HTML

 

">

Bemutatkozás

Ez a blog válaszokat keres a miértekre, amik mindenkiben megfogannak. Nem az ellentétekre, hanem a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Nem elválaszt, hanem egyesít. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, egy végtelen nagy és értelmes multiverzum részei. Akik most, ebben a pillanatban egy Föld nevű űrhajóban száguldunk az emberi elme által ismert Univerzumban.

Facebook

Twitter

Oldallátogatottság

Friss topikok

Címkék

adó (1) agresszió (1) álom (1) amerikai álom (2) Ángyán József (1) áramlás (1) árvíz (3) árvízi védekezés (1) bank (2) bizalom (1) boldogság (1) brokerbotrány (1) családon belüli erőszak (1) demokrácia (2) diktatúra (2) diktatúra kiszolgálói (2) egzotikus fürdőhely (1) elemzés (3) emberi tulajdonságok (1) empátia (1) energiacella (1) energiahatékonyság (1) epigenetika (1) értékrend (5) érzelem (1) félelem (3) filmkritika (2) földtörvény (1) függőleges kert (1) gazdaság (2) gazdasági válság (6) hagyományos média (1) halálfélelem (1) hazugság (2) hitel (2) hitvilág (2) homoszexualitás (1) Horvátország (1) hó fogságában (1) ideghálózat (1) ikertornyok (1) infláció (2) ismeretlen (1) kamat (2) képmutatás (1) kísérlet (1) kitelepítések (1) klientúra (1) klimaváltozás (1) koncert (2) kőolajcsúcs (1) környezeti katasztrófa (1) korrupció (2) közösség (4) közösségi média (1) központosítás (3) kulisszatitkok (1) kutatás (2) lehallgatás (1) lélek (1) lentről felfele építkezés (1) maffiacsalád (1) márc. 15. (1) másság elfogadása (1) megbontó felfedezés (1) melegfelvonulás (1) mellrák (1) Nagy Testvér (1) nemzeti egység (1) nőgyűlölet (1) nők bántalmazása (1) nők közösségformáló szerepe (1) nyájszellem (3) nyaralás (1) olajcsús (5) olajhiány (1) olajpala (1) önhipnózis (1) önszerveződés (2) önzetlen segítség (1) önző gén (1) Orbán Viktor (6) összeesküvés elmélet (2) palagáz (4) parlamenti képviselő (1) parlamenti választások (1) pénz (2) pofon (1) politika (1) propaganda (3) pszichológia (2) pszichológus (1) robbantás (1) sokkos állapot (1) Szaúd-Amerika (3) Széles Gábor (1) szerelem (1) színjáték (1) társadalmi változások (1) természet (1) terrorizmus (1) titkosszolgálat (1) tolerancia (1) totalitárius rendszer (1) unortodox politika (1) választás (1) választások (2) változás (1) Valutaalap (1) városszépítés (1) végtelen nővekedés (4) vezető olajexportör (1) villamos (1) vízcsúcs (1) Yanni (1) zene (1) Címkefelhő

"Ó, mondd, te kit választanál?"

2013.04.30. 21:52 Anonymus Gesta Hungarorum

"Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Ó, mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
Ó, mondd, te kit választanál? [...]

Oly nehéz a választás"

(Szörényi Levente - Bródy János: István, a király - Te kit választanál?)

A múlt hét végén felröppentek a hírek az ellenzéki összefogás első lépéseiről, amit egyesek kitörő örömmel fogadtak. Van olyan blog, amelyik már majdnem ódákat zeng: "Megtörtént végre, amire sokan vártunk. Ha nem is az összes, de sok fontos kérdésben megállapodott ma a két legnagyobb ellenzéki erő: a Magyar Szocialista Párt és az Együtt 2014 - PM választási szövetség. [...] Mindannyiunk érdeke, hogy 2014-ben kormányváltásra kerüljön sor.". De az a stratégia is nagyon meglepő számomra, ami az Orbántól való félelemre épít, ezt egy másik blogíró ajánlja: "... a szocialista párt vezetésében és tagságában új arcok, új vezetők, és fiatalok sokasága kapott helyet. Megújultak és ez már önmagában is ad egy fajta garanciát a korábbi kurzus által elkövetett hibák elkerülésére. [...] Aztán szintén a bizonytalanok megnyerése érdekében építeni kell a félelem tényezőjére[?!] is, meggyőzve az embereket arról, hogy ezúttal a diktatúra és a demokrácia fog megküzdeni egymással. [...] Egy biztos: össze kell tartaniuk, és bármi zajlik is belül, kifelé baráti egységet sugározniuk.". (A kiemelések tőlem.)

Túllépve az első eufória okozta rózsaszín ködön, nézzük tárgyilagosan - csak a tényeket nézve - mi is történt valójában. Ehhez azonban lépjünk vissza egy keveset. Az addig 8 éven át bénázó kormányzó MSZP - elfogyasztva 4 miniszterelnököt is - hatalmasat bukott a 2010-es választásokon, kisebbik koalíciós partnere pedig megszűnt létezni. Ebből következően az elmúlt közel 3 évben ellenzéki pártként az MSZP sem működött megfelelően, hiszen a nagy bukás okozta trauma feldolgozásával volt leginkább elfoglalva. Így a Fidesz 2/3-os parlamenti ereje valójában még nagyobb volt az MSZP gyengesége miatt.

Csipkerózsika álmából az MSZP-t tulajdonképpen Bajnai Gordon színre lépése ébresztette fel, aki a tavaly október 23-án bejelentette visszatérését a politika színpadára. Erre már az MSZP-nek is lépnie kellett és rögtön elkezdődött a helyezkedés a baloldalon. Ennek a lehetséges kimeneteléről Török Gábor értekezett a posztjában, amiben lehetőségeket vázolt fel Bajnai és Mesterházy számára és párhuzamként a két egymással szemben robogó autó bátorságát demonstrálni akaró sofőrök szerepébe helyezte őket, ahol arról kellene dönteni, ki rántsa el a kormányt hamarabb (értsd ezalatt azt, ki legyen a baloldal miniszterelnök jelöltje). 

A Bajnai Gordon fémjelezte szövetség azonban nem hozta el a várva várt sikert és a kezdeti lendület lassan apadni kezdett (Török Gábor ezt a túl korai színre lépéssel is magyarázta), amit a közvélemény kutatók adatai is visszaigazolni látszottak. Erre jött még az LMP szétesése is, így a korábbi nagy ellenzéki összefogás ernyőszervezetének vizionált Bajnai féle szövetség létkérdése is lassan kezdett megkérdőjelezni. Ezért aztán Bajnai Gordon pártalapítással próbált újabb lökést adni szervezetének. És pártjának megalakulásakor beszédében röviden jellemezte lehetséges szövetségeseit is: "Az LMP azt ígérte Magyarországnak, lehet más a politika. Ez az ő felelőssége. Az LMP most kettétört ennek a súlya alatt.[...] Aztán itt van az MSZP felelőssége. Az MSZP nagy lépést tett október 23-a után. Korábban még abban sem voltak egységesek, hogy kell-e összefogás. [...] Ez a régi párt eltökéltnek látszik abban, hogy megújuljon. De még mindig nem tudta lezárni a múltat. Még mindig magával cipel sok olyan terhet, amely szavazók tömegeit tartja távol tőle. A valóság az, hogy ma milliónyi olyan ember él Magyarországon, aki soha nem lenne hajlandó az MSZP-re szavazni, ám nagyon is el akarja zavarni Orbán Viktor kormányát! [... Az MSZP-nek] Nincs elég hitele a korszakváltáshoz és nincs elég szakértelme a jó kormányzáshoz.".

Azonban Bajnai Gordon pártalapítása sem hozta el az áttörést, miközben Mesterházy Attilának sikerült stabilizálnia helyét pártján belül és talán pártja népszerűségét is tudta javítani egy árnyalatnyival (kérdéses, hogy a javulás mennyire van a hibahatáron túl). Így Bajnai Gordon miniszterelnöki jelöltségét az ellenzéki oldalon méltán kérdőjelezheti meg Mesterházy Attila. Korábban még csak ősz kezdeti megállapodásról röppentek fel hírek, de mivel egyes hangadók részéről az utóbbi hónapokban a türelmetlenség jelei mutatkoztak az összefogás hiánya miatt, ezért egy kis kardcsörtetés és némi üzengetés után végül megtörtént a várva várt esemény, Bajnai Gordon és Mesterházy Attila megállapodtak.

Bajnai Gordon és Mesterházy Attila kézfogása (Forrás: hvg.hu)

Mivel a megállapodás túl sok konkrétumot nem tartalmaz és a miniszterelnök jelölt mibenlétében semmilyen megállapodás egyelőre nem körvonalazódott, inkább azt tekintsük át mik hangzottak el. Az index.hu szerint "Bajnai méltatta az MSZP hároméves ellenzéki tevékenységét[?!], és megemlítette, hogy miniszterelnöksége alatt mennyiben segítette a párt a tevékenységét.", miközben az "[MSZP] választmányi ülésen többen felrótták Bajnai Gordonnak, hogy az Együtt-PM szavazóinak jelentős része a szocialistáktól jött, és jelezték, nem volna jó, ha az új párt az MSZP-szervezetek kárára próbálna megerősödni.". Az eddigiek alapján Bajnai Gordon nem túlzottan következetes mondatai tűnnek fel, most éppen dicsérte a szocialisták áldásos ellenzéki tevékenységét, mig korábban elég sommás véleménye volt róluk (lásd a fent idézett pártalapításkor elhangzottakat). Másrészt az MSZP nemtetszését is láthatjuk abból a szempontból, hogy ha az Együtt-MP erősödik, akkor az ne az MSZP kárára történjen. Azt természetesen nem tudom elképzelni, hogyan lehet a közvélemény kutatások eredményeiből megállapítani, hogy az Együtt-MP erősödése történik-e bárkinek is a kárára, főleg ha az újonnan megjelent szimpatizánsai mellet az MSZP népszerűsége éppen stagnál.

Az index.hu arra a kérdésére, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette DK is része lehet-e az ellenzéki összefogásnak, a válasz a volt kormányfő részéről az volt, hogy "a jogállamiság ügyében a DK-t is partnernek tartják, így - mint korábban közölték - a három párt közösen hoz létre egy alternatív választási bizottságot, sőt oda az LMP-t is várják.". Ezek után kérdéses, hogy a bizonytalanok köréből hányan fognak az ellenzéki összefogásra szavazni, ha abban Gyurcsány Ferenc pártja is részt vesz, valamint egy olyan MSZP, ami Bajnai szerint "még mindig nem tudta lezárni a múltat" és "magával cipel sok olyan terhet, amely szavazók tömegeit tartja távol tőle". Az LMP pedig inkább harakirit követett el, semmint a Bajnai és MSZP összefogáshoz csatlakozzon.

Ha megnézzük a ténytár blog elemzését, akkor azt látjuk, hogy a Fidesz még mindig őrzi előnyét az MSZP-vel szemben. És egy csepp kételyünk sem lehet abban, hogy a Fidesz akár a Jobbikkal is szövetségre lépne, ha a hatalom megőrzése a tét (ahogy ezt már megtette 1998-ban a Kisgazda párttal a korábbi fogadkozások ellenére). A kettőjük jelenlegi támogatottsága közel 30%, miközben az Együtt-MP, MSZP és DK támogatottsága 20% körül alakul (a lenti ábrán az Együtt-MP támogatottsága nem szerepel, de a márciusi adat szerint 6%-on áll). Így van még mit tennie az ellenzéki összefogásnak, hogy a bizonytalan szavazok közül támogatókat szerezzen és megelőzze a Fidesz-Jobbik párost. A lenti grafikonon az is jól látszik, hogy messze a legnagyobb tábort a bizonytalanok vagy szavazni nem kívánok alkotják, ők tulajdonképpen a fél Magyarországot képviselik. Ők azok, akik a jelenlegi választékból nem kérnek és nem is szeretnének részt venni ebben a bohózatban.

Politikai pártok népszerűségének időbeni változása (Forrás: tenytar.blog.hu)

És akkor térjünk vissza a cikk elején blogokból idézett mondatokra. Egyrészt semmilyen fontos dologban megegyezés nem történt Együtt-MP és az MSZP között, így például ki legyen a miniszterelnök, az ellenzéki összefogásnál kik legyenek a választási lista elején, vagy mely körzetekben melyik párt jelöltje induljon a többiek támogatásával, és persze milyen legyen a leendő kormány gazdasági, szociális és politikai programja, stb. Ezek nagyon is húsba vágó döntések, és ezt egyelőre diplomatikusan tovább tolták. Tulajdonképpen  mindenkét fél abban reménykedik, hogy az elkövetkező hónapokban a saját támogatottsága jobban növekedhet a másikénál, így esélye lehet a jelenleginél jobb alku pozícióra. Az a fent idézett megállapítás sem igaz, hogy mindannyiunk érdeke, hogy kormányváltás történjen, mert a jelenlegi Fidesz és Jobbik szimpatizánsok 30%-os tábora (Magyarország közel harmada) ezt nemzeti tragédiaként fogna fel. Az már önmagában is egy nemzeti tragédia, hogy annyira kettészakadt Magyarország, hogy az egyik fele mindig kívülállónak érzi magát, ha a másik oldal alakíthat kormányt. De az is nagy tévedés, hogy a fiatalok sokasága az MSZP esetén már önmagában garanciát jelentene a korábbi kurzus hibáinak elkerülésére. 1998-ban az akkor még Fiatal Demokraták Szövetsége is azt a tévképzetet nyújtotta az emberek egy jelentős részében (és ennek én is bedőltem akkor), hogy valóban szakítanak a korábbi kommunista vezetők gyakorlatával és nem követik el a korábbi kurzus hibáit. De hiába voltak fiatalok, a hatalom elkábította őket és ma már azt tapasztaljuk, hogy a Fidesz nagyon sok esetben éppen a 80-as években alkalmazott módszereket. Az meg már egyenesen elszomorító, hogy az egyetlen ellenzéki mozgosítás még mindig az Orbántól való félelemre épít és úgy állítja be, hogy az MSZP maga a megtestesült angyal, miközben az Orbán a főgonosz. Ezt korábban kétszer is eljátszották sikerrel (2002 és 2006), de mind a két esetben béna kacsaként kormányoztak és persze mind a kétszer lemondatták a saját miniszterelnöküket. Az meg már egyenesen érthetetlen, hogy ha bármilyen vita is van közöttük (Együtt-MP és MSZP), akkor miért kellene képmutató módon összezárni és egységet mutatni kifele. Kérdem én meddig lesz ez így, az esetleges választási győzelemig? Vagy a kormányzás közepéig, amikor majd a hagyományokhoz híven majd megint miniszterelnököt buktatnak? Ehhez jön még az a nagy kihívás is, hogy a még nagyobb választási esély miatt a választási szövetséghez majd feltételezhetően csatlakoznak a gomba módra szaporodó - egyelőre mérhetetlen népszerűségű - kis pártocskák is, mint például a Bokros Lajos neve alatt futó Modern Magyarország Mozgalom (MoMaMo) vagy Fodor Gábor új Magyar Liberális Pártja. Lassan majd minden volt politikusnak külön pártja lesz. És ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mennyire lesz hatékony egy ilyen kormányzás, ha a volt politikusok még abban sem tudnak egyetérteni, hogy egy közös pártot alapítsanak. A magyar politikai viszonyokat ismerve elég nehéz elképzelni, hogyan fog egy ilyen heterogén társaság kormányt alakítani, és stabilan kormányozni 4 éven keresztül, miközben a Fidesz megállás nélkül tűzelni fog mindenre ami él és mozog. Valahogy ilyenkor a múlt árnya kísért, amikor az egyetlen összetartó erő nem a közös kormányprogram következetes végrehajtása volt, hanem az állandó félelem Orbán hatalomba való visszatérésétől.

Az nem kérdés, hogy a Fidesz újabb 2/3-os győzelme Orbán Viktorban azt a meggyőződést keltené, hogy mindent jól csinál és ez kell a népnek. Az emberi egó már csak ilyen: ha az embert megdicsérik - és egy választási győzelemnél nem lehet nagyobb dicséret egy politikus számára - akkor az nem más mint egy pozitív visszacsatolás, hogy mindent nagyon is jól csinál és tovább kell mennie a megkezdett úton. Ha a Fidesz képes lesz ismét egyedül kormányt alakítani, de a 2/3-os többsége csak a Jobbik külső támogatásával érhető el, akkor senkinek ne legyen illuziója, hogy ezt a segítséget a Fidesz időnként igénybe is fogja venni ha a 2/3-os törvényeket vagy a gránitszilárdságú alkotmányt módosítani szeretné - és persze ennek ára is lesz, amit a Jobbik kérni fog. Nem utolsósorban tovább sokasodnának a Fidesz közeli "családi vállalkozások", mint amilyen az éppen épülő nemzeti dohánybolt így az egyszerű állampolgárokat még inkább kisemmizné. Kornai János szavait idézve már amúgy is "rükvercet végrehajtva piaci szocializmus" épült ki ma Magyarországon, ami a Fidesz újraválasztása esetén nem jelentene mást, mint a rükverc egy még nagyobb fokozatba való kapcsolását.

Egy szó mint száz Magyarország fele nincs könnyű helyzetben. Nehéz eldönteni, melyik oldal nyeresége jelentené a kisebbik rosszat. Nekem Dávid Ibolya emlékezetes mondása jut eszembe még 2004-ből, amikor azt állította, hogy "kézfogás történt a két nagy párt között azzal a céllal, hogy az állami beruházásokat felülértékeljék, és az így nyert összeg 30-70 százalékát visszajuttassák pártközeli cégeknek". Ugyan bizonyítékokkal nem szolgált, de a 2003 nyarán kipattant K&H botrány esete rávilágított arra, hogy Magyarországon minden megtörténhet, és az olyan rendőrnyomozok, mint Molnár Csaba, akik túl komolyan veszik hívatásukat és forró nyomon járnak, azok könnyen megégetik magukat. A K&H botrányban az volt számomra a legfontosabb üzenet, hogy miközben az akkori MSZP-SZDSZ kormány és az ellenzéki Fidesz is egymást vádolták az ügyben való érintettséggel, valahogy egyiknek sem akarozott az igazság nyomában eredni és mindkét oldal csendesen hagyta Molnár Csaba nevetséges indokokkal való meghurcoltatását. Miért is?!

Ki nevet  a végén?

Persze mindig van lentebb, ez még az Amerikai Egyesült Államokra is igaz. Ha valakinek azt ajánlanák fel, hogy egy szelvény megvásárlása esetén 50%-os, de két szelvény megvásárlása esetén már egyenesen 100% esélye lenne az ötös lotto megnyerésére, akkor nem nehéz belátni, hogy nagyon is érdemes kétszer többet is fizetni a szelvényekért a biztos nyereség érdekében. Valahogy így van ez a kampánypénzekkel is! Ha befolyásos üzletemberek vagy cégcsoportok érdeke azt kívánná, hogy valamilyen törvényt bevezessenek, amiből ők hasznot húzhatnak és biztosra szeretnének menni, akkor elég, ha mind a két oldal pártját "lefizetik" - ami természetesen szigorúan csak kampánypénzként értelmezhető - és bármelyik oldal pártja is nyeri meg a választást, a csekket álló lobbi vagy cégcsoport biztos lehet az ellenszolgáltatásban, vagyis a megfelelő törvény megszavazásában. Az amerikai legfelsőbb bíróság eltörölte a cégek választási dotációra fordítható finanszírozásának felső határát tavaly, így a legutóbbi választásokon már 6 milliárd dollár értékben történtek támogatások. Ez pedig egy olyan rendszerhiba, ami egyre kevesebb embernek egyre nagyobb befolyást fog biztostani a többség rovására.

A legnagyobb probléma abban rejlik, hogy a jelenlegi demokratikus berendezkedés szerint - és ez nem csak Magyarországra vonatkozik - a hatalmon levő emberek akkor tarthatják meg kiváltságaikat, ha az átlagembereket birkanyájként terelhetik az urnák elé. És ezt akkor tehetik meg, ha a római időkben alkalmazott "oszd meg és uralkodj" elvét követik. Minél nagyobb az árok az ellentétes felek között, annál kevésbé lehet bármiféle párbeszédet kialakítani és bármilyen konszenzust elérni. Nincsenek érvelések csak minősítések - egyik oldalról a kommunistázás, a másik oldalról a nácizás folyik. Nincs közeledés csak távolodás. Nincs megegyezés csak ellenségeskedés. Magyarország közel egyik fele olyan párthívőkből áll, akik mindent elítélnek, amit a másik oldal csinál és mindent helyeselnek, amit az ő oldaluk tesz. Lassan már vallásháborúhoz hasonló helyzet alakul ki a két oldal feltétlen hívei között, ahol az egészséges kritikának helye nincs, mert az "aki nincs mellettünk az ellenünk van" szindrómát hozza elő. Így kritizálni nem lehet, csak valamelyik birkanyájba beállni. És a falkavezér természetesen mindkét oldalon maga a Megváltó, aki elüldözi a túloldalon lévő gonoszt és elhozza a földi paradicsomot.

A valóság azonban nem a fehér és fekete kontrasztja, hanem a szürke végtelen árnyalatainak együttese. Egy RMDSZ parlamenti képviselő világosított fel engem a valóságról még 1992-ben temesvári diákként annak kapcsán, hogy a médián keresztül a román parlamenti munkában csak a nacionalizmust és a magyarellenességet láttuk leginkább.  Azt mondta nekem, ne dőljek be ennek a szemfényvesztésnek, mert a valóságban nagyon sok román képviselő csak a kötelezően kiosztott magyarellenes szöveget olvassa fel, majd a parlamenti szünetben a magyarokkal együtt nevetgél a parlament cukrászdájában. Hiszen az egész csak cirkusz. Valahányszor valamilyen probléma volt Romániában, akkor mindig a magyar ütőkártyát vették elő, mindig riogatták a románokat, hogy a magyarok már megint kiváltságokat akarnak és el akarják venni Erdélyt. És az átlagembereknek odavetett "magyar" gumicsont elég volt ahhoz, hogy napokig elcsámcsogjanak rajta és elfelejtsék a korábban kirobbant korrupciós vagy privatizációs botrányt. Ahogy Shakespeare mondta: "színház az egész világ". Éppen ezért mi is ennek alapján kell kezeljük a politikai bohózatokat. Minél inkább beleéljük magunkat a színdarab szépen komponált darabjába, annál kevésbé vagyunk képesek megtartani valóságérzékelésünket és annál inkább befolyásolhatóvá válunk. Egy idő után már nehezen leszünk képesek megítélni, mi is a valóság és mi csak a színdarab része.

De természetesen van egy másik választási lehetőség is. Ha nem állunk be egyik birkanyájba sem. Ha másként döntünk! Például elvárjuk, hogy a politikusok ne hazudjanak a szemünkbe és ne tegyenek felelőtlen, nem megvalósítható ígéreteket. Ha bármikor számon kérhetjük a politikusokat és akár vissza is hívhatjuk őket a pozíciójukból azonnal (és nem akár 4 évet is várva!). Ezekre sokan valószínűleg legyintenének, de a román diktatúra sem azért bukott meg, mert Ceausescu diktátor és klienturája önszántából lemondott. Hanem mert a sokat emlegetett népnek elege lett a zsarnokságból és másként döntött. Végül is minden azon múlik, hogy mi milyen világban szeretnénk élni és ezek alapján milyen döntéseket hozunk. Van az a régi mondás: "amilyen a mosdó, olyan a türölköző is". Ez a politikusokra is igaz: ne várjuk el, hogy bármiben is változzanak, ha szavazatainkkal azt értékeljük, hogy ki tud nagyobbat lódítani és ki tud több csilllagot lehazudni az égről. Ahogy a nyájszellem bejegyzésembe is írtam, rossz szabályozás rossz cselekedeteket szül. Ha olyan az ösztönző rendszer, amelyik támogatja a korrupciót, akkor ott a korrupció burjánzani is fog, bárki is legyen hatalmon. Éppen ezért csak rajtunk múlik milyen szabályokat fogadunk el társadalmunkban és semmi sem akadályozhat meg bennünket - kivéve saját magunkat -, hogy a jelenlegi demokratikus berendezkedést oly módon változtassuk meg, hogy az emberi cselekedetek - beleértve a politikusokat is - a közösség érdekeit szolgálják és nem egy kiváltságos felsőbb rétegét. Lehetne egy olyan demokratikus környezetet kialakítani, ahol a képviselők pártoktól függetlenek és az őt megválasztó közösség által visszahívhatóak, ha nem képviselik megfelelően az érdekeiket. Egy közösség akár 2 képviselőt is delegálhatna a szavazatok számának sorrendje alapján a parlamentbe, ami nem járna többletköltéggel, ha a képviselők jelenlegi többletjutattásait jelentősen meggyírbálnák. Egy ilyen esetben nem fordulhatna elő, hogy a közösség kisebbik fele kirekesztve érezné magát, ha az általa preferált képviselő nem jutna mandátumhoz. Egy ilyen rendszer legnagyobb szabályozó ereje a teljes nyilvánosság lenne, a közösségek joggal várhatnák el, hogy az általuk delegált képviselők munkája teljesen átlátható legyen (milyen törvényeket szavazott meg, mely bizottságban milyen véleményeket támogatott). A nyilvánosság ereje nem tenné lehetővé a titkos háttéralkukat sem, amik a közösségek érdekeit nem szolgálnák, csak a hatalom lévőkét. Ebben az esetben a hatalom sem járna előnyökkel, mert az átláthatóság miatt kiváltságok sem lennének, viszont megnövekedett felelősség igen. Az itt röviden felvázolt társadalmi berendezkedés mind megvalósítható lehetne, ha az emberek nagy többsége ebben képes hinni és el is várja, valamint számon is kéri a politikusoktól, döntéshozoktól. Mert végső soron a legnagyobb ellenségünk nem kívül van, hanem bennünk és ez nem más, mint a saját kishitüségünk és tétlenségünk.

Ó, mondd, te mit választanál? 

online survey

komment

Címkék: választások demokrácia színjáték diktatúra nyájszellem brokerbotrány

A bejegyzés trackback címe:

https://anonymus-hu.blog.hu/api/trackback/id/tr605251086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

@poszt: "messze a legnagyobb tábort a bizonytalanok vagy szavazni nem kívánok alkotják, ők tulajdonképpen a fél Magyarországot képviselik."

ez ugye badarság, hiszen 60% körül volt eddig minden választáson a részvétel, és most is ezt várjuk. 40% egyszerűen nem érett erre a demokrácia nevű dologra, vagy mert tökhülye, vagy mert okosabbnak képzeli magát a rendszernél, ami valójában szintén azt jelenti, hogy hülye hozzá.

10% az, aki elmenne választani, és el is fog menni a nagyrésze, talán 3-4% marad ki. 3-4%-ot meg a legnagyobb tábornak nevezni nem mutat nagy okosságra és bölcsességre.
@is: Én 2010-ben már nem mentem el szavazni, mert korábban mindkét oldalra szavaztam és mindkét oldalból kiábrándultam. Ha egyszer 2010-ben egyik párt sem tetszett, akkor miért kellene szavaznom? Ha bemész egy olyan vendéglőbe, ahol csak olyan fogásokat ajánlanak fel, amit nem szeretsz, akkor lehülyézed magad, csak azért mert egyiket sem választod? Ezt írtam "messze a legnagyobb tábort a bizonytalanok vagy szavazni nem kívánok alkotják, ők tulajdonképpen a fél Magyarországot képviselik". Abban aligha lehet vita, hogy jelenleg a legnagyobb tábort alkotják és ez 50%. Hogy ez majd kevesebb lehet a választásokon a korábbi tapasztalat alapján? Lehet, de nekem kristálygömböm nincs amivel a jövőbe látok és neked sincs. Az utolsó okfejtésedet meg végképp nem értem, a korábbi 40%-ból hogyan lett végül csak pár százalék?
Kit vagy mit választanék?

Bajnait. Ha nem tette volna tönkre az országot a gazdaságpolitikájával.
Mesterházyt. Ha nem ülne mögötte a sok kriptaszökevény mutyis szoci.

De mivel a fenti urak nem ütik meg a mércét, marad Orbán Viktor. Vagy ahogyan azt nálunk, a Matolcsy családban mondjuk: a Viktor bácsi.
Én nagy valószínűség szerint elmegyek választani, és széttépem a szavazó lapot..
süti beállítások módosítása