Miközben az őseink életükben legfeljebb csak néhány árvizet éltek meg, ma már ez egyre kevésbé mondható. Lassan már alig múlik el olyan év, amikor nem fenyeget árvíz valamelyik magyarországi folyón. Az idei Tisza árhulláma csak alig két hónapja vonult le jelentős termőföldeket elöntve, de már napok óta a híradások a dunai árhullámról szólnak. A Duna áradása kapcsán eleinte még arról szóltak a találgatások, hogy vajon eléri-e a 2002-es rekordszintet, de Komárom esetén "... a kérdés most már sajnos nem az, hogy elérjük-e a 2002-es eddigi legmagasabb vízállást (802 cm), hanem, hogy a folyó szintje mennyivel fogja meghaladni azt". Ezek után már magától jön a következő nagy kérdés hogy a fővárosban, várhatóan hétfőre rekordszinttel tetőző Duna átlépi-e a gátakat, azaz Budapesten a felső rakpartok tetejét? Az eddigi becslések alapján nem valószínű, a Duna maximális vízállás ugyanis 870-880 centiméter lehet a fővárosban, az eddigi legmagasabb budapesti vízállás 860 cm volt 2006-ban.
Természetesen az emberben megfogan a gondolat, hogy vajon miért ismétlődik meg ez a nagy árvíz mind gyakrabban. A nagyon vallásos emberek már talán azon is eltöprengenek, hogy mindezért Isten bünteti az embereket a sok gonoszságért. Pedig nem háríthatjuk a felelősséget minduntalan másokra, legkevésbé a fehér szakállú, jóságos öregúrra, akit Istennek nevezünk. Bármennyire is kényelmetlen szembenézni a tényekkel, az árvizekért az emberiség tettei közvetlenül is felelősek. Egyre több tudományos bizonyíték igazolja, hogy valamit sikerült nagyon elrontanunk és abban nincs még teljes konszenzus, hogy ezt egyáltalán vissza lehet-e még csinálni vagy már elkéstünk. De egyvalami biztos, minden további elvesztegetett év csak tovább ront az esélyeinken.
"Kicsi az esély arra, hogy a mostani árhullámhoz vezető időjárási helyzet megismétlődik, ugyanakkor az elmúlt 11-12 év alatt ez már a harmadik olyan árvízi helyzet, amilyen a statisztikák alapján nem volt várható" - mondta az [origo]-nak Varga György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízkészlet-gazdálkodási referense. Csakhogy a statisztika mindig a múlt megtörtént eseményei alapján becsül és nagyon úgy tűnik, hogy ezek a becslések azért mondanak egyre inkább csütörtököt, mert az utóbbi évtizedekben olyan változások kezdődtek el a Föld éghajlatában, ami alapjaiban fogja megváltoztatni a természet "viselkedését". Így a múlt történései (amire a jelenlegi statisztika támaszkodik) már nem nyújtanak támpontot a jövőre nézve. Ezekre a változásokra az emberiség meg sem próbált eddig felkészülni. És itt nem az elmaradt gátépítésekre gondolok, mert a gátakat nem lehet az "egekig" emelni. "Arra nincs semmi biztosíték, hogy a jövőben nem lesznek ennél még nagyobb árhullámok a Dunán, ahol nem lehet úgy védekezni, mint a Tiszánál. Egyrészt jóval nagyobb víztömegről van szó, másrészt a legtöbb helyen völgyben fut a folyó, így az ártéri tározás itt nem megoldás" - ezt a nem túl biztató képet már Nagy Balázs mondja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszékének kutatója.
Budapesti árvíz 1965-ben (Forrás: http://budapest.postr.hu/budapesti-arvizek-a-multbol)
A van egy térkép is, mely mutatja, mely európai nagyvárosok a legveszélyeztetettebbek árvíz szempontjából a jövőben, ezek között Budapest is ott van a maga több mint 50%-os beépítettségével, ami csak növeli a hirtelen nagy esőzések okozta árvízveszélyt a városban. Látható ezen a térképen az is, hogy a Duna vízgyűjtő medencéjében a klímaváltozás miatt megnő a csapadék mennyisége is az elkövetkező időkben, ami egyáltalán nem ad derűlátásra okot a jövőbeni lehetséges dunai árvizeket illetően.
A Magyarország felé tartó rendkívüli árhullám a Közép-Európában lehullott irdatlan mennyiségű csapadék miatt alakult ki. A sok esőt egy úgynevezett magassági hideg légörvény okozta, amely igen kedvező feltételeket teremtett a csapadékképződéshez. Már a március közepi szélsőséges időjárás után arról számolt be az index.hu, hogy az egész mögött a globális felmelegedés húzódik meg. A kutatók szerint az idén tavasszal tapasztalt extrém időjárás annak köszönhető, hogy az északi sarkkörön túli hó- és jégtakaró drámaian csökkent az elmúlt években (már 80 százalékkal kisebb, mint 30 évvel ezelőtt). Jennifer Francis, a Rutgers Intézet kutatója más kutatókkal egyetemben úgy gondolja, hogy a sarkköri olvadás hatására megváltoznak az északi féltekén uralkodó légköri áramlatok. Francis szerint ennek az az egyik következménye, hogy a sarkkörről származó hideg levegő még délebbre tud nyomulni. Ennek egyik tünete a hideg és csapadékos tavasz és nyárelő. A kutató tavaly szeptemberben arra figyelmeztetett, hogy a 2012-es rekord mértékű olvadás miatt Nagy-Britanniában és Észak-Európában hideg lesz a tél, és idén márciusban ezt meg is tapasztaltuk. Megfigyeléseit igazolta Vlagyimir Petukov, a Potsdam Institute professzora is, szerinte a magaslégköri futóáramlatok teljesen megváltozhatnak a jégolvadás hatására. Ennek aztán egyik következménye, hogy a hosszútávú időjárás előrejelzés is roppant megbízhatatlan lesz, hiszen a korábbi számítógépes modellek egy megváltozott klíma esetén már nem alkalmazhatóak sikerrel.
Sajnos nem csak Európa érintett az árvízben, többek között az Amerikai Egyesült Államokban is átszakadt a Missouri védőgátja e hét kedden az azonos nevű államban, West Alton-nál, emiatt a környékről mintegy 300 helyi lakost kellett kitelepíteni. A folyamatos esőzések miatt a Missouri és a Mississippi is erősen megáradt. A CNN honlapja szerint ez a 4. legnagyobb vízállás a folyón, igaz még 2.5 méter választja el az 1993-as legnagyobb árvíz szintjétől.
A múlt hét pénteken Oklahoma City sűrűn lakott területén több tornádó is áthaladt és a heves esőzések miatt árvíz keletkezett a városban, mivel a nagy mennyiségű csapadékot nem tudta elvezetni a csatornahálózat (A kép forrása: http://www.huffingtonpost.com). Meteorológusok szerint az oklahomai tornádó erejét a nagy magasságú futóáramlások erősítették. A tornádók kialakulásának okai igencsak összetettek, sok mindennek össze kell jönnie a kialakulásukhoz, még a meteorológusok sem tudják előre megmondani, hogy melyik vihar alakulhat tornádóvá. Általánosságban elmondható, hogy ezer zivatarból egyben keletkezik úgynevezett szupercella, és tíz szupercellából csak egyből lesz végül tornádó. Ugyancsak a múlt hét heves esőzései okoztak árvizet San Antonio városában (Texas állam) is.
Heves esőzések okozta árvíz San Antonio városában (Texas) 2013 május 25-én (Forrás: http://www.mysanantonio.com)
Miközben a Missiori védőgát átszakadásáról a hazai médiában legalább pár soros hír megjelent néhány internetes portálon, a sokkal több emberáldozatot követelő afrikai áradások már nem érték el a hazai híradások ingerküszöbét. Pedig a tavaszi nagy esőzések március-május folyamán nagy áradásokat okoztak - még jóval az európai áradások előtt - Kelet-Afrika térségében (Kenya, Ruanda, Tanzánia, Uganda, Szomália, Etiópia, Burundi) és sokkal több emberáldozattal, mint Európában. Ezekben az országokban az áradások miatt a halottak száma elérte a 170-et, a sebesültek száma pedig a 29-et és több mint 225 ezer embert kellett evakuálni a veszélyeztettet területekről május közepéig. A lenti képen pirossal azok a térségek láthatóak, ahol áradások történtek Kelet-Afrika országaiban.
2013 május 17-ig már 225 ezer embert telepítettek ki Kelet-Afrikában a tavaszi áradások miatt (Forrás: http://reliefweb.int)
Az ember valamilyen oknál fogva hajlamos elfelejteni a számára kellemetlen történéseket, így sokakban az a hamis kép alakulhat ki, hogy most tavasszal valami rendkívüli dolog történhetett, ha már majdnem mindenhol áradások történnek. Pedig, ha az emlékeinket egy kicsit felfrissítjük, nagy esőzések okozta árvizek és egyéb természeti katasztrófák (hurrikánok és földrengések) szerte a világban voltak az elmúlt években, amik a hazai híradásokba is bekerültek. Ezeknél a természeti katasztrófáknál leginkább mindig azt emelték ki, hogy már nagyon régen (évtizedek vagy akár évszázadok óta) nem volt hozzá hasonló. Az Internal Displacement Monitoring Center kimutatása szerint csak az elmúlt 5 évben összesen 144 millió embert kellett kitelepíteni a természeti katasztrófák miatt szerte a világban (lásd a lenti képen), ami megdöbbentően nagy szám. Tekintve, hogy a Föld népessége körülbelül 7 milliárd ember, a 144 millió valamivel több, mint 2%-ot jelent a teljes népességből. Másként fogalmazva az elmúlt 5 év során minden 100 emberből több mint 2 embert kellet kitelepíteni környezeti katasztrófa miatt a világon.
Környezeti katasztrófa miatt kitelepített emberek száma világszerte 2012-ben (Forrás: http://www.internal-displacement.org/)
Az 5 legnagyobb környezeti katasztrófa az elmúlt években (amikor a legtöbb embert kellett kitelepíteni) sorrendben a következők voltak: 1. Kínai monszun okozta áradás 2010-ben (15.2 millió kitelepített ember), 2. Kínai földrengés 2008-ban (15 millió kitelepített ember), 3. Pakisztáni monszun okozta áradás 2010-ben (11 millió kitelepített ember), 4. Észak-Kelet Indiai monszun okozta áradás 2012-ben (6,9 millió kitelepített ember), Nigériai áradások 2012-ben (6,1 millió kitelepített ember). TheGardian internetes honlapjára feltett rövid cikkében kiemeli, hogy csak a tavalyi évben 32 millió embert kellett kitelepíteni olyan környezeti katasztrófák miatt - áradások, hatalmas tornádók és földrengések - melyeknek 98%-a a klímaváltozáshoz kapcsolható.
Az alábbi ábrán a környezeti katasztrófák miatt világszerte kitelepített emberek számát és helyét mutatja 2012-ben (világos pirossal azon országokat jelöli, ahol újabb kitelepítések történtek ebben az évben, azon belül az 50 ezret meghaladó kitelepítések országait sötét pirossal, a lakosság legalább 1%-t érintő kitelepítések országait pedig satírozottan jelöli).
Környezeti katasztrófa miatt kitelepített emberek száma 2012-ben területi eloszlásban (Forrás: http://www.internal-displacement.org/)
A fenti ábrán több olyan ország (terület) is van, amelynek lakosságának jelentős része (>1%-a) érintett volt a kitelepítésekben a környezeti katasztrófák miatt. Ezek közül az egyik Pakisztán, amelyik sorozatban három éven keresztül szenved el hatalmas árvizet (2010-ben 11 millió új kitelepített, 2011-ben 1.8 millió új kitelepített, 2012-ben újabb 1.86 millió kitelepített ember). Hogy egyáltalán legyen elképzelésünk az elöntött terület nagyságáról, próbáljuk a lenti képet úgy szemlélni, hogy az csak egy gombostűfej a teljesen elárasztott területekhez képest.
Csak víz van ameddig az ember ellát - Pakisztáni árvíz 2012-ben (Forrás: http://tribune.com.pk)
A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy árvizek nemcsak a hagyományos folyók áradásakor keletkeznek, hanem már heves esőzésekkor is. A sűrűn beépített városok esetén tovább ront a helyzeten, hogy az emberi tevékenység miatt szabadon maradt területek (olyan területek, amelyek nincsenek leaszfaltozva vagy beépítve) egyre csökkennek. Ez oda vezet, hogy a nagyobb városokban a heves esőzések miatt megjelenő víztömeg nem tud egyenletesen elosztva felszívódni a földben (mert az aszfalt vagy építmény ezt akadályozza), hanem csatornákon keresztül - amik áteresztő kapacitása ehhez szűkös - terelik a közeli folyókba. Ennek pedig egyenes következménye, hogy heves esőzésekkor az utcákon akkor is áradások keletkeznek, ha egy közeli folyó nem önt ki, amint a lenti ábrán is látható.
Folyóvá változtak az utcák Dél-Franciaországban 2010-ben a heves esőzések miatt (Forrás: http://www.katasztrofak.abbcenter.com)
A klímaváltozás lassú folyamat az emberi élethez képet, évtizedes skálán megfigyelhető jelenség, igaz ez a változás már mintha kezdene begyorsulni. A Föld felmelegedése - a légköri széndioxid üvegházhatása miatt - okozza a sarki jégsapka csökkenését, közben melegszik a tenger is, miközben keveredik az édesvízzel, ami a sarki jégsapka olvadásából jön létre. Ettől a só koncentrációjának eloszlása és még sok minden más is változik, ezáltal megváltoztatva az óceáni áramlatokat. Egyelőre a tudománynak fogalma sincs ezen bonyolult összefüggésekről, még ha az ember szinte vallási áhítattal is azt hiszi, hogy a mai tudományunknak mindenre van megoldása. „Benne van az, hogy az ember írtja az erdőt, valahol a rendszert megzavarja. Ezáltal az egész áramlási rendszer módosul, valahol ennek vagyunk tanúi. Március 15-én hihetetlen havazás, utána 32 fok májusban, most pedig fázunk” − összegzi a helyzetet az [index]-nek Dunkel Zoltán, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke.
Már 2011 februárjában megjelent egy cikk az index tudományos rovatában, amely szerint a Nature című tudományos folyóirat akkori legfrissebb számában két tanulmány is alátámasztja az ok-okozati kapcsolatot az emberi tevékenység kiváltotta üvegházgáz-kibocsátás és a gyakran heves árvizeket eredményező esőzések között. Az egyik tanulmányban kanadai és skót kutatók számolnak be arról, hogy az északi féltekén 1951 és 1999 közötti legjelentősebb esőzések és havazások közül a közelmúltbeliek 7 százalékkal több csapadékkal jártak, mint a korábbiak és ez az emberi tevékenység miatti üvegházgáz-kibocsátás hatásaival magyarázható. A másik tanulmány a nagy-britanniai árvizeket hozza összefüggésbe a klímaváltozással; különösen a 2000. őszi walesi és angliai árvizet vizsgálták. Az eredmények szerint a szóban forgó árvíz kialakulásának valószínűségét több mint kétszeresére növelte az éghajlatváltozás. "Mindkét tanulmány gyengít azon az érven, hogy az éghajlatváltozás egy áldozat nélküli bűncselekmény" - mondta Myles Allen, az Oxfordi Egyetem kutatója, a második tanulmány társszerzője.
Hogy megértsük semmilyen szakképzettség nélkül, hogy miért is alakult ki ez a helyzet, vegyünk egy egyszerű hasonlatot, ez pedig a húsleves főzése. A szép, átlátszó színű húsleves titka a nagyon lassú tűzön való főzés. Ekkor a belevágott zöldség a vízben levő áramlatok miatt (amikor a meleg víz a fazék aljáról a felszín felé tör, miközben a felszínen levő hidegebb víz a fazék oldala mentén lefele áramlik) nagyon lassú, így aránylag jól meg lehet "jósolni" a zöldségek mozgását és helyét a következő pár másodperce. Ha azonban a gázt feltekerjük és a nagyobb hőtől a víz zubogni kezd, akkor már olyan gyorsak lesznek a levesben az áramlatok, ami a benne levő zöldségek mozgásának becslését már a következő másodpercben is lehetetlenné teszi. Ekkor a húsleves zubog és zavaros lesz. Hát az üvegház hatása - ami az emberi tevékenység által a Föld légkörében megnövekedett széndioxid miatt van - is hasonló eredményt hoz létre. A nap energiájának jóval nagyobb hányada marad a Föld légkörében a megemelkedett üvegház hatás miatt, mint volt ez korábban, ami a hasonlatunknál maradva azzal egyenértékű, mintha a húsleves alatt megemelnék a gázt. Így már talán nem annyira meglepő, hogy ez a többlet melegedés (még ha csak 1-2°C is jelent), éppen azt okozza, hogy a Föld légkörében levő áramlatok felgyorsulnak, "megbolondítva" ezzel az időjárást, aminek eredményeképpen heves esőzések (vagy éppen aszályok) alakulnak ki, vagy akár hosszan tartó tornádók is.
Éppen ezért itt az ideje felébredni és elgondolkodni, mit kellene teljesen másképp csinálni. Például nem rezsit csökkenteni, ami néphülyítésnek jó, de csak a beruházásokat és a lakások szigetelésének felújítását akasztja meg - ez utóbbi elmaradása miatti többletgázfogyasztás pedig csak tovább növeli a légkör széndioxid tartalmát, fokozva ezzel az üvegházhatást. Nem kellene tétlenül várakozni addig, amikor már tényleg akkora a baj, hogy vajmi keveset lehet még tenni. Mert akkor már késő lesz!