommunikálhatnak.

Másrészről a posztban szereplő, neuronok kesze-kusza hálózatát bemutató ábra jó lett volna a ma már untrendinek számító e-mail vagy a hamvába holt diaszpóra nevú szoftver bemutatására például, azonban az ún. közösségi hálózatok (FB, G+, Twitter, stb) egyáltalán nem ilyenek. Ezek bemutatására rajzolni kellene egy hatalmas anyakocát, rárajzolni a hasára valamelyik trendi "közösségi" hálózat logóját, a fogyasztók ábrázolására pedig kiválóak lennének az anyakoca csecseit szopó kismalacok.

A poszt többi része egyébként techno-blabla, tök olyan, mint ami a BBC Jetson-család ihlette, "a jövő elkezdődött, ma már holnap van" felütésű műsoraiból is jön csőstül. Kár ez egy olyan blogtól, ami elvileg az emberek megvilágosítását tűzte ki magának célul.
@Csiken Disztroly: Az első mondatodat nem tudom értelmezni. Azt írod az első felében: "ahol a fogyasztók a médium tuajdonosainak feltétele szerint kommunikálhatnak", majd odateszel egy "ellenben" szót és utána szóról szóra megismétled önmagad: "ahol a fogyasztók a médium tulajdonosainak feltételei szerint kommunikálhatnak".
A közösségi média is csak egy eszköz. Vannak olyanok szép számmal, akikre érvényes, amit te írtál. De vannak nagyon sokan mások, akikre ez nem vonatkozik.
"Kár ez egy olyan blogtól, ami elvileg az emberek megvilágosítását tűzte ki magának célul." - ilyen cél nincs, én csak megosztom a gondolataimat és válaszokat keresek a kérdésekre. A megjegyzésed is azt mutatja, hogy nem mindenki gondolkozik úgy mint én, és ez egyáltalán nem baj. Ugyanazokra a kérdésekre te más választ adnál.
@Anonymus Gesta Hungarorum: Az első mondatom egy (egyébként szerintem kiváló :)) vicc, ami arra utal, hogy szerintem az új média ugyanaz pepitában. Továbbá, ha csak a gondolataidat szeretnéd megosztani, rendben. Mindenesetre a témaválasztásaid alapján úgy látszik, szeretsz rákérdezni a dolgokra - általában, szemben ezzel a poszttal, ahol az internetes és hagyományos médiában elterjedt, "az új média megváltja a világot" c. mantrát hozod mindenfajta kritikai vizsgálat nélkül. Hol is kezdjem...? Először is leszögezném, hogy a tévhitekkel ellentétben a közösségi média nem strukturálatlan, alulról szerveződő, közvetlen és nyitott, de még csak nem is ingyenes, azt meg hogy bármivel is hitelesebb lenne bármely más hagyományos médiánál, végkép nem lehet elmondani. Aztán még kitérnék az internetes közösségi média kulcsszerepére, miszerint segít demokratikus irányításra cserélni a diktatórikus rezsimeket - ez megint egy tévhit, az igaz, hogy az internethasználók többsége ebben hisz, de attól még ez nem lesz igaz. Ez a gondolat az 1990-es évekre és egy korábbi változata még hagyományos médiával, a hidegháború idejére vezethető vissza, tehát nem új. Ennek ellenére még mindig várunk a példára, ahol egy ilyen átütő technológiai fejlesztés egy társadalom számára elhozza a szabadságot, ellenben számtalan példát tudok hozni arra, hogy diktatórikus rezsimek villámgyorsan kitanulják az új technológia csínját-bínját és a saját polgáraik ellen fordítják azt.

Tényleg, követed a legutóbbi közsségi médiának betudott forradalmak fejleményeit? Mert ha ezeket te sikernek látod, akkor egy másik világban élsz, mint én... A legjobb példa erre a 2009-es Iráni, ún. Twitter-forradalom, ahol is a teljes Twitter-hallelujázó pundit társaság, valamint a hozzájuk hasonlóan bután gondolkodó amerikai kormányzat súlyosan beégett, sőt a hallelujázásuk súlyosan kontra-produktívnak bizonyult, amennyiben tényleges (tehát nem twitteres fotel-) forradalmárok letartóztatásához (és talán halálához) vezetett. Ennek ellenére az esetet gyorsan elfeledték és nagyon okos, általam egyébként nagyra becsült emberek továbbra is töretlennül hisznek az általuk imádott eszközök rontásűző erejében. Van is erről az Iráni esetről egy könyv egy orosz faszi tollából, a cím és a szerző most nem jut ezsembe, de talán ki tudod guglizni - mert az iráni Twitter-forradalom állatorvosi ló annak bemutatására, hogy miért olyan ártalmas benyalni a technológia-imádók közkeletű lózungjait.

Aztán még nekiveselkedhetnénk annak a témának is, hogy hogyan teszi a közösségi média okosabbá a tömegeket, meg arról is, amit a válaszodban írtál, hogy hát ez végüis csak egy eszköz és minden attól függ, ki hogyan használja - ezeknek a dolgoknak évezredes irodalma van, ha érdekel járj utána, de ha jót akarsz, ne kizárólag a technológia-imádóktól tájékozódj, mert 100%, hogy félre leszel vezetve.
@Csiken Disztroly: Szívesen fogadok bármilyen hasznos információt, mert tisztában vagyok a korlátolt tudásommal. Esetleg tudnál több konkrétumot is adni az ellenvéleményed kapcsán? Az iráni Twitter forradalom kapcsán rákerestem, de amiket eddig olvastam az nem igazán mond ellent, amit a fentebb írtam. Legfeljebb csak az igaz, hogy a nyugat túlértékelte a Twitter szerepét. Azt irod "az iráni Twitter-forradalom állatorvosi ló annak bemutatására, hogy miért olyan ártalmas benyalni a technológia-imádók közkeletű lózungjait" - esetleg tudnál pontosabb infot adni ezzel kapcsolatban? Ugyanaz igaz a legutolsó bejegyzésedre is. More input, please! :o)
@Anonymus Gesta Hungarorum: Közben előbányásztam az említett könyvet: Evgeny Morozov - Net Delusion. Elég részletekbe menően taglalja a Twitter-forradalmat sok más egyéb téma mellett.

Inputok. Azért megértheted, hogy elég sok energia ezeket a dolgokat részletekbe menően szétcincálni, de azért megpróbálkozom:

1. Elterjedt vélemény, hogy az eszközök amik az ún Web 2.0-val a kezünkben vannak, valami alapvető forradalmi változást indítottak el és ha jól mennek a dolgok, akkor hamarosan elhozzák a kánaánt. Ezt gondolom nem kell különösebben igazolnom, elég ha kinyitod a CNN-t, BBC-t, Wired Magazint, Gizmondo, Index tech rovat - gyakorlatilag mindenhonnan jön a hozsanna az információs forradalomról - említettem a Jetson-család c. XX századi rarjzfilmsorozatot, na kb. abban a hangulatban.

2. Az a meglátásom, hogy a hozsannázók alapvető tévedésben élnek, mert félreértik az orruk előtt lévő dolgokat - nemcsak azok jelentőségét, de azok leglényegét is. Néhány félreértés, kicsit összeszedetlenül, de azért igyekszem velük megmutatni, mi a bajom:

- A mai közösségi hálózatok nem decentralizáltak, hanem egyre inkább centralizáltak. Facebook, Twitter, G+ és nagyjából kész is a lista majd minden kommunikáció rajtuk keresztül folyik, az átjárhatóság pedig minimális köztük. Ezekkel szemben az internetet valóban decentralizáltnak készült - példának hoznám erre az e-mailt, vagy a Usenet hálózatot vagy az újabb fejlesztésű Diaspora nevű közösségi szoftvert, ami nem lett igazán sikeres.

- Alulról szervezettség: a közvélekedéssel szemben ezek a hálózatok igencsak felülről szervezettek. Nem a felhasználók határozzák meg a kommunikáció kereteit, hanem a hálózatot üzemeltető cég. Keményen felügyelik, hogy milyen tartalmak jelenhetnek meg rajtuk, eleget tesznek különböző kormányok (akik sok esetben diktatorikus rezsimek) kéréseinek, ezért nem egy esetben törölték is aktivisták profilját például.

- Ingyenesség. Persze, nem fizetsz zsebből ezekért a szolgáltatásokért, viszont ha nem sajnálod a pénzt egy képzett jogásztól, akkor elmondja majd neked, hogy a regisztrációkor elfogadott felhasználási feltételek alapján adtál nekik egy biankó engedélyt, hogy gyakorlatilag azt csinálnak az adataiddal, amit akarnak, ha az egyébként nem ütközik valami törvénybe. Szokták is mondani, hogy te, mint felhasználó, nem a szolgáltató ügyfele vagy, hanem a termék, amivel kereskednek.

- Átláthatóság, nyíltság: fogalma sincs egy átlagfelhasználónak, hogy hogy működnek ezek a rendszerek, milyen céllal hozták létre, kockázatok, mellékhatások, stb.

- Hitelesség, tartalom eredete, kommunikáció hatékonysága, stb: önmagában iszonyatosan összetett kérdés, de nézz szét magad - ugyanaz a tartalom ismétlődik mindenhol - szinte lehetetlen kideríteni ki hivatkozik kire és egy egész iparág épült ki arra, hogy a nép szavaként adják el a napi mannát. Index blogok - az ún Index-közei bloggerek megvannak? Vagy a másik véglet, amikor hogy mi lesz felkapott téma, azt egy adott céllal (ami minél több klikk) megírt ajánló algoritmus dönti el - pl mert megnéztem a Jobbik aktuális parlamenti felszólalását, ezért valami miatt azt gondolja, hogy érdekelni fog a "Redves cigány hogy be van baszva, elesik a biciklivel, höhö" c. épületes mű is - és ez a dolog egy nagyon súlyos hiba - az ilyen primitív előfeltételezéssel megalkotott keresőalgoritmusok (ilyennel működik a Google is) ugyanis nem csak azt határozzák meg, hogy milyen dolgokat tolnak közvetlenül az arcomba, de azt is, hogy mit fogok találni, ha valamire konkrétan rákeresek - ha ateista vagyok, akkor ateista tényeket, ha istenista akkor istenista tényeket és így tovább az összes vitatémával - GMO, atom, abortusz, holokauszt, 9/11, stb. Abban nagyon jó az algoritmus, hogy nagyjából belője, mire fogok ráklikkelni, abban viszont már elég gyatra, hogy megállapítsa az adott tartalom minőségét vagy hogy megkülönböztesse a tényeket a féltényektől. A jelenség neve Filter Bubble és elég komoly irodalma van a neten. Hatása lemérhető könnyen, ha ismerős vagy az internetes vitafórumokon, ahol a résztvevők már az alapvető tényeken, nem hogy azok értelmezésén sem képesek megegyezni - az egész egyfajta gugli-párbajjá alakul, hogy ki milyen linket tud előadni tényként véleménye alátámasztására.

- A technológia segít nővelni a jónép átlagos tudását. Meg kell hagyni, hogy kényelmesebb ma információhoz jutni, mint bármikor, de a helyzet itt sem annyira rózsás. Gondolom látszik, hogy az előző, kommunikációs pontban említettek, a tanulásra is érvényesek valahol. Aztán ott van a probléma, hogy lemaradott, egyenlőtlen helyzetben lévők nem tudják kellő hatékonysággal használni a technológiát, ugyanis a technológia átvitele csak egy dolog, a használatához szükséges tudást viszont helyben kell kinevelni, ami évek, de adott esetben generációk élete alatt lehetséges. Ezért aztán nem csoda, hogy az ilyen technológia-transzfert megvalósító programok nem csak csökkenthetik, de növelhetik is az egyenlőtlenséget.
-- folyt. köv --
-- folyt: --

Végezetül a szabadság kérdése: megint visszautalnék az előző pontra, az egyenlőtlen helyzetek kérdéséhez - az van, hogy ok, egy diktatorikus államszervezet lassabban mozdul, mint egy-két geek, de azért ők is gyorsan kitanulják az új dolgokat és a szabadság ezköze az elnyomó diktatúra eszköze lesz, aki szervezettsége folytán hatékonyabb felhasználó, mint a szervezetlen csoportok. Így lesz hatékony eszköz a Facebook a diszidensek felkutatására vagy arra, hogy pikpakk feltérképezzék az ellenállók kapcsolati hálóját. A kommunista rezsimek bukásának idején a diktátoroknak komoly energiát kellett áldozniuk ezekre a dolgokra, ma már minden kézhez áll, át lehet csoportosítani az informátor-munkaerőt a kínzókamrákba.
Erre történetesen rájöttek a technológia-imádók is és kitaláltak egy (mi mást) szoftver eszközt a probléma megoldására. Az USA kormányzati szinten támogatta a Tor-Onion-Network fejlesztését, ami olyan szuperül titkosítja a kommunikációt, hogy állítólag a legbrutálabb szuperszámítógépek segítségével sem lehet feltörni. Sajnos azért nem tökéletes, és szivárog azért egy két info használat közben és igen nehéz eltitkolni a használatának tényét. Így a gyakorlatban úgy működik, hogy a diktatorikus rezsim lekérheti a Tor-használók listáját az internetszolgáltatótól, és ha valaki nagyon gyanús, hamarosan megjelenik nála két szekrény-méretű úriember, akik addig csavargatják a delikvens nagylábujját, amíg maga mondja el, mit üzenget titkosítva.

3. Sajnos az előzőekben bemutatott tévhitek nem éppen a buta emberek között szedik a legtöbb áldozatot, hanem pont a legokosabbak között, akik véleményformálók, vezetők, így lesz egy önmagát erősítő dolog az egész. Annyiban ártalmas ez a járvány, hogy eltorzítja a fertőzöttek valóságérzetét és nem hogy rossz megoldások, hanem rossz problémafelvetések is születnek futószalagon rengeteg kreatív energiát lekötve. Annyiban talán szerencsések vagyunk, hogy ez nem új dolog, így volt ez a gőzzel, villannyal, atommal, televízióval, űrtechnológiával, gyakorlatilag minden tecnnoógiai újítással az ipari forradalom óta, mindegyiktől azt várták, hogy megváltja a világot, talán ezt a mostani hype-ot is túléljük valahogy.
@Csiken Disztroly: Nagyon jókat írtál és egyet is értek vele. Tudom, hogy a diktatorukismkormányok, de még a demikratikus országoknak látszi, mind amilyen az USA is komolyan figyeli az internetet. Valamikor 1 éve merült fel egy olyan törvény megszavazésa, amely szerint Obamanak joga lett volan egyetlen gombnyomással az egész internetet leállítani az USA-ban. Azzal is tisztában vagyok, hogy minden új technológia megjelenésekor van egy túlzott elvárás, hogy akkor ez most majd végre elhozza a nagy változást. De természetesen ez is csak egy eszköz, legfeljebb hatékonyabb mint a korábbiak.
Találtam olyan cikket, ahol éppen azt taglalták, hogy az újságírás megjelenése is segítette a demokratizálódási folyamatot, még ha ez évtizedekig tartott is. A TV és rádió megjelenése ezt a folyamatot valszeg felgyorsította. Persze tudom, hogy iszonyatos mennyiségű dezinformáció van, de ettől függetlenül, aki igényli az most jobban tájékozodhat. Amit a Gugli keresőről mondtál azt már én is tapasztaltam, Azt szoktam mondani erre, hogy a Gugli a legjobb bizonyíték a "vonzás törvényére". :o)
Az ember az interneten leginkább és legkönyebben azt találja meg, amiben elsősorban hinni akar. A román diktatúra megdőntésekor is nagyon reménykedtünk egy azonnali változásban. 20 év távlatából látom, hogy ez nem így történt. De a magyar politikai élet esetén is ugyanez elmondható. Mindezek ellenére én továbbra is azt vallom, hogy hosszabb távon (és ez szerintem max. 10-20) egy sokkal nagyobb változás fog beindulni. Úgymond az emberek öntudatosabba lesznek.
10-20 év akart lenni az utolsó mondatban. Én ebben bízok, még ha jelenleg sok negatívumot fel is lehet sorolni, vagyis az általad leírtakkal nagyrészt tisztában vagyok. Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat.
@Anonymus Gesta Hungarorum: Azt a fajta álláspontot tudom leginkább elfogadni / belátni, hogy van a társadalomban egy összetett jellegű demokratizálódási folyamat, amelyben az újságírás megjelenik, aztán az újságírás egyfajta katalizátorként működve segíti a további demokratizálódást és ugyanakkor a társadalmi változások visszahatva fejlesztik az újságírást és így tovább - sajnos ott van az a dolog is, hogy amint egy ilyen dolog tényezővé válik, rögtön megjelenik a vele való manipuláció is, ami ha nem is 100%-osan sikeres, azért végül mindig beletagozódik a rendszerbe. Az internet eddig nem igazán teljesítette be a várakozásokat, de belátom, hogy még messze nem próbáltuk végig az összes lehetőségét - az lehetőségek egyik végén ott van az általad említett öntudat növekedés, a másikon pedig a teljes öntudatvesztés, utcán járőröző robotok, totálisan ellenőrzött polgárok, tehát valami Philip K. Dick-i rémálom. Nekem úgy tűnik, mintha a világ dolgai totaliariánus irányába mennének jelenleg - nem tudok olyan országot mondani, ami ez alól kivétel lenne, de nyilván fordulhat is a kocka.