HTML

 

">

Bemutatkozás

Ez a blog válaszokat keres a miértekre, amik mindenkiben megfogannak. Nem az ellentétekre, hanem a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Nem elválaszt, hanem egyesít. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, egy végtelen nagy és értelmes multiverzum részei. Akik most, ebben a pillanatban egy Föld nevű űrhajóban száguldunk az emberi elme által ismert Univerzumban.

Facebook

Twitter

Oldallátogatottság

Friss topikok

Címkék

adó (1) agresszió (1) álom (1) amerikai álom (2) Ángyán József (1) áramlás (1) árvíz (3) árvízi védekezés (1) bank (2) bizalom (1) boldogság (1) brokerbotrány (1) családon belüli erőszak (1) demokrácia (2) diktatúra (2) diktatúra kiszolgálói (2) egzotikus fürdőhely (1) elemzés (3) emberi tulajdonságok (1) empátia (1) energiacella (1) energiahatékonyság (1) epigenetika (1) értékrend (5) érzelem (1) félelem (3) filmkritika (2) földtörvény (1) függőleges kert (1) gazdaság (2) gazdasági válság (6) hagyományos média (1) halálfélelem (1) hazugság (2) hitel (2) hitvilág (2) homoszexualitás (1) Horvátország (1) hó fogságában (1) ideghálózat (1) ikertornyok (1) infláció (2) ismeretlen (1) kamat (2) képmutatás (1) kísérlet (1) kitelepítések (1) klientúra (1) klimaváltozás (1) koncert (2) kőolajcsúcs (1) környezeti katasztrófa (1) korrupció (2) közösség (4) közösségi média (1) központosítás (3) kulisszatitkok (1) kutatás (2) lehallgatás (1) lélek (1) lentről felfele építkezés (1) maffiacsalád (1) márc. 15. (1) másság elfogadása (1) megbontó felfedezés (1) melegfelvonulás (1) mellrák (1) Nagy Testvér (1) nemzeti egység (1) nőgyűlölet (1) nők bántalmazása (1) nők közösségformáló szerepe (1) nyájszellem (3) nyaralás (1) olajcsús (5) olajhiány (1) olajpala (1) önhipnózis (1) önszerveződés (2) önzetlen segítség (1) önző gén (1) Orbán Viktor (6) összeesküvés elmélet (2) palagáz (4) parlamenti képviselő (1) parlamenti választások (1) pénz (2) pofon (1) politika (1) propaganda (3) pszichológia (2) pszichológus (1) robbantás (1) sokkos állapot (1) Szaúd-Amerika (3) Széles Gábor (1) szerelem (1) színjáték (1) társadalmi változások (1) természet (1) terrorizmus (1) titkosszolgálat (1) tolerancia (1) totalitárius rendszer (1) unortodox politika (1) választás (1) választások (2) változás (1) Valutaalap (1) városszépítés (1) végtelen nővekedés (4) vezető olajexportör (1) villamos (1) vízcsúcs (1) Yanni (1) zene (1) Címkefelhő

"Az olajcsúcs nem halott"

2013.10.09. 10:35 Anonymus Gesta Hungarorum

A Washington Post interjút készített Chris Nelderrel ez év áprilisában, egy neves független energetikussal, aki már több mint egy évtizede kutatja az olajcsúcs témáját. Az interjú részletesen taglalja a mai helyzetet, benne az egyesek által már Szaúd-Amerikának is elképzelt olajpala kitermelés felfutásának korlátait, az olajexport mennyiségének csökkenését az olajexportáló országok belső fogyasztásának növekedése miatt, valamint Kína olajfogyasztásának várható további növekedését. Ezen témákról korábban már többször is írtam, ez az interjú azonban egy átfogóbb képet mutat a jelenlegi helyzetről, és bizonyos dolgokat más megvilágításba is helyez. 

Figyelmeztetések az "olajcsúcsról" már az 1970-es évekbeli OPEC válság idejétől velünk vannak. Egy bizonyos ponton, mondták a szakértők, a világ elér egy határt, ami meghatározza, hogy mennyi olajat lehet a talajból egyidőben kinyerni. Akkor majd a termelés esni kezd, az árak pedig szárnyalni és az egész káoszhoz vezetne.

De egy sor aggasztó, 2007-től kezdődő árcsúcs után az olajban hívők diadalittassága ismét emelkedőben van. A vállalatok ma már az új technológiák segítségével vonják ki a nyersolajat nehezen hozzáférhető forrásokból, kezdve az albertai kátrányos homoktól egészen az Észak-Dakota-i palaképződményekig. A visszaesés évtizedeit követően, az amerikai olajkitermelés elérte legnagyobb csúcsát az 1990-es évektől számítva. És ez sok elemzőt és újságírót arra késztetett, hogy magabiztosan kijelentse: "az olajcsúcs halott" ("peak oil is dead").

Nem mindenki van meggyőződve arról, hogy az olaj kitermelése valóban egy új fellendülés kezdetén áll. Chris Nelder független energetikus az egyik, aki sok időt töltött az olajfelfutásban hívők állításainak vizsgálatával. Az újdonsült olajkészletek közel sem olyan ígéretesek, mint amilyennek elsőre látszanak - állítja. És az olajcsúcs éppen olyan fontos, mint valaha.

Washington Post (WP): Kezdjük az alapoknál! Hogyan értelmeznéd az olajcsúcsot?

Chris Nelder (CN): Mindig is sok félreértés volt a téma körül. Az olajcsúcs nem azt jelenti, hogy kifogyunk a kőolajból. Aki ezt mondja, az vagy nem tudja, miről beszél, vagy csak megpróbálja tudatosan összezavarni az egészet. Az olajcsúcs mindig az olaj kitermelés üteméről beszélt - megtalálni azt a pontot, amikor a kőolajkitermelés tetőzik.

 

WP: 2005-ös évre visszamenőleg számos elemzés állította, hogy a világ hamarosan eléri a plafont az olaj évi kitermelésében. Hogyan nézett ki ez a valóságban?

CN: Az előrejelzések között voltak eltérések, de abban mindenki egyetértett, hogy a közeli jövőben, talán tíz-tizenöt éven belül az olajkitermelés növekedése megáll. Néhányan azt mondták, hogy a csúcs egy adott évben fog bekövetkezni, mások pedig azt, hogy a kitermelés egy ideig stagnálni fog, ami akár öt-tíz évig is eltarthat. De abban teljes volt az egyetértés, hogy valamikor 2005 után, 10-15 éven belül a kitermelés tovább nem fokozható.

És pontosan ez történt! A hagyományos olajkészletekből történő kitermelés 2004-ben elérte a csúcsot, és azóta stagnáló (plató) szakaszban vagyunk.

Az évi átlag nyersolaj kitermelés a világon 2002-2012 között millió hordó per napban (http://www.washingtonpost.com)

 

 

WP: Számunkra, úgy tűnik a kép alapján, mintha 2012-ben egy kismértékű növekedés lenne. Ez nem azt jelenti, hogy sikerült kilépni a stagnáló szakaszból?

CN: Nem szükségszerűen. 2005-ben 73 milliárd hordó volt a kőolajkitermelés. Hogy ezt képesek legyünk meghaladni, a világ meg kellett duplázza a kitermelésre fordított összegeket. 2012-ben már 600 billió dollárt fordítottunk a kőolajbányászatra. Az olajárak eközben háromszorosára emelkedtek. És mindezek ellenére a kitermelés mindösszesen 3%-kal nőtt 75 millió hordóra (2005-höz viszonyítva).

 

WP: Akkor, amit most látunk, az azt jelenti, hogy a világ nem képes növelni a könnyű olajok kitermelését - a régi kutak hozama csökken, vagy stagnál. Ehelyett rengeteg pénzt költünk olyan nehezen elérhető olajlelőhelyekre, mint az albertai olajhomok, vagy a rétegrepesztéses eljárás Észak-Dakotában.

CN: Pontosan, és mindez teljesen összhangban van azzal, amit az olajcsúcs előrejelzések jeleztek, vagyis, hogy a kitermelés elér egy platót, amikor a hagyományos olajlelőhelyek csökkenő hozamát, a nem hagyományos lelőhelyekkel próbáljuk pótolni. Most azzal küzdünk, hogy lépést tartsunk a idős olajmezők hozamcsökkenésével, amely csökkenés folyamatosan gyorsul.

Az OPEC régi olajmezőinek évente 5-6 százalékkal csökken a hozamuk, a nem OPEC államokban található mezőké évi 8-9 százalékkal. A nem hagyományos olajlelőhelyek a csökkenésnek ezt az ütemét nem képesek hosszú távon ellensúlyozni.

Az USA összes rétegrepesztéses eljárású mezői, amelyek napi 1 millió hordó olajat hoznak a felszínre, sem voltak elegendőek arra, hogy a nem OPEC országokban bekövetkező kitermelés csökkenését ellensúlyozzák.

A világ nyersolaj kitermelése OPEC (piros) és nem OPEC (fekete) országok arányában millió hordó per napban (http://www.washingtonpost.com)

 

WP: Amikor arról beszélünk, hogy az idős mezők hozama csökken, akkor olyan helyekre gondolunk, mint Kalifornia, vagy Szaud-Arábia, ahol olcsó és könnyen feldolgozható kőolaj állt rendelkezésünkre. Ezeket a mezőket olyanokkal próbáljuk helyettesíteni, amelyek gyorsabban kimerülnek és nehezebben kitermelhetőek?

CN: Nézzük meg a Ghawar-mezőt, amely a világ legnagyobb ismert olajlelőhelye, Szaúd–Arábiában. Tudjuk, hogy a kitermelt kőolajban egyre magasabb a víz hányada, ami egyértelmű jele annak, hogy a mező kimerülőben van. Pedig az a mező nagyon nagy hozamú és olcsó olajat ad.

Ezt a forrást cseréljük le a rétegepesztéses kutakkal az Egyesült Államokban, amelyek hozama már az első évet követően 40%-kal esik vissza, és a kitermelési költsége hordónként 70 dollár felett van. Vagy olyan mélytengeri mezőkkel, amelyeknek évente 20 százalékkal csökken a hozamuk. Esetleg olajhomokkal, amely rendkívül drága. Az olajhomok kitermelésének növekedése évről-évre elmarad a várt szinttől. Tíz évvel ezelőtt, a mostanra előrejelzett kitermelés a duplája volt annak, ami ténylegesen megvalósult belőle.

Ezek mind gyenge minőségű kőolaj források, és abban bízunk, hogy ezek majd képesek lesznek kompenzálni az olcsó és jó minőségű lelőhelyek hozamcsökkenését.

 

WP: Az olajhozammal foglalkozók gyakran emlegetik az EROI fogalmát. A fogalom azt mondja, hogy egyre több és több energiát fordítunk arra, hogy kitermeljük az olajat olyan nehezen hozzáférhető készletekből, mint az albertai olajhomok. Miért fontos mindez?

CN: Egy pont után olyan sok energiát fektetünk be, hogy még több energiát állítsunk elő, hogy elveszítjük a versenyt. Ésszerűtlenné és pazarlóvá válik az energia előállítása.

Van egy forduló pont - amit a nettó energia sziklájának is neveznek ("net energy cliff") -, amikor a kinyert és befektetett energia hányadosa 6 alá csökken, ekkor "leesel" erről a szikláról és már nem érdemes a dologgal foglalkozni. Az olajkitermelés kezdetén ez az arány 100:1 körül volt. Napjainkban tizenegy az egyhez az arány világszinten. És az új mezőknél ez a szám még ennél is alacsonyabb. A kaliforniai nehéz olajok esetében az arány ma már négy az egyhez.

Az az igazság, hogy a társadalom számára elérhető nettó energia [a kitermelt energia és a kitermelésbe fektetett energia különbsége] radikálisan csökken. Számtalan cikk jelent meg kutatóktól ez ügyben. Ahhoz, hogy a társadalom fenn maradjon a kinyert és befektetett energia aránya öt felett kell hogy legyen. Ahhoz, hogy egy modern civilizációt fenntartsunk, televízióval, okostelefonokkal, modern gyógyászattal, stb., akkor az aránynak feltehetően valahol tíz körül kell lennie. Vagyis közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor belépünk a veszélyzónába.

 

WP: És mi a helyzet az árakkal? Láttuk, ahogy a 2004-es hordónként 40 dolláros kőolajárról 2008-ra 140 dollárra emelkedett az ár. Napjainkban pedig a 100 dollár körüli ár teljesen normálisnak számít.

CN: Az olajcsúcs elméletek egyik következtetése, hogy amint a kitermelés elkezd akadozni, az áraknak azonnal emelkedniük kell, hogy a kitermelést szinten tudjuk tartani. És pontosan ez történt 2005 óta.

A másik következmény, hogy a gazdaság nem lesz képes elviselni a magas kőolajárakat és zsugorodni kezd. Ez úgy tűnik szintén megtörtént. Az USA foglalkoztatási mutatója még ma is a 2008-as szint alatt marad. Európa recesszióban van. Manapság igen nehéz szétválasztani az olajár hatását a globális gazdaságra, hiszen egy pénzügyi válság is volt és egyéb hatások is jelentkeznek. De számos tudós, például James Hamilton a Kalifornia Egyetemről, elvégzett néhány érdekes kutatást, amelyek azt mutatják, hogy ha az olajhoz köthető kiadások elérik a GDP egy meghatározott százalékát, akkor az recessziót okoz. Tehát vannak bizonyítékaink is.

 

WP: Úgy tűnik az olajcsúcs egyik következménye, hogy az olajár egy szűk tartományban kell, hogy mozogjon. Nem mehet túl alacsonyra, mert akkor az Észak Dakotában drágán termelő kutak üzemeltetése gazdaságtalanná válik, de nem mehet túl magasra sem, mert az a világgazdaságot teheti tönkre.

CN: Számos elemzés kimutatta, hogy az olajárak nem csökkenhetnek már 85 dollár alá. Ez persze helyről-helyre változik. Egy már meglévő mező Bakkenben 70-75 dolláros olajár mellett is jövedelmező lehet, míg a sarki fúrásokhoz 110 dollár feletti ár szükséges. De a padló valahol 85 dollár körül van.

De van egy plafon ár is, amit a vásárlók még hajlandóak megfizetni. Véleményem szerint ez 105 dollár a texasi, és 125 dollár a Brent kőolajra. Ez az oka annak, hogy a kőolajár 2007 óta ebben a szűk tartományban mozog, a "padló" és a "plafon" ár között. A kőolajárat ebben a sávban kell tartanunk. Nem túl magasan, hiszen az a keresletet ölné meg, és nem is túl alacsonyan, mert akkor a kitermelés menne tönkre. Hangsúlyozom, mindez nagyon jól egyezik azzal, amit az olajhozam csúcs elmélete előrejelzett.

 

WP: Egy másik érdekes folyamat, amit megjegyeztél, hogy amint az olajkitermelés elkezd stagnálni, a fejlett országok azonnal versenyezni kezdenek az olajért Kínával és Indiával.

CN: Jelenleg az összes új olajigény a fejlett világon kívül jelentkezik, jórészt Kínából és Indiából. A jelentkező olajigény jelenleg többé-kevésbé pontosan annyi, amennyivel kevesebb olajat fogyaszt Észak-Amerika és Európa.

Az összes folyékony üzemanyag fogyasztás (http://www.washingtonpost.com)

A másik következménye a kitermelés stagnálásának, hogy az exportálható kőolaj mennyisége folyamatosan csökken. Az olajexportáló országok, köszönhetően a magas olajáraknak, hatalmas bevételekre tesznek szert és ennek köszönhetően gyorsan fejlődnek. De ez azt is jelenti, hogy egyre több és több saját olajat fogyasztanak. És éppen ez az ami világszerte bekövetkezik - az exportálható olaj mennyisége 2005 óta csökken. Az olyan államokban, mind Szaúd-Arábia hatalmas növekedés látható a belső olajfogyasztásban.

És mindez azt eredményezi, hogy az Egyesült Államoknak válaszként vissza kell fogni a kőolajfogyasztását. Az USA az egyik legsebezhetőbb olaimportör: a napi fogyasztás 18 millió hordó, de csak 7 millió az, amit önmagad termel ki. Amint az exportálható kőolaj mennyisége csökken, úgy kell az USA fogyasztását is visszafogja. És ez már megtörtént.

 

WP: Nem biztos, hogy tudlak követni a gondolatmenetedben. Ha az elérhető kőolaj mennyisége korlátozott egy növekvő világgazdaságban, akkor az a kevés olaj miért Szaúd-Arábiába és Kínába megy és nem az Egyesült Államokba?

CN: Az ázsiai fejlődő gazdaságok lényegesen több gazdasági hasznot szereznek egy hordó olajjal, mint az USA. A szegényebb országokban egy tucat munkás felpattan egy mopedra és megjárják a piacot oda-vissza egy gallom [3.78 liter] benzinnel. Sokkal több gazdasági hasznot tudnak elérni ezáltal, mint amit egy építőmunkás az USA-ban képes azáltal, hogy naponta 5 gallon [18.9 liter] benzint fogyaszt el a terepjárójával.

Kínában olyan autókat lehet vásárolni, amivel 50 mérföldet is meg lehet tenni egy gallon benzinnel [4.7l/100km]. És kiszámoltam, hogy mennyi ilyen autót építenek és vásárolnak meg évenete Kínában. És az jött ki, hogy az USA soha nem lesz képes üzemanyag felhasználás hatékonyságában utolérni Kínát, mivel az USA-ban még mindig ott van 240 millió alacsony hatékonyságú gépjármű az utakon.

 

WP: Értem, tehát amíg a kitermelés stagnál, addig a fejlődő országok mindig képesek lesznek a nyugatot túllicitálni - mivel nekik még így is megéri. Mi lesz ennek a következménye?

CN: Fel kell készülnünk arra az időszakra, amikor a kőolaj már nem áll az USA rendelkezésére. Minél hamarabb elkezdjük az energiaszektor átalakítását a megújuló energiákra, annál jobban járunk, minden tekintetben. És ezt a következtetést pusztán csak a kőolajár és kitermelési ráta kapcsán megtehetjük. És akkor a széndioxidkibocsájtást és az éghajlatváltozást nem is vettük figyelembe, ami szintén nagyon fontos szempont. Nem is szólva arról, hogy csak az olaj önmagában mit tesz a világgazdasággal.

Természetesen mindig vannak előre nem látott fejlesztések. Tíz évvel ezelőtt egy megszállott katasztrófa váró, azt mondta volna, hogy ha a kőolajár 100 dollár fölé emelkedik, akkor az amerikai gazdaságnak befellegzett. De nem vette figyelembe azt a tényt, hogy sok amerikai felhagyott az autózással és tömegközlekedésre váltott, és a közúti fuvarozás helyett a vasúti áruszállítás kap egyre nagyobb szerepet.

Így aztán sohasem tudjuk pontosan előrejelezni, hogy mi várható. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy a tengeri fúrások és a rétegrepesztéses eljárás miatt minden szép és jó és az USA kiszállt az olajért folyó versenyből, és hogy tovább folytatódhat az olajon alapuló világgazdaság növekedése.

Megjegyzés: Az interjú magyar fordítását az autoolaj.hu oldal alapján készítettem és egészítettem ki.

survey tools

komment

Címkék: amerikai álom gazdasági válság palagáz Szaúd-Amerika olajcsús

A bejegyzés trackback címe:

https://anonymus-hu.blog.hu/api/trackback/id/tr45557959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Írtam egy hsz-t tegnap, ezek szerint nem küldte el. Mndegy.

A lényeg hogy a peak oilon kívül a gazdasági válság is jelen van, vagyis a töredékes tartalékrátán alapuló kamatos hitelrendszer is válságban van. Emellé jön a környezeti pusztítás, klímaváltozással súlyosbítva. E három dolog, amely valójában ugyanannak 3 különböző arculata, "konvergál", vagyis egybefolyik, _egy_ pusztító erőként lép föl.

A "There is no tomorrow" c. filmet ismered, ugye?
süti beállítások módosítása