Amint az index.hu beszámolt róla, múlt hétfő este egy villamosvezető "pofán vágott" egy terhes nőt. Ami egy normális országban ilyenkor elvárható lenne, az nem más, mint az erőszak egyöntetű elítélése kellene legyen. Hiszen az erőszakot még az sem indokol(hat)ja, ha a nő a gyalogosátkelőnél - a piros jelzés ellenére -, figyelmetlenségből vagy akár meggondolatlanságból lépett a villamos elé. Ehhez képest a mai Magyarországon vagy egy olyan réteg, aki az összes személyes sikertelenségét és frusztrációját csak az idegen gyűlöletben és mások pocskondiázásában képes levezetni.
Mind ahogy az mindig lenni szokott ilyenkor, az éremnek két oldala van, sőt mind hogy ez nem kétszereplős történet, éppenséggel több oldala. Csakhogy az emberek néha annyira szűk látókörűek, mint a ló a szemellenzővel. Szó szerint nem képesek az orruk hegyénél tovább. És ilyenkor olyan, mintha az emberek csak a saját kis világukban élnének, mintha sok kis párhuzamos valóság lenne. A történet szerint egy brit állampolgárságú nő - akinek magyar (állampolgárságú) férje van -, a barátnőjével sétálgatott, amikor figyelmetlenségből a villamos elé lépett, miközben neki pirosat mutatott a lámpa. Az ő állítása szerint: "Egy szintén külföldi barátommal jobbról vártuk a villamost, ami tudom, hogy nem logikus, de így nem láttuk a piros lámpát. Ez teljesen a mi hibánk. Ráléptünk a zebrára, akkor megláttuk a balról érkező villamost, és visszaugrottunk a padkára. Nagyon megijedtünk, teljesen lesokkolódtunk.". A villamosvezető nagyon megijedt, már azt hitte, hogy két embert ütött el. Ahogy az [index]-nek nyilatkozta, felidézve a fékezés előtti másodperceket: „Nagyon kihegyezett helyzet volt, csak azt tudtam, hogy itt nem tudok megállni. Becsuktam a fülemet, és vártam a koppanást.” Mint mondta, nem azért szállt le, hogy megverje a nőt, hanem azért, mert azt hitte, hogy alatta vannak. „Úgy szálltam ki a fülkéből, hogy két embert megöltem, Úristen, alattam vannak, gondoltam". Vagyis az esemény hatására mindkét fél sokkot kapott, de részrehajlás nélkül állíthatom, hogy a nagyobb sokk - éppen a jóval nagyobb felelősség és két ember esetleges halála miatt - a villamosvezetőt érhette. Ezzel nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy a további cselekedete bármiféle felmentést kapna, de a történet csak akkor lesz teljesen kerek, ha mindkét fél helyébe helyezzük magunkat.
Miközben eddig még olybá tűnt, hogy a történet elég egyszerű, a vallomások alapján az látszik, hogy mindenki a maga szempontja és érzelemvilága alapján látja a történéseket. Ahogy a nő az index-nek mesélte: "A villamos ekkor megállt a zebrán, és a vezető elkezdett velünk üvöltözni, miközben az utasok dörömböltek neki a fülkéje ablakán, hogy induljon tovább, mert olyan helyen állt meg, ahol nem szabad. Mi dühös gesztusokkal válaszoltunk neki." Egyrészt ott vannak a türelmetlen utasok, akik többsége nem is látta, hogy mi történt, de roppant türelmetlenek voltak és csak azt szerették volna, ha a villamos minél hamarabb továbbhaladna. Az utasok dühe ilyen szempontból csak fokozta a helyzet feszültségét és még jobban nyomás alá helyezte a villamosvezetőt. És a nő is elismerte a fent mondottak alapján, hogy ijedtében dühös gesztusokkal válaszolt. Végső soron a félelem készteti az embereket arra, hogy védekezésképpen visszatámadjanak. A nő további mondatai már az elszenvedett pofon miatti frusztrációra utalnak: "Az egyáltalán nem igaz, hogy a vezető megmentette az életünket, hiszen visszaléptünk a padkára, mielőtt megállt. Ezt szemtanúk is megerősíthetik. Csak azért állította meg a villamost, hogy kitöltse rajtunk a dühét." A legutolsó kijelentés nyugodt szívvel állítható, hogy erős túlzásnak tűnik. Aligha képzelhető el az a jelenet, ahogy a villamosvezető jókedvében a szokásos módon megállítja a villamost és lazán leszáll, majd lekever egy pofont unalmában. Nem állítom azt, hogy a nő nem lépett még idejében vissza a villamos elől, de aki már ment úgy villamossal, hogy közvetlenül a vezető fülkéje mögött állt és előre kinézett, az tapasztalhatja, hogy közvetlenül a villamos előtti rész nem látható, így egy ilyen helyzetben a fülkéből nehéz megállapítani, történt-e tényleges gázolás vagy még sikerült éppen megelőzni.
Egy szemtanú is indokoltnak látta a villamos megállítását: "Ahogyan haladtunk a villamos megállóba, egyszer csak minden előjel és figyelmeztetés nélkül egy olyan hihetetlen erős fékezést hajtott végre a villamos vezetője, amilyet csak nagyon komoly és indokolt esetben - és persze ritkán - hajt végre egy villamosvezető. Az utastérben, ahol én is tartózkodtam, hirtelen mindenki össze vissza esett és borult, de szerencsére nem sérült meg senki. A hirtelen megállást az váltotta ki, hogy az átjárónál két fiatal külföldi hölgy figyelmetlen volt és beléptek a villamos elé. A baleset és a gázolás elkerülése végett hajtott végre a vezető ilyen hirtelen és óriási fékezést. Ami persze a körülményeket tekintve megérthető és helyes lépés volt a vezetőtől." A helyzet súlyosságát a villamosvezető kellőképpen érzékelteti és még csak nem is vádolható részrehajlással: "... a nő nemcsak magát és a babáját sodorta veszélybe, hanem az utasokat is. Egy ilyen villamos vészfékezéskor 17 km/óra sebességről egy méteren belül áll meg, ami a gravitációt háromszorosan meghaladó, úgynevezett 3g-s terhelést jelent." Ahogy az indexnek példaként felhozta, egyszer régebben egy idős hölgy lépett le elé. Vészfékezett, és még időben meg tudott állni. A nőnek nem lett semmi baja, de a villamosról két súlyos és egy könnyű sérültet vittek el a mentők. Amúgy éppen a múlt héten egy szabálytalanul a busz elé vágó személyautó miatt kényszerült a busz vészfékezéshez, ezt a busz kamerája rögzítette is. A buszon nyolc utas könnyű sérülést szenvedett, jellemzően elesés miatt. A szabálytalanul, irányjelző használta nélkül, hirtelen a busz elé kanyarodó személyautó elhagyta a helyszínt. Vagyis a villamos- vagy buszvezető felelőssége óriási, nem csak saját, hanem több tucat utas életéért és egészségéért felelős.
Azonban bármennyire is dühös volt a villamosvezető, a további cselekedete már teljes joggal elítélendő. Ahogy a nő elmesélte: "A villamosvezető, egy nagydarab, 120 kilós férfi ezután kiszállt a villamosból, és az üvöltette nekem, hogy „a kurva anyád”. Én teljesen le voltam sokkolva, nem mondtam semmit, ő pedig olyan erősen pofon vágott, hogy a napszemüvegem a földre esett. Az utasok kiabálni kezdtek vele, ő pedig a visszaszállt a villamosba és elment." A nő azt is nyilatkozta az [index]-nek, hogy "a villamosvezetőt egyszerűen nem érti, de attól tart, hogy másokkal is erőszakos lehet". Ehhez képest a villamosvezető azt nyilatkozta: „Tudom, hogy én nem az az ember vagyok, aki azt a pofont adta" és ennek hitelt ad, hogy a BKV még hétfőn adta ki a közleményt miszerint "A járművezető az eset után a BKV közlése szerint azonnal megbánta tettét, a végállomáson kiállt a forgalomból és intézkedést kért maga ellen." A villamosvezető a pofon elcsattanását a sokkos állapotával magyarázta. Azonban ez a sokkos állapot valójában az utolsó csepp volt abban a pohárban, ami már legalább hónapok, de akár évek óta is gyűlt benne - a sok megalkuvás, a sok elfojtott indulat, ami az évek során felgyülemlett benne a számára kellemetlen helyzetek miatt, de korábban még feltehetően nem adta ki. És az évek során felgyülemlett frusztráció végül egy pofon formájában tört felszínre, aminek az elszenvedője éppen egy védtelen - és ráadásul 6 hónapos terhes - nő volt. Habár a villamosvezető cselekedetének okát érteni vélem, ez messze nem jelenti azt, hogy cselekedetét ne ítélném el mélységesen. Egyetértek az egyik villamoson utazó szemtanú aggodalmával: "Nos, szerintetek ha az ember sokkot kap, akkor fogja magát, odamegy a másikhoz és majdnem kiveri a fogát?"
„Mindig panaszkodtak az emberek, hogy milyen rosszul mennek itt a dolgok, de a saját szememmel most láttam ilyesmit először” – mondta a felpofozott nő az Indexnek. „Most értettem meg, miért kérdezik mindig tőlem, hogy miért jöttem ide.” A fenti megállapítás a pofozkodásra vonatkozott. De szerintem még csak nem is ez az ország igazi szégyene, hanem az a gyűlöletáradat a Facebook közösségi oldalán, ami a nő ellen irányult. Ami leginkább a tudatlanságot és az idegengyűlöletet mutatja meg az ilyen embereknél. Annyira elképesztő vélemények fogalmazódtak meg, hogy nem is szeretném itt megismételni.
"A villamosvezetőnek a baleset elkerülését követő viselkedése semmilyen módon nem összeegyeztethető Társaságunk szolgáltatói tevékenységével. Súlyosbítja az eset megítélését az, hogy várandós anyát bántalmazott, még akkor is, ha a hölgy egyébként előtte szabálytalanul lépett a villamos elé. Egy terhes anya bántalmazására nem adhatunk felmentést és nem találhatunk rá alapos, mentő indokokat" - áll a cég közleményében. És habár sokan felháborodtak a villamosvezető kirúgásán, sőt szimpátia tüntetést is terveztek mellette, mégis aligha lehet azt mondani, hogy a cégvezetésnek volt jobb választása. A villamosvezető ellen rendőri eljárás folyik, mert a bántalmazott nő joggal tett feljelentést ellene. És ha az én feleségemet bántalmazta volna egy villamosvezető a fenti körülmények közepette és is hasonlóan cselekedtem volna.
E kirúgás természetesen nagyon nehéz helyzetbe hozza a villamosvezetőt, aki egyedül neveli 7 éves kislányát és nemcsak az állását veszti el, hanem a szolgálati lakását, amiért keveset kellett havonta fizetnie a piaci albérletekhez képest. Emiatt egyértelmű, hogy a villamosvezetőt aránytalanul nagyon bünteti az Élet. És miközben sajnálhatjuk őt, mégis csak arra tudunk gondolni, hogy nem szeretnénk, ha egy nagydarab villamosvezető minket pofozna fel, mert már túl sok feszültség gyűlt fel benne.
