HTML

 

">

Bemutatkozás

Ez a blog válaszokat keres a miértekre, amik mindenkiben megfogannak. Nem az ellentétekre, hanem a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Nem elválaszt, hanem egyesít. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, egy végtelen nagy és értelmes multiverzum részei. Akik most, ebben a pillanatban egy Föld nevű űrhajóban száguldunk az emberi elme által ismert Univerzumban.

Facebook

Twitter

Oldallátogatottság

Friss topikok

Címkék

adó (1) agresszió (1) álom (1) amerikai álom (2) Ángyán József (1) áramlás (1) árvíz (3) árvízi védekezés (1) bank (2) bizalom (1) boldogság (1) brokerbotrány (1) családon belüli erőszak (1) demokrácia (2) diktatúra (2) diktatúra kiszolgálói (2) egzotikus fürdőhely (1) elemzés (3) emberi tulajdonságok (1) empátia (1) energiacella (1) energiahatékonyság (1) epigenetika (1) értékrend (5) érzelem (1) félelem (3) filmkritika (2) földtörvény (1) függőleges kert (1) gazdaság (2) gazdasági válság (6) hagyományos média (1) halálfélelem (1) hazugság (2) hitel (2) hitvilág (2) homoszexualitás (1) Horvátország (1) hó fogságában (1) ideghálózat (1) ikertornyok (1) infláció (2) ismeretlen (1) kamat (2) képmutatás (1) kísérlet (1) kitelepítések (1) klientúra (1) klimaváltozás (1) koncert (2) kőolajcsúcs (1) környezeti katasztrófa (1) korrupció (2) közösség (4) közösségi média (1) központosítás (3) kulisszatitkok (1) kutatás (2) lehallgatás (1) lélek (1) lentről felfele építkezés (1) maffiacsalád (1) márc. 15. (1) másság elfogadása (1) megbontó felfedezés (1) melegfelvonulás (1) mellrák (1) Nagy Testvér (1) nemzeti egység (1) nőgyűlölet (1) nők bántalmazása (1) nők közösségformáló szerepe (1) nyájszellem (3) nyaralás (1) olajcsús (5) olajhiány (1) olajpala (1) önhipnózis (1) önszerveződés (2) önzetlen segítség (1) önző gén (1) Orbán Viktor (6) összeesküvés elmélet (2) palagáz (4) parlamenti képviselő (1) parlamenti választások (1) pénz (2) pofon (1) politika (1) propaganda (3) pszichológia (2) pszichológus (1) robbantás (1) sokkos állapot (1) Szaúd-Amerika (3) Széles Gábor (1) szerelem (1) színjáték (1) társadalmi változások (1) természet (1) terrorizmus (1) titkosszolgálat (1) tolerancia (1) totalitárius rendszer (1) unortodox politika (1) választás (1) választások (2) változás (1) Valutaalap (1) városszépítés (1) végtelen nővekedés (4) vezető olajexportör (1) villamos (1) vízcsúcs (1) Yanni (1) zene (1) Címkefelhő

A pénz maga a történelem (1.)

2013.11.10. 18:57 Anonymus Gesta Hungarorum

A K&H Bank egy idei publikációja szerint a kisgyerekek nem értik a pénz fogalmát. Az ő kis világukban mindent másképp értelmeznek a felnőttekhez képest, mert még nincsenek bennük kialakult szokások. Amikor 6-7 évesen csak épp elkezdenek ismerkedni a számokkal, még nincsenek tisztában a pénz fogalmával, nem értik például, mi az a váltópénz. Ekkor még azt hiszik, ha egy kétszáz forintosból vásárolunk, és visszakapunk egy ötvenest, egy húszast és egy ötöst, akkor több pénzünk lett, mert csak a darabszámra figyelnek. Azt is sokszor látják, hogy a szülők pénzt vesznek ki a “falból” (bankautomatából), de azzal nincsenek tisztában, honnan is származik ez a pénz. Azt hiszik, hogy az ATM egy “pénzcsináló masina”, ami akkor segít, ha elfogyott a pénzünk. A bankkártyát is sokszor látják szüleik kezében, amivel vásárolnak, s úgy vélik ez egy kifogyhatatlan varázslapocska. És miközben megmosolyogjuk ezeket az édes történeteket, nem árt elgondolkoznunk, hogy talán mi felnőttek sem lehetünk tisztában a pénzzel és annak gazdaságra gyakorolt hatásával, ha a 2008-as pénzügyi válság következményeit nyögjük még napjainkban is. Pedig a pénzügy egyáltalán nem bonyolult és megértéséhez nem is kell felsőfokú közgazdasági képzettség. De ehhez vissza kell térni az alapokhoz. Ez a bejegyzés egy sorozat első része, amit további három követ és megpróbálja összefoglalni a teljesség igénye nélkül, hogyan jött létre a ma általunk ismert pénz. Ez a sorozat csak megalapozása lesz további olyan bejegyzéseknek, melyek a jelenlegi pénzügyi világunk rendszerhibáira próbálna majd rámutatni.

A spanyol hódítók megjelenése előtt az inkák nem ismerték a pénz fogalmát. Az aranyat és ezüstöt ismerték, de csak az esztétikai szépségét értékelték és ékszerek készítésére alkalmazták. Az emberi munka volt az igazi érték az inkák társadalmában.* Az aranyat a Nap izzadságcseppjeinek, az ezüstöt a Hold könnycseppjeinek tartották. Szertartásokra is alkalmazták, például Kolumbiában a törzsfőnök aranyporral befújt testét megmártotta a tóban és az így lemosódott aranyport az isteneknek szánt ajándéknak tekintették. Ezt a törzsfőnököt a spanyol hódítók Eldoradónak hívták, és az elterjedt legenda hatására, amelyet valószínűleg Francisco de Orellana spanyol hajós terjesztett el, több utazó indult Dél-Amerikába, hogy megkeresse Eldorádó kincseit.

A spanyol hódítók kapzsiságát ezen fényes tárgyak iránt 500 évvel ezelőtt az inkák nem voltak képesek megérteni. Mert az ő társadalmukban a pénzzel (arannyal, ezüsttel) nem társult hatalom is, ahogy az az Európai társadalmakban ekkora már kialakult.* Az inkák gondolkodásmódját jól szemlélteti az a kanadai bennszülött (inuit), aki 1970-ben arra a kérdésre, hogy zavarná-e, ha egy nagy olajvállalat olajcsövet fektetne le az ő vadászterületén keresztül, azt felelte: "Igen. A fehér embereknek mindig van valamennyi pénze a bankban. De nekem soha nem volt pénzem a bankban. Az egyetlen bank, amit el tudok képzelni, az a vadonállatok, akik a Természetben élnek és én vadászhatok rájuk. Ez az én bankom. Ez az én előtakarékossági számlám éppen itt.

De mielőtt ennyire előre szaladnánk a történelemben, lássuk, hogyan is alakult ki a mai pénz. Mert a pénz valójában történelem a kezünkben.

A pénz értéke a hiten alapul, készüljön bármilyen anyagból, legyen bármilyen formája és neve vagy legyen csak virtuális bitsorozat egy bank számítógépén. Ha a hit megrendül egy adott pénzforma iránt, akkor az a forma megszűnik pénznek lenni és egy szempillantás alatt elveszti korábbi értékét.

Hogy a fenti keretben levő kijelentés súlyát megértsük, nézzük milyen pénzformák voltak a történelem folyamán, kezdve az ősközösségektől. Elöljáróban azonban fontos tisztázni, hogy egy eszköz akkor tekinthető a csere alapjának, ha igény van rá a piacon és értéket képvisel. Mindazonáltal az érték fogalma sem egyértelmű, hiszen Van Gogh életében alig adott el néhány festményt, ma már milliókat fizetnek érte ki az aukciókon. 

Hajdan, nagyon régen, még az őskorban nem volt szüksége az embereknek pénzre, mert olyan kiterjedt, nagy rokoni közösségekben éltek, hogy minden, amire szükségük volt, - akár termény, akár kézzel előállított termék - azt a közösség tagjai előállították és egymás között megosztották. Egyes közösségekben még a magántulajdon sem volt ismert.  Ekkor, a mai értelemben vett gazdasági aktivitás még ajándékok vagy kölcsönök formájában volt ismert. Az emberek harmóniában éltek a Természettel és mai értelemben véve "ingyen" kaptak mindent, amit a környezetükben fellelhettek. Igaz, dolgozni azért megkellet érte: eleinte gyűjtögetés és vadászat, később földművelés és állattenyésztés formájában.

Nyugat-Európában barlanglakó őseink csiszolt kőbaltát használtak fizetség gyanánt (http://www.sunflower.ch/en/moneymuseum)

Az ősközösségekben a felesleg keletkezésekor jelent meg a különböző áruk cseréjének igénye először az egyének, majd később a közösségek között. Ez eleinte cserekereskedelmet jelentett (barter), amikor is áruért árut cseréltek. Barter kereskedelem azonban nem csak az ősközösségben ismert, az a mai napig él. Hiszen minden olyan esetben, amikor áruért vagy szolgáltatásért más áruval vagy szolgáltatással fizetünk direkt, bármilyen más közvetítő eszköz közbeiktatása nélkül (pénz), azt cserekereskedelemnek kell tekinteni. Ugyan sok közgazdász él abban a hitben, hogy a pénz a barterkereskedelem kiváltására jött létre, de semmilyen fejlett barterkereskedelem nem ismert, ami a pénz létrejöttét igényelte volna, miközben ma is vannak olyan területek, ahol csak a cserekereskedelem létezik.** Így a pénz megjelenése inkább tűnik a cserekereskedelem fejlődésétől független és párhuzamos eseménynek.

Az is tény azonban, hogy a pénz megjelenése segítette a kereskedelem fejlődését és a cseretermékek számának bővülését, ami nélkül a mai globális kereskedelmet nem lehetne elképzelni. Például egy olyan ősközösségben, ahol csak néhány termék cseréje volt szükséges, a cserekereskedelem még jól működött az egységes (szabvány)érték - mint pénz - megléte nélkül is, hiszen 3 termék cserekereskedelme esetén csak 3 keresztárfolyam volt, 4 termék esetén 6, és 5 termék esetén pedig 10 keresztárfolyam. Azonban ahogy a termékek száma bővült, úgy nőtt a keresztárfolyamok száma is (köztes pénz nem lévén, minden egyes termék-pár cseréjekor külön meg kellett határozni egy árfolyamot), így például 10 termék esetén már 48,  100 termék esetén már 4950, míg 1000 termék esetén már egyenesen 499500 keresztárfolyam meghatározása szükségeltetik. És az árfolyamok száma a termékek további bővülésével már csillagászati méretű lenne, amit képtelenség kezelni. Vagyis a barterkereskedelem csak akkor működhet, ha a cserekereskedelemben csak kevés számú termék vesz részt. Éppen ezért cserekereskedelem ma is előfordul szép számmal szerte a világban, így a pénz - mint közvetítő eszköz - hiánya nem csak az ősközösségekre volt jellemző.**

A cserekereskedelem megkönnyítése végett elég hamar kialakult az a közmegegyezés, hogy valamelyik - mindenki által elfogadott - áru legyen a közvetítő eszköz, vagyis a pénz. Ez az ősközösségek idején leginkább szerszámok voltak, például csiszolt kőbalta még a barlanglakók idején.

A legrégebbi "pénz" a haszonállatok, mint a szarvasmarha, bárány és teve - i.e. 9000-6000 között (http://personalfinance.askmrcreditcard.com)

A kereskedelem fejlődésével egy időben kezdtek szakosodni az egyes közösségekben élő ügyesebb emberek az általuk előállított termékekre, majd el jutottak odáig, hogy ők mással nem is foglalkoztak. Ennek következtében hatékonyabb lett a termelés és sokkal jobb lett a minőség is. Egy gazdasági munka-megosztás jött létre, aminek nélkülözhetetlen eleme volt az árucsere. E fejlődés bizonyos előnyökkel, de bizonyos hátrányokkal is járt, mert utánajárást igényelt olyan csere partner megtalálása, akinek arra volt szüksége, amit a másik kínált. Ezért merülhetett fel a csere lebonyolítását könnyítő eszköz alkalmazását. Ilyenek voltak a mindenki által elfogadott közbülső eszközök, amelyek úgyszintén valamilyen áruk voltak, de olyan széles körben, mindenki által használt áruk, amelyek állandó értéket képviseltek, valamint könnyen szállíthatók voltak. Ez az ősközösség idején még a szerszámok, haszonállatok és gabonafélék voltak. Mivel az állattartás megelőzte a földművelést, ezért a haszonállat, mint árupénz hamarabb jelent meg, mint a gabona.

Habár a szerszámok feltehetően a legelső árupénznek számítottak, ez nem jelentette azt, hogy ne használták volna a későbbi korokba, így például még az ókori Görögországban is, amikor pedig már ismert volt az aranyérme. Sőt Nyugat-Afrika egyes országaiban, főleg Nigériában, a rézből készült bokalánc, karkötő vagy nyaklánc elülső fele (manilla) - amit a személy mindig magánál tudott hordani - pénzként még a múlt század közepéig is használatos volt.

Az árupénz esetében nem a minőség, hanem a darabszám volt a fontos. A haszonállatok esetén a "váltópénz" a kisebb haszonállatokat jelentette, így például egy teve vagy szarvasmarha több juhot vagy kecskét jelentett, egy kecske vagy juh több tyúkot és így tovább. Mivel a pénz értéke a haszonállat korával nem csökken, ezért egy vén szarvasmarha is ugyanannyit ért, mint egy fiatal szarvasmarha. Ez még a II. világháború után is így volt olyan Kenyai pásztortörzsek esetén, mint a Wakamba. Amikor egy mezőgazdasági szakértő meg akart győzni egy Wakamba pásztort a múlt század közepén arról, hogy ne tartsa már tovább öreg és beteg kecskéjét a többi között, akkor az válaszként felmutatott két 1 fontos bankjegyet, az egyik új és ropogós volt, a másik gyűrött és beszakadt és azt mondta: Látod, mindkét bankjegy 1 fontot ér, hát így vagyok a kecskékkel is.**   

Minden árupénzre igaz volt, hogy önmagukban értéket képviseltek és átválthatóak voltak. Ez jelentette az első lépést a fizetőeszköz használatához, gyakorlatilag a mai pénzként funkcionált, így sokkal egyszerűbb lett a kereskedelem gyakorlata. De a "pénzt" nem csak a kereskedelem könnyebbé tétele miatt használták, hanem leróni a tiszteletet, hozományként is alkalmazták vagy egy elkövetett sérelem ellentételezéseként is. Ez utóbbira példa az angol "pay" (fizetni) szó eredete, amit a latin "pacare" (kibékíteni) szóból származik. A menyasszonyért járó fizetség is a családfőnek volt fájdalomdíj, amiért a fiatal nő házimunkájától elesik.**

Kagylók, mint árupénz a kereskedelemben i.e. 1200-től kezdődően (http://en.wikipedia.org/wiki/Monetaria_moneta)

Természetesen az akkori árupénz minden elképzelhető formája megjelent, ez lehetett szép kagylók, elefántcsontból készített tárgyak, bálnafogak vagy akár kövek is, de később árupénz lett a tea, a só és a fűszerek is. A Krisztus kora előtti és utáni évszázadokban a fűszer volt a legelterjedtebb fizetőeszköz. A feljegyzések szerint Attila másfél tonnányi borsot kért 408-ban Róma váltságdíjaként. Franciaországban még ma is lehet hallani hogy „drága, mint a bors” (magyar verziója: "borsos ára" van), míg Angliában a „borsszembér” kifejezés egy minimális bérdíjra használatos.  A Salamon-szigeteken sokáig használtak ritka kagylókat pénzként. A kagylókat kerekre vágva és lecsiszolva felfűzték és nyakláncként viselték. A lányokat az apjuk néha 20 kagylópénz-nyakláncért „adta el”. A kagylók használata árupénzként feltehetően i.e. 1200 környékén terjedt.

Az árupénzek közül a kagylók elterjedése volt a legszembetűnőbb. Annak ellenére, hogy sokféle és méretű kagylót alkalmaztak pénz gyanánt, az egyik legelterjedtebb mind közül a Maldív-szigetekről származóak voltak és ezek - hajókról elszállítva - elterjedtek Afrikában, Közel- és Távol-keleten és Óceániában. Az értékük nem meglepő módon a származási helyüktől távolabbra egyre nőtt. Elterjedésük annak volt köszönhető - eltekintve a vallási vagy díszítési használattól -, hogy pénzként nagyon jól betöltötték szerepüket: tartósak voltak, könnyen lehetett tisztítani és szállítani őket, kereskedéskor könnyen meg lehetett számolni őket és ami mind közül a legfontosabb volt, hogy a származási helyüktől távol már ritkaságnak számítottak és hamisítani sem lehetett őket. Ezen tulajdonságok miatt kisebb értékű áruk kifizetésére még akkor is használták, amikor a fémérmék már megjelentek. Sőt, egyes régiókban még a középkor után is használták, így például Ugandában a XVIII. században, amikor megjelent, mint pénz, két kagylóért egy nőt is meglehetett venni, de ahogy a számuk növekedett, úgy csökkent az értékük is, így 1860-ra már 1000 darabot kellet fizetni egy nőért. A XX. század elejére már több tonnányi kagyló került be Afrikába, így az értéke rohamosan tovább csökkent és korábbi értékének már csak töredékét érte, így helyette inkább a fémpénz kezdett elterjedni.**

A Yap szigeti mészkő-"érme" (http://hu.wikipedia.org/wiki)

Az árupénz egyik érdekes példája a mikronéziai Yap-szigeti mészkő-„érme”. Az óriási köveket több 100 km-es távolságból szállították oda, majd megmunkálták kőkorongok formájára, a nagyobbaknak a közepébe furatot is vájva, hogy megkönnyítsék a szállításukat. Ezeket státusszimbólumként a ház előtt állították ki, ezzel is mutatva, hogy mekkora a vagyona az egyes családoknak. A ma is látható egyik legnagyobb ilyen fizetési eszköz 3,5 m átmérőjű és jó néhány tonnányit nyom. Ami érdekes, hogy később a szigetlakók szívesebben cserélték e kövek tulajdonjogát, semmint hogy ténylegesen birtokukba vették és elszállították volna. Néha még tengerbe veszett köveket is cseréltek ily módon. E használati módot egyfajta képviseleti pénznek tekinthetjük. Ezt a fajta fizetőeszközt egészen 1960-as évek közepéig használták, annak ellenére, hogy időközben kereskedtek a portugálokkal, spanyolokkal, németekkel, angolokkal, japánokkal és amerikaikkal is. Sőt ezen kövek értéke a későbbiekben még nőtt is, mivel már ritkaságszámba mentek (nem szállítottak a későbbiekben oda újabb köveket).**

Ahhoz, hogy a mai modern gondolkodásunkkal tényleg megértsük a pénz fogalmát, fontos a következő példán is elgondolkozni. A Fidzsi szigetcsoporton a bálnafog volt az elfogadott pénzérme, ami egyben státuszszimbólumot is jelentett és ünnepségeken is alkalmazták (így például. még Erzsébet királynő látogatásakor 1982-ben is). A bálnafogat többre értékelték még az aranynál is. Így amikor egyszer egy láda aranypénzt foglaltak le egy arra vetődött hajóról a XIX. sz. közepén, akkor a fiatalok egy csoportja az arany pénzérmékkel "kacsáztak" (versenyeztek, hogy kinek pattan többször a víz felszínén a megpörgetve eldobott pénzérme, ami végül elsüllyedt a tengerben). Amikor az egyik fiatal közülük később kormányzó tisztviselő lett nemsokára azután, hogy a Fidzsi szigetcsoport 1874-ben a Brit Korona gyarmata lett, még mindig vonakodva fogadta el az angol ezüstpénzt fizetésként, és inkább a bálnafogakat preferálta, mert népe előtt a bálnafogak számával sokkal jobban tudta demonstrálni a tekintélyét és hatalmát, mint az újonnan kapott pénzzel.**

Mielőtt megmosolyognánk a Fudzsi szigetcsoport "primitívségét", nem árt elgondolkozni az alábbi Észak-Amerikai indián mondáson:

Csak miután az utolsó fát is kivágták, az utolsó bölényt is megölték és az utolsó halat is kifogták, akkor fogják csak az emberek megérteni, hogy az aranyat nem lehet megenni.

Az Észak-Amerikai indiánok között terjedt el a kagyló- és főleg fehér gyöngyfüzér (wampum), mint pénz. Ezeket eleinte még övként használták, később már a pénz funkcióját is betöltötte közöttük. Használatának kezdete nem ismert, de Massachusetts-ben 1637-ben hivatalosan is törvényes fizetőeszköznek nyilvánították. Akkoriban amúgy is komoly gondok voltak, hogy milyen elismert fizetőeszközöket használjanak, így például 1715-ben Észak-Karolinában 17 különböző törvényesen elismert árupénz volt, így például a kukorica és a búza is. Habár később megszűnt a wampum hivatalos fizetőeszköz lenni, mégis további 200 évig volt még használatban a mindennapok során.**

Az Észak-Amerikai indiánok körében használt gyöngyfüzér, mint pénz (http://kids.britannica.com)

Ami még említésre méltó érdekesség, hogy sok jelenkori kifejezésünk több ezer éves múltra tekint vissza. Így például az angol "salary" (fizetés) szó a só latin (sal) nevéből származik, mivel a római hadseregben volt olyan időszak, amikor sóval fizették ki a katonákat (salarium). Az angol "capital" (tőke) szó az angol jószág (cattle) szóból származik, mert az ősközösségek legnagyobb vagyonának a haszonállatok számítottak. Ha arra keresnénk a választ, vajon hogyan keletkezett az írás, akkor nem a romantikus versírás igényére kell gondolnunk, hanem a könyvviteli módszerek szükségessége miatt. A legrégebbi fent maradt írás még Uruk városából, Mezopotámiából származik, i.e. 3100-ból, ami az állatállomány és mezőgazdasági berendezések listáját tartalmazza.**

Etióp sórúd, mint árupénz (http://www.sunflower.ch/en/moneymuseum)

Mai szemmel nézve nehezen hihető, hogy a só az árupénz szerepét betölthette akkoriban, pedig kezdetekben a só még ritkaságszámba ment, miközben a háztartásokban nem csak ételek ízesítésére, hanem tartósítására is használták. A tengeri só lepárlási és szárítási módszerét már a régi kínai, indiai és egyiptomi civilizációk is ismerték, utánuk (tőlük?) átvették a rómaiak és a görögök is. A sófelhasználás és a sótermelés is az ősi időkre nyúlik vissza. Több régészeti lelet utal arra, hogy a keleti népek 8-10 ezer éve, a nyugatiak 3-4 ezer esztendeje termelik a sót. Mint csereáru és fizetőeszköz, ma is találkozunk vele egyes primitív, afrikai és ázsiai népeknél. A régi Kína egyes részein sópogácsával fizettek, s ez a hagyomány máig fennmaradt, még a XX. század elején is Tibetben és Mongóliában, sórudakkal és sólapokkal fizettek, Etiópiában pedig egy Mária Terézia-tallér 30 sókavicsot ért. Malaéziában, Szumátra szigetén a bennszülöttek nem ismerték a pénz értékét, egy munkanap 200 gramm sót ért. A beduinok a sivatagban sószövetséget kötnek ma is, egymás szájába sóval hintett kenyeret tesznek. A pangwe négerek 13 edény sóért vehettek maguknak feleséget, a telepesek kősóért cseréltek elefántcsontot, aranyat és rabszolgákat.

A gabonával való kereskedés - mint árupénz - leginkább az ókori egyiptomiakra volt jellemző, például termőföldet is vettek meg gabonával a megtalált agyagtáblák tanúsága szerint. Ami ennél is érdekesebb, hogy találtak olyan agyagtáblát a mai Irak területén, amelyen az áll, hogy az agyagtábla birtokosa jogosult az agyagtáblán meghatározott mennyiségű gabonára a következő aratáskor, ami nem egyéb, mint a ma ismert váltó (olyan fizetési ígérvény, amelyben a váltó kibocsátója arra vállal kötelezettséget, hogy a váltó lejártakor a váltó birtokosának a váltón szereplő összeget kifizeti). Sőt, az angol 20 fontos bankjegyen apró betűvel egyenesen ez áll az angol központi bank nevében: "I promise to pay the bearer on demand the sum of ..." (megígérem, hogy a tulajdonosnak követelés esetén kifizetem ... összeget). 

A legősibb váltó Mezopotámiából i.e. 2000 körül (The Origin of Money)

Az ókori egyiptomiak könyvelése azt bizonyítja, hogy a gabonával úgy kereskedtek, hogy nem volt köztes pénz, annak ellenére sem, hogy ismerték a rezet, ezüstöt és aranyat, mint elszámolási egységeket. Habár nem volt még kettős könyvelésük, de a nevek végződésének változtatásával meg tudták különböztetni a terheléseket és jóváírásokat. Mi több, központilag irányított volt, de magánszervezetek is be voltak kapcsolva a gabonakereskedelemben, így több ezer évvel ezelőtti egyiptomi rendszer a mai bankrendszer elődjének tekinthető, ahol a pénz a gabonát jelentette és az intézmények között átutalások is történtek. Maga a giro szó - ami ma a bankközi átutalásra vonatkozik - az olasz "giro" szóból származik, ami a pénz mozgására utalt, de ennek is a gyökere még az ókori görög gyros (körforgás) szóból ered. De szintén a görög "okionomia" szóból származik az ökonomia (gazdaság), aminek eredeti jelentése a háztartások ügyintézése volt, de az ókori egyiptomiak idején ("Oeconomus") azt a hivatalt illette, aki a gabona kereskedésének központi irányításárt volt felelős.** A Babiloni Birodalomban pedig már az első zálogkölcsönzők is felbukkantak (valamikor i.e. 1000 környékén).

Mai szemmel nézve érthetetlen, hogyan lehetett "bankrendszert" létrehozni gabona alapú pénzzel, hiszen nagyon kényelmetlen lehetett minden áru megvásárlásával gabonával fizetni. Azonban az akkori rabszolgatartó társadalomban nagyon kevés embernek volt ténylegesen szüksége a "hivatalos" pénzre a mindennapi életben. Így például a rabszolgáknak, de még a szabad, azonban a társadalom legalján levő nincsteleneknek sem volt szüksége pénzre, mint közvetítő eszközre.

A bronzkor idején, amikor a megmunkálás még kezdetleges volt, akkor a pénzérmék elődjének számító réztáblák jelentek meg a Földközi tenger térségében. Ugyan ez mai szemmel nézve nehéznek és ormótlannak tűnhet, a maga idejében mindenképpen nagy találmány volt a korábbi árupénzekhez képest (például gabona, haszonállatok, fűszerek, stb.).

Pénzként használt rézöntvény valamikor i.e. 1600 környékén (http://en.wikipedia.org/wiki/Oxhide_ingot)

A fémek megjelenésével a csereeszköz a pénzérme lett. Ez alig 3000 éves múltra tekint vissza. Az első pénzérméket még a bronzkor idején készítették Kínában és a kagylók helyettesítését szolgálta. Azért is volt lyuk a közepén, hogy fel lehessen fűzni őket egy láncra, mint ahogy korábban a kagylókkal tették. Ezek az érmék még különböző méretűek voltak és rézből készítették, amiket a kínaiak akkoriban kezdtek kibányászni. 

Az első bronzérmék Kínában i.e. 1000-től kezdve a kagylók kiváltására (http://personalfinance.askmrcreditcard.com)

A kínaiak a mai papírpénzhez nagyon hasonló "bőrpénzt" is már korán feltalálták, még i.e. 118 környékén. Ezt a fehér őz bőréből készítették és különböző színekkel díszítették fel. Mérete körülbelül 30x30cm volt és sokan a mai bankjegy elődjének is tekintik. Később Észak-Amerikában is használtak bőrt fizetőeszközként, a mai dollár egyik szlengje, a "buck" (bak), még ebből az időből származik.

Börpénz, amit egyesek az első "bankjegy"-nek is neveznek - i.e. 118 körül Kínában (http://www.xtimeline.com)

A világ legrégebbi, fentmaradt, egységes méretű és súlyú pénzérméit a kis-ázsiai Lüdia területén öntötték feltehetőleg az i. e. 7. század elejétől kezdve. A legrégibb fennmaradt pénzérmék Kroiszosz (régiesen „Krőzus”) lüdiai király idejéből származnak, i. e. 560 körül jelentek meg. A mesés gazdagságáról híres király kör alakú pénzérméinek egyik oldalára oroszlánfejet nyomatott. Ez hitelesítőként szolgált, a király személyes garanciáját jelentette az érme értékét illetően. A lüdiai pénzérmék egységes mérete és súlya, valamint az állami garanciavállalás gyakorlatilag azonnal kiváltott minden addigi, meglehetősen változatos pénzformát (gyöngyöt, kagylót, bronzöntvényt, aranyrögöt stb.). Krőzus annyira gazdag volt, hogy az angolban még ma is mondják, hogy "gazdag, mind Krőzus".

A világ első fennmaradt aranyérméi, Lüdia, i. e. 560 körül (http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9nz)

Izrael mai pénzegysége - a sékel - még a mezopotámiai időkig nyúlik vissza, ahol a sékel arra az edényre vonatkozott, amivel a gabona egységét mérték, mint árupénzt. A héber szó (sékel) eredete "megmérni" volt. Vagyis a sékel eredeti elnevezése a gabona, mint árupénz mértékegységére vonatkozott. Jóval később, a színesfémek megmunkálásával, megjelentek a pénzérmék is, amit a történelmi hagyományok miatt szintén sékelnek neveztek el. Ezek a pénzérmék azonban a már korábban említett Lüdia pénzérmék formájának utánzatai is voltak. 

Kárthágóban készített sékel aranypénzérme időszámításunk előtt 310-290 között

A görögök szintén használták a pénzérméket, de már történt egy szemléletváltás a pénz hozzáállásában, ugyanis már társadalmi szinten összekapcsolták a hatalmat és a pénzt. Athén például arra kötelezte a szövetségeseit i.e. 449-ben, hogy kizárólagosan az ő pénzérmeit használják a saját kereskedelmükben is. Csakhogy ez extra jövedelemhez juttatta az athéniakat, hiszen amikor a pénz(érme) értéke nagyobb, mint az előállítási költsége, akkor a különbség extra jövedelmet jelent a kibocsájtó számára, amit az Athén szövetségesei voltak kénytelenek megfizetni általában valamilyen áru formájában. Éppen ezért a pénz már a kezdetektől a hatalom szinonimája volt, és egy ércbánya elfoglalása komoly inflációt is tudott okozni a vesztes félnél. Így amikor i.e. 407-ben Spárta elfoglalta Athén ércbányáit, Athénban szűkös lett a pénzkínálat (nem tudtak újabb aranyérméket készíteni), ami miatt kényszerből bronzból készítettek érméket és ez a pénz elértéktelenédéséhez vezetett (infláció). Mi több, a korábbi aranyérmék még inkább eltűntek a forgalomból, mivel mindenki elsősorban az új bronzpénztől szabadult meg vásárláskor és inkább megtartotta az aranypénzt (mint megtakarítást). Délosz szigetén a bankban a készpénz helyettesítésére már hitel befizetés és kifizetés történt, melyeket minden egyes ügyfél számláján vezettek egyszerű utasítások formájában. Később a Római Birodalom - politikai okokból - lerombolta Kárthágót és Korinthoszt, Delósz legnagyobb riválisait és a mediterrán térség szabad kikötőjének nyilvánította. Így nem csoda, hogy a idővel római bankrendszer felépítése nagyban hasonlított a Délószihoz.**

A pénz elterjedésének volt egy másik hozadéka is: a kereskedelem is egyre könnyebbé vált, ekkor jelentek meg a mai vásárcsarnokok (plázák) elődei is. A görögök az agorán (piacon) éltek társasági életet és ott nem csak az árukkal kereskedtek, hanem információkat is cseréltek egymás közt. A cserekereskedelem elvezetett végül a magántulajdonhoz is, ami lehetővé tette, hogy egyszerű embereknek is legyen birtoka. Így a pénz segített lerombolni az örökölt jogokra hivatkozó régi arisztokrácia uralmát, ez pedig elvezettet az akkori görög demokráciához (a szó görögül a nép uralmát jelenti). Ez azonban nem jelentette a mai értelemben vett demokráciát. Például a görögök a pénzérmék készítéséhez felhasznált fémek kibányászását - a nehéz, piszkos és életveszélyes munkát - rabszolgákkal végeztették. A korábbi - például ókori egyiptomi - hatások miatt, az ókori görögök körében is ismert volt a pénzkölcsönzés és a pénzváltás, mint ahogy a pénz megőrzése is. A pénzt kölcsönzök és pénzt váltók általában a hivatalos épületekben vagy templomokban, vagy azok előtt állították fel asztalaikat. A Bibliában Jézus is a Jeruzsálemi Templomban borította fel a pénzváltók és kölcsönzők asztalait.**

A pénz terjedésével nőtt a magánvagyon is, de a pénz kölcsönzése révén egyes parasztok egyre nagyobb adósságba kerültek. Szolón ókori athéni politikus, hadvezér, költő nevéhez fűződik az ún. szeiszakhteia, azaz teherlerázás i.e. 600 körül. Ez az adósrabszolgaság megszüntetését, az adósságok elengedését, a szerencsétlen sorsúak visszavásárlását és egyúttal a hatodosok bérleteinek felszámolását jelentette. Földosztásra nem került sor, pedig a parasztságnak ez volt a legfontosabb követelése. A teherlerázás lényegében megkönnyítette az arisztokrata nagybirtokosok számára, hogy nagy olajfaültetvényeket hozzanak létre hajdani örökbérlőik parcelláin. Szolón cserében a „felszabadított” (vagy más szemszögből nézve: megélhetésüktől megfosztott) hektémoroszokat integrálta az újonnan kialakított timokratikus államrend legalsó rétegébe, a legszegényebbeket tömörítő thészek közé.

Római dénárok i.e. 157 és i.sz. 236 között (http://en.wikipedia.org/wiki/Denarius)

A rómaiak, mint mindent ami görög, a pénz használatát is átvették tőlük, az első denariusokat i. e. 269-ben verték Rómában. Az érmék hátoldalára Héra görög istennő római megfelelőjének (Juno Moneta) a „vezetéknevét” (Moneta) verték. Mivel más nyelvekben a pénzre szó nem létezett, jobb híján „monetának” hívták az érméket. Innen eredeztethető a latin monetáris kifejezés, illetve a sok nyelvben mon- vagy man- kezdetű 'pénz' jelentésű szó (például az angol money), míg más nyelvekben az 'érme' szót jelenti (pl. orosz, olasz és spanyol). Később más népek más nevet adtak neki, a németben a pénzt a mai napig aranynak (Geld) nevezik, míg például az olaszban és a spanyolban a denarius szóból alakult ki a mai denaro, illetve dinero (pénz) kifejezés, akárcsak a régi magyar pénznem, a dénár neve. De az angol "cash" (készpénz) eredetét is a latin "caspa" (doboz) szóra vezetik vissza egyesek, amit az érmék tárolására használtak. Más források szerint a "cash" szó eredete tamil szóra vezethető vissza, ami viszont a kínai fémpénzt jelölte és a portugál hajósok hoztak be Európába.** 

A római időben is elterjedtek a kölcsönök, amikor kamatra adtak hitelt egymásnak. Ebből az időből származik két szó eredete. Az egyik az angol "credit" (hitel) szó, ami a latin "credo" szóból származik és jelentése "hinni". Vagyis az emberek hisznek abban, hogy egy adott összeg kölcsönzése egy távolabbi időpontban visszafizetésre kerül. A másik szó pedig az uzsora, mely szintén a latin "usoria" (kölcsönadás kamatra) szóból ered. Az usura a római jogban eredetileg egyszerűen kamatot jelentett. Bár a kamatlábat az ókori Rómában már a XII táblás törvényben korlátozták, a kamatmaximumot sokszor nem tartották be. Kialakult ezért a fogalom negatív értelmezése, tehát az uzsora embertelen mértékű kamatot jelentett. Ez a jelentése mára kizárólagossá vált.

Miközben a római birodalom kezdetekor minden provinciának volt külön pénzérme, Julius Cezar volt az, aki felismerte az egységes pénz bevezetésének fontosságát, amit aztán az összes római provinciákon használtak, így elterjedésük biztosított volt egész Európában. A pénzérmék akkoriban messze a legnagyobb propaganda fegyvernek számítottak, akár a görög, római, vagy bármely más civilizációt is nézünk, még jóval a könyvnyomtatás feltalálása előtt. Nem véletlen volt, hogy a pénzérmékre sokszor a király képmása is rákerült még a későbbi korokban is. Mindemellett a Római Birodalomban soha nem alakult ki az a központilag irányított giro rendszer a bankok között, ami az ókori Egyiptomra még jellemző volt és a görögnél is feltűnt.**

A római időben is a kereskedelem a piacokon történt, és a görögökhöz hasonlóan a piactereken sem csak kereskedelem zajlott, hanem politikai eszmecsere is. Ezeket nevezték a rómaiak fórumoknak, a kereskedelmi és politikai világ érintkezőhelyeinek. Többek között Jézus történelmi személyiség is ezeken a piacokon hirdette nézeteit. Az egyik legfontosabb fórum természetesen a Forum Romana (római fórum).

Forum Romanum maradványai Rómában (http://en.wikipedia.org/wiki/Roman_Forum)

Adók eredete az uralkodók és papok irányába kimutatott tisztelet volt az őskori társadalmakban. Maga az adó a pénz kialakulásával egyidős, hiszen magát az árupénzt is alkalmazták tisztelet kifejezésére. A római császárok is szedtek be adót a saját személyes költségeik fedezetére. Vespasianus (i.sz. 70-79) ismert volt az adók beszedésének hatékonyságában, amivel biztosította az államszervezetének működését és egyéb kiadásait. Többek között ő építette a Colosseumot Rómában. Titus nevű fia egyszer szót emelt például az ellen az adó ellen, amit apja a városi nyilvános vizeldékre kivetett. Vespasianus feleletül átnyújtott neki egy pénzdarabot ami ebből az adóból származott, s azt kérdezte: „van szaga?”. Amikor Titus elismerte, hogy nincs, az apja folytatta: „Pedig a vizeletből származik.” A "pénznek nincs szaga" szólás feltehetően ebből az időből származik.

Az infláció a pénz értékének a romlása. Habár a pénz értéke már a korábbi időkben is romlott elfogadásának csökkenése miatt vagy egyszerűen csak azért mert több állt rendelkezésre, a világon a központilag előidézett infláció Nero császár nevéhez fűződik, aki begyűjtötte az összes forgalomban levő érmét, beolvasztatta és kisebb méretűeket, de ugyanakkora névértékűeket készített. Ezáltal sokkal több érmét (pénzt) veretett ugyanabból az anyagból. A többlet ezüstből vert pénzzel fedezte az adósságokat. Mivel az újabb pénzérme szemlátomást kisebb volt ezért ténylegesen elfogadott értéke is csökkent. Ezért a későbbi korokban több pénzérme készítése úgy történt, hogy az újonnan készített érmékbe egyre kevesebb nemesfémet tettek, a maradékot más könnyen elérhető fémekkel pótolták (innen származik a "pénzhígulás" kifejezés). Ekkor az új pénzérmék szemlátomást nem különböztek a régitől, így az arany tartalmára csak abból lehetett következtetni, hogy ráharapáskor mekkora fognyom maradt benne (az arany lágyabb volt más használt fémeknél).

A római birodalom ahogy terjeszkedett egyre nagyobb lett hadserege és államigazgatási apparátusa. Ezért egy idő után már csak az újonnan meghódított területek pénzéből tudta finanszírozni a hadseregét, a kormányát, így a végén Róma már nem termelt semmit, csak az újabb területek meghódításából tartotta fent magát. Amikor már nem volt mit leigázni, akkor a római császárok megemelték az adókat és leértékelték a pénzt.  Amikor már ez sem segített, akkor Constantinus császár a saját birodalma templomait fosztotta ki, ebből építette fel Konstantinápoly városát (ma Isztambul). A fosztogatással azonban tovább gyengült Róma gazdasága, ez már a vég kezdete volt. Ekkoriban Rómában ingyen - a kincstár fedezetére - osztottak naponta a pórnépnek (kb. 200 ezer embernek) minden nap élelmiszer fejadagot (alimenta - ami latinul ételt jelent és sok mai nyelvben - spanyol, olasz, francia, román - az élelmiszer vagy élelmezés szó eredete). Ebből az időből származik az "ingyen cirkusz és kenyeret" mondás is, amit még napjainkban is alkalmaznak burkolt formában a hatalmon lévők.

A IV. századtól készített ezüst római pénzérme egészben (baloldalt) és "lefaragott" széllel (jobboldalt) (http://en.wikipedia.org)

A mai pénzérmék szélein lévő rovátkák nem a vakok számára hivatottak megkönnyíteni az azonosítást, hanem történelmi hagyományai vannak abból a korból, amikor még nemesfémekből készítették az érméket. Ekkortájt még könnyen lehetett többlethaszonra szert tenni, ha a pénzérmék széleiből kisebb darabokat "lefaragtak", majd ezeket újra beolvasztva új érméket készítettek vagy pedig csak ékszert készítettek előle. Az apró bemetszéseket ennek a megakadályozására találták ki a későbbi korokban: ha nem voltak folyamatosak a rovátkák, akkor a pénzt értéktelenné nyilvánították (ekkor kevesebbet ért, mint a névértéke). A fenti jobboldali képen olyan - még a római birodalom végnapjaiban készült - ezüst pénzérme látható, melynek széleit már lefaragták. Vagyis ez a fajta cselekedet már a nemesfémekből készült pénzérmék megjelenésével egyidős, és nem kizárólag a zsidók mesterkedéseinek tulajdonítható, ahogy egyes antiszemita körökben azt terjesztik.

A Római birodalom végnapjaiban az adók már olyan magasak voltak, hogy a földművesek már nem is bánták a barbárok hódításait, azt inkább felszabadulásként élték meg sok helyen. Habár Róma bukásának okátt a barbárok támadásaival azonosítják, valójában az V. századra a Római Birodalom pénzügyi és gazdasági rendszereire a káosz volt a leginkább jellemző.** Róma bukásával azonban a megmaradt gazdasági élet is összeomlott egész Európában, a közösségek visszatértek az önellátáshoz, ismét megszűnt a pénz használata a legtöbb helyen, és visszatértek a cserekereskedelemhez. A korábbi banki szolgáltatások is a feledés homályába vesztek, azokat Európában újra fel kellett találni évszázadokkal később. A Római Birodalom bukása utáni időszakot nevezzük ma sötét középkornak, ebben az időben az egyik fokmérője egy adott közösség gazdaságának fejlettségére - "primitív" vagy "civilizált" gazdaság-e - a pénz használata volt. A mai Anglia területe - sziget lévén - leginkább megsinylette a birodalom összeomlását, mivel minden kapcsolata megszünt a szárazfölddel a római katonák kivonulása után és a pénz használata teljesen megszünt a következő 200 éven keresztül, pedig azelőtt 500 éven át az érmekészítés ismert tevékenység volt ezen a területen.**

A Római Birodalom bukása azonban más régióknak esélyt adott a felvirágozásra, így például Konstantinápoly lett a híd a kereskedelemben Európa és Ázsia között, ami végül elvezetett a mesés gazdagságához. Érdemes megnézni a Spektrum TV-ben bemutatott "A pénz története" című dokumentum film első részét.

Fontos észrevenni, hogy egy adot árupénz értéke teljességgel társadalmi megegyezésen alapul és az áru tényleges értéke használatának elterjedtségétől függ. Tehát, bár az adott áru valami tényleges tárgy vagy eszköz, értéke abszolút mértékben mégsem állapítható meg. Például az aranyat a különböző társadalmak meglehetősen eltérő módon értékelték, de legnagyobb értéke mégis ott volt, ahol pénzként használták (elég összevetni az inkákat a spanyol hódítokkal). Értékét nagyban befolyásolta keresletének és kínálatának viszonya is, például, ha egy aranybánya kimerült, akkor az arany viszonylagos piaci értékét a várható hiánya esetleg felhajthatta. És fordítva, ha esetleg új aranybánya lelőhelyeket fedeztek fel, ami megnövelte az aranykészletek mennyiségét, akkor elfogadott értéke is esni kezdett (ez gyakorlatilag az infláció). Pénzként bármit lehet használni, amiben a csereakció résztvevői megegyeznek, de az adott pénzfajta használhatósága nagymértékben változhat helyről helyre is. Mivel a pénz egyik legfontosabb tulajdonsága kell legyen az értékállósága (később is szeretnénk annyit kapni érte, amennyit adtunk korábban), a könnyű szállíthatósága (nagyon nem mindegy, hogy több tonnányi gabonát, esetleg egy nyájat kell elszállítani egy maroknyi érme helyett) és a ritkasága (ha túl sok van belőle, akkor esik az értéke is), idővel leginkább az arany és ezüstérme terjedt el, vagy ha azok valamilyen oknál fogva már ritkaságszámba mentek, akkor az értékvesztés terhe mellett más fémérmékkel pótolták. A nemesfémek más fémekhez képest nem rozsdásodtak meg, súlyukhoz képest nagy értéket képviseltek, valamint az arany és ezüstbányák száma is erősen korlátozott volt (így a elkészült pénzérmék mennyisége is korlátozott volt). Ezen tulajdonságok nem voltak igazak a haszonállatrokra, mivel idővel elpusztultak, ahogy a fűszerek értékállósága is korlátozott volt. Ráadásul nehezen is lehetett szállítani őket. Talán a "nehéz, mint a só" kifejezés is még ezekből az időkből származik.

Habár az ókori Görögország és Róma között nagy különbségek voltak, egy közös vonás mindenképpen jellemző volt mindkét társadalomra: az a tendencia, hogy egy hataloméhes kisebbség kezébe összpontosuljon minél több pénz és föld a többiek rovására. Egy nagy változás, mint egy háború, egy forradalom vagy egy kiemelkedő uralkodó talán segített ideiglenesen egy igazságosabb elosztásra az emberek között, de alapjában véve mind több pénz, föld és hatalom összpontosult egy kisebbség kezében, ami végül ezen társadalmak összeomlását eredményezte. Ez pedig ezen hataloméhes kisebbség bukását is magával hozta.

Felhasznált források a beágyazott hivatkozásokon kívül: 

* Niall Ferguson: The Ascent of Money: A Financial History of The World

** Glyn Davies: A History of Money: From Ancient Times to the Present Day

(Folytatása itt olvasható)

polls

33 komment

Címkék: bank hitel pénz infláció adó kamat

A bejegyzés trackback címe:

http://anonymus-hu.blog.hu/api/trackback/id/tr465617740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

"Azt is sokszor látják, hogy a szülők pénzt vesznek ki a “falból” (bankautomatából), de azzal nincsenek tisztában, honnan is származik ez a pénz. "
Ez sajnos a felnőtt lakosság túlnyomó többségével is így van. Az alkalmazotti létből soha ki nem lépő felnőtt emberek legtöbbjének halvány lila gőze sincs a gazdaság működéséről és arról, hogy miből és hogyan is jön össze a havi fizetésük. Ennél fogva rendkívül könnyen megvezethetők a legnagyobb közgazdasági sületlenségekkel, nyílt hazugságokkal is. Csinálja is ezt a korábbi ellenzék, a jelenlegi kormány, lépten-nyomon.
A pénz a fő ok, ami miatt megszűnt az erőszak és kialakult az emberi civilizáció. A béke eszköze a pénz.
"4000 évvel ezelőtt az inkák nem ismerték a pénz fogalmát" - naná, mivel 4000 évvel ezelőtt még az inkák sem léteztek: az inkák, mint nép, csupán az i. sz. 1200 körül jelentek meg.:-)

"a nevek végződésén levő betűk kis- és nagybetűs változtatásával meg tudták különböztetni a terheléseket és jóváírásokat" - nos, az egyiptomiak által használt írásban nem léteztek kis- és nagybetűk.

...Ezek után már talán kár is belemenni a poszt pénz- és gazdaságtörténeti kritikájába - mint az olyasmikbe pl., hogy egyszer azt írod "a pénz megjelenése inkább tűnik a cserekereskedelem fejlődésétől független és párhuzamos eseménynek", majd utána azért magad is belátod, hogy a cserekereskedelem során "az árfolyamok száma a termékek további bővülésével már csillagászati méretű lenne, amit képtelenség kezelni. Vagyis a barterkereskedelem csak akkor működhet, ha a cserekereskedelemben csak kevés számú termék vesz részt."...

Aranyapám, nézd, én megértem, hogy utálod a kapitalizmust és a globalizációt, mert nem szeretsz sem dolgozni, sem versenyben összemérni a magad teljesítményét/képességeit másokéval. Azt is megértem, hogy a pénzt is utálod, mert a dologtalanságod okán abból neked kevés van. De ha már érvelsz a hülyeséged mellett, legalább a szemet kiverő khm "tévedéseket" kerüld!:-)))
@Moin Moin: Nem tudom, honnan veszed, hogy utálom a pénzt, sem azt, hogy nekem kevés van belőle. A gyűlőlet benned lehet, mert bennem nincs.

Én csak a rendszerhibákra hívom fel a figyelmed. Elég sok forrást felhasználtam, és habár nem állíthatom, hogy nem fordulhatnak elő hibák a bejegyzésben, azért a felsorolt kritikáid nem igazán állják meg a helyüket. Barterkereskedelem a mai napig működik és az írásomban éppen arra mutattam rá, hogy az milyen körülmények között működöképes (egyébként ezt egy, a poszt végén hívatkozott könyvből vettem, de szerinted az olyan - a szakirodalomban egyébként referencia - könyv szerzője is csak a pénzt utálhatta.
"..az a tendencia, hogy egy hataloméhes kisebbség kezébe összpontosuljon minél több pénz és föld a többiek rovására"

Igen, manapság is ez a tendencia. A kapitalizmus képtelen kiegyenlíteni a jövedelmi különbségeket, sőt, egyre inkább növeli azokat. Az államhatalom , a jegybankok a vagyonos 1% érdekeit szolgálják , és legális eszközökkel rabolják ki a többséget.
Marx leírta , hogy minden válságot elosztási problémák okoznak. A mostani válságot is rosszul kezelik: a kisember folytonos megszorításokkal szembesül, a felső néhány százalék meg dőzsöl az alacsony kamatkörnyezetben. Az újonnan teremtett pénz a gazdaságban nem egyenlően és nem is párhuzamosan oszlik el: a gazdagokat még gazdagabbá teszi, de a szegényekhez nem jut el. A részvények irreális mértékben emelkednek, folytatódik az ingatlan lufi, de új munkahelyek nem jönnek létre elég számban a világgazdaságban.
A társadalmi különbségeik is tovább növekednek. A jövőben előre prognosztizálható, hogy újabb háborúk és forradalmak lesznek. Közben meg humanitárius és ökológia katasztrófák sorozata....
Erdekes. Az ilyen hulyyesegeket kiveve, hogy "mai ertelemben nen volt demokracia" Athen(inkabb bizonyitek, hogy egy demokracia is lehet elnyomo hatalom kivulrol es belulrol is).
A masik: pl. Szent Istvan torvenyei: a tino(=okor vagyis fiatal szarvadmarha) volt a buntetes egysege.
Megint mas: altalaban valtozott az ertek, de a legtibb helyen not marhaert/juhert/kecskeert/teveert/masik noert lehetett
venni nem kagylokert. Igaz Manhattan szigetet pl. uveggyongyokert vettek meg, az emberek lelket pedig a felesleges fogyasztasukon keresztul!!!
@Anonymus Gesta Hungarorum:

„Nem tudom, honnan veszed, hogy utálom a pénzt, sem azt, hogy nekem kevés van belőle. A gyűlőlet benned lehet, mert bennem nincs.”: Onnan, hogy jól ismerem azokat, akik a tiédhez hasonló divatos alternatív eszmékkel a fejükben szaladgálnak. És: nem „gyűlöletet” írtam, hanem utálatot – talán érted a kettő közötti különbséget.:-)

„…a felsorolt kritikáid nem igazán állják meg a helyüket”: De igen, megállják, hiszen az inka népet te 4000 évvel ezelőttre datáltad, szemben a ténnyel, hogy mindössze 800 éve alakult ki, ill. az is tény, hogy az ókori egyiptomiak által használt egyik írásfajta (a hieroglif, hieratikus, ill. démotikus írások) sem ismertek kis- és nagybetűt (arról nem is szólva, hogy nem is betűírások voltak!). A jelek közötti különbségtételt ún. determinatívumokkal (önmagukban semmit sem jelentő jelekkel) oldották meg – talán erre gondolhattál.:-)

És: én nem a cserekereskedelem mai létezését tagadtam, hanem azt az állításodat kritizáltam, hogy a pénz (általános egyenértékes) létrejötte nem függött össze a cserekereskedelem egyre összetettebbé válásával.
nagyon jó kis írás, köszi.

mikor jön a folytatás már tudni?
@Moin Moin: Köszönöm az észrevételeidet, ennek megfelelően módosítottam egyes részeket.

Már nem tudom honnan vettem a 4000 évet, ezért módosítottam. Elolvastam megint az egyiptomi részt és valóban a síetségben rosszul fordítottam, mert nem volt szó kis és nagy betűk használatáról, csak a nevek végződésének változtatásáról.

A poszt végén hivatkozott könyvben ez van írva: "The picture drawn by economists about the inconvenience of barter in primitive communities is grossly exaggerated. It would seem that the assumption that money necessarily arose from the realisation of the inconveniences of barter, popular as it is among economists, needs careful re-examination. (Einzig, 1966, 346, 353)"

A pénzt sem utálom, bármennyire próbálod most ezt magadnak bemagyarázni, de számomra már nem jelent célt (mármint, hogy minél több legyen), hanem csak eszközt a szükséges dolgok megszerzésére. Nem tudom neked mennyi a sok, de ha az átlagfizetést vesszük, akkor nincs okom panaszra. Vagyis jobb lenne a minősítések helyett csak az észrevételeidet elmondani, mert azt megköszönöm.
@doggfather: Nem tudni. :-)
Ha hibákat követek el, akkor legtöbbhöz nem megy el az üzenetem, mert elintézik azzal, hogy lám van benne 1-2 hiba, akkor már az egész írás sem ér semmit. Ezért valszeg pár hét el fog telni a 2. rész megjelenéséig.
Nekem tetszett, csomó konkrétum. Sok meló lehet benne, ellentétben az írások 99%-val.
Az utolsó bekezdés az érvényes a mai korra is!?!
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót c. művében érdekes szinonima van az aranyra. Az indiánok úgy hívták, hogy az "istenek bélsara".
Szerintem nagyon jó írás. Ne vegyék kedved azok, akik képtelenek valamilyen maradandó, értelmes írást alkotni és ezen frusztrációjuktól vezetve kötekednek csak.
Caesar legyen már Caesar és ne Cezar...

Az inflációt kétszer egymásnak ellentmondóan magyarázod.
Van még néhány ellentmondás a szövegben ezen kívül is.
@Tom Bradley: Ha segíteni akarsz, akkor mutass rá az ellentmondásokra. Mert egyébként a beszólásod infotartalma NULLA.
@Anonymus Gesta Hungarorum:

Mondd: hogyan vegyünk komolyan egy írást, hogyan tekintsük megalapozottaknak annak állításait, amelynek már az első mondatában (eredetileg) szereplő (azóta, kommentem nyomán javított) infóról is azt írod, hogy "már nem tudom, honnan vettem"?

...Én azért ennél alaposabban felkészülök, ha írása adom a fejem.:-)

Az angolul indézett, 1966-ból származó megállípást nem állít, hanem csupán valaminek az átgondolását veti fel - de jó, ha tudod, hogy 1966 óta jóval többet tudunk már a pénz, mint általános egyenértékes kialaulásáról és működéséről.

És mennyi a "sok pénz"? Hát annyi, amikor már az elképzeléseid útjában nem anyagi akadály áll, hanem csak a saját teretmő képzeleted és szervezőkészséged korlátai. Így ez az összeg kinél-kinél más és más.
Civilizált római kinyírta a dákok országát az aranyért, ők voltak a legnagyobb barbárok!. Az afrikai törzsfőnök egy marék sóért adta el a törzs fiatal férfiait rabszolgának. Hát szerintem az a civilizáció mikor azt mondja a törvény, hogy Nem minden árú, és nem lehet pénzért mindent megvenni!. A pénz értünk legyen, az életért, nem az elpusztításáért.
@Moin Moin:
"... amelynek már az első mondatában (eredetileg) szereplő (azóta, kommentem nyomán javított) infóról is azt írod, hogy "már nem tudom, honnan vettem"?"
Hibázni csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik. :-)
Azért írtam, hogy nem emlékszem, mert nagyon sok mindent olvastam el és most hirtelen nem akartam minden egyes forrást végigkeresni. Ez a bejegyzés nem tekinthető egy szakcikknek - nem is ez volt a cél -, mert arra nyilvánvalóan én is több időt szánok.

"Én azért ennél alaposabban felkészülök, ha írása adom a fejem.:-)"
Csak ne lenne az a "ha" benne ... :-)

"az angolul indézett, 1966-ból származó megállípást nem állít, ..." A könyv 1994-es kiadású és osztotta a korábbi megállapítást.

"hogy 1966 óta jóval többet tudunk már a pénz, mint általános egyenértékes kialaulásáról és működéséről"
Ja persze, azért is érte olyan váratlanul a 2008-as válság az emberiséget, amit azóta is képtelenek a kormányok és közgazdászok megoldani. Persze hinni sok mindenben lehet, de azért nem árt a tényeket is figyelembe venni.

Természetesen, szíved joga nem komolyan venni az írásom. De ez csak egy vélemény, nem több. :-)
@Moin Moin:
"... amelynek már az első mondatában (eredetileg) szereplő (azóta, kommentem nyomán javított) infóról is azt írod, hogy "már nem tudom, honnan vettem"?"
Hibázni csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik. :-)
Azért írtam, hogy nem emlékszem, mert nagyon sok mindent olvastam el és most hirtelen nem akartam minden egyes forrást végigkeresni. Ez a bejegyzés nem tekinthető egy szakcikknek - nem is ez volt a cél -, mert arra nyilvánvalóan én is több időt szánok.

"Én azért ennél alaposabban felkészülök, ha írása adom a fejem.:-)"
Csak ne lenne az a "ha" benne ... :-)

"az angolul indézett, 1966-ból származó megállípást nem állít, ..." A könyv 1994-es kiadású és osztotta a korábbi megállapítást.

"hogy 1966 óta jóval többet tudunk már a pénz, mint általános egyenértékes kialaulásáról és működéséről"
Ja persze, azért is érte olyan váratlanul a 2008-as válság az emberiséget, amit azóta is képtelenek a kormányok és közgazdászok megoldani. Persze hinni sok mindenben lehet, de azért nem árt a tényeket is figyelembe venni.

Természetesen, szíved joga nem komolyan venni az írásom. De ez csak egy vélemény, nem több. :-)
Nagyon jó és tanúlságos írás, szeríntem nagyon hasznos is, . De a mai pénzügyek nagyon összetettek és átláthatatlanok, és vannak olyan műveletek, amelyek mindenkinek rosszak, aki megdolgozik a pénzéért, de jók azokna, akik pénzzel csinálnak pénzt, és itt nem a hitelre gondolok kimondottan. Lekötni a háztartások minden munkáját 40 évre, olyan dologért aminek a fizetendő meg a reális értéke köszönő viszonyban sincs egymással, hát itt kellene az állam ami azt mondja állj! használni kell a beszédre, lopásra szakosodott szűrkeállományt, ami sok politikusnak nincs, az erejükből is anyira futja, hogy szeretőt tartanak ....aztán menjenek a dolgok amerre akarnak " a piac szabályozza önmagát" középkori megállapítások
@Anonymus Gesta Hungarorum: "Éppen ezért a pénz már a kezdetektől a hatalom szinonimája volt, és egy ércbánya elfoglalása komoly inflációt is tudott okozni a vesztes félnél. Így amikor i.e. 407-ben Spárta elfoglalta Athén ércbányáit, Athénban szűkös lett a pénzkínálat (nem tudtak újabb aranyérméket készíteni), ami miatt kényszerből bronzból készítettek érméket és ez a pénz elértéktelenédéséhez vezetett (infláció)."

Ez nem jó magyarázat az inflációra, hiszen - mint ahogy azt később írod is - az aranypénz megmaradt, annak az értéke még nőtt is. A helyette-mellette bevezetett bronzpénz pedig már egy másik fizetőeszköz, aminek a cserearányát máskép phatározták meg.

A másik bányás példád viszont jó magyarázat, bár az inflációnak csak az egyik oldalát (pénzkínálat változása) magyarázza.

"Éppen ezért cserekereskedelem ma is előfordul szép számmal szerte a világban, így a pénz - mint közvetítő eszköz - megléte nem csak az ősközösségekre volt jellemző."

Ez a mondatod - pláne a bekezdésben írtakkal együtt - teljességgel érthetetlen.
"Ez nem jó magyarázat az inflációra, hiszen - mint ahogy azt később írod is - az aranypénz megmaradt, annak az értéke még nőtt is."
Arról van szó, hogy a "hivatalos pénz" értéke csökkent, mert aranybánya nem lévén bronzzal helyettesítették. Ezt most lehet akár másik fizetőeszköznek nevezni, amit a "hivatal" kényszerből bocsájtott ki, de attól még a "hivatalos" fizetőeszköz értéke romlott a régihez (aranyérméhez) képest. és a piaci kereslet-kínálat alapján nem 1:1 arány, hanem egy az új pénzre nézve jóval kedvezőtlenebb átváltási arány alakult ki.

Az utolsó példád esetén nem tudom mi érthetetlen, a pénz "hiánya" nem csak az ősközösségekre volt jellemző.
@Anonymus Gesta Hungarorum: pont ez az... "meglétét" írtál a cikkben a "hiánya" helyett.

Inflációs kérdés: nézetem szerint ez nem infláció, hanem egy "váltópénz" vagy valami ilyesmi bevezetése.
@Tom Bradley: Ja értem, miért nem mindjárt ezzel kezdted. :-)
Mert ez csak elírás volt. Akkor kijavítom.

Nem áll rendelkezésemre elég info ezzel az esettel kapcsolatban, de a pénz értéke a hiten alapszik. Az akkori hivatalnak nem biztos, hogy váltópénzt akart kibocsájtani, hanem egyáltalán pénzt, de arany nem lévén, más fémet használt erre. Csakhogy a nép ezt nem fogadta el ugyan olyan értékűnek. Ez szerintem ugyan az az eset, amikor egy uralkodó úgy próbált még több - névértékben a korábbinak megfelelő - pénzérmét a költségeinek a fedezetére létrehozni, hogy vagy kisebb méretűeket, vagy pedig kevesebb nemesfémet tartalmazott. Habár névértékben ugyanaz volt, a kereskedők rájöttek, hogy pl. a nemesfém tartalma kisebb, így elfogadott értéke is kisebb lett. Ez pedig szerintem infláció.
@Anonymus Gesta Hungarorum:

„Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik” – ezzel szokott védekezni minden felkészületlen és/vagy a dolgát nem komolyan vevő ember.:-) Ezzel szemben van itt a tartományban két autógyár is, amelynél dolgoznak és a hibázás mégsem jellemző: az Audi és a BMW – érdemes ezen elgondolkodni, különös tekintettel a 2008.as válság okainak kutatása közben.

…És ha már ott tartunk: az okok ismertek – a kérdés nem ez, hanem az, hogy a politika hogyan adja ezt be az érintett embereknek. A megoldás nehézsége tehát nem az okok feltáratlanok, hanem az, hogy a válság által érintettek (akik a válság okai és okozói is egyben) nem akarnak ennek tudatában változtatni a viselkedésükön. Pl. teljesen világos, hogy miféle tényezők okozták a görög válságot, ennek ellenére a legtöbb görög mégis ugyanott folytatná, ahol 2008-ban abbahagyta. Ez vonatkozik a magyarokra is.

Sokkal kényelmesebb és lelkileg is könnyebb azt állítani, hogy a válságért a „világrend” a felelős – vagy az a mögött álló „titkos világkormány”, „háttérhatalom”, vagy a kapitalizmus, esetleg maga a pénz léte – de ez nem magyarázza azt meg, hogy azok az országok, amelyekben a legtisztábban érvényesül a teljesítményalapú igazi piacgazdaság és a társadalmi közösségvállalás, továbbá a felelős polgári előre tervezés, tulajdonképpen meg sem rezdültek a válságtól. (Gondolok itt az északnyugat-európai társadalmak zömére, az egy Írországot kivéve, amely tkp. „lelkileg” nem is része annak.)

A válság okai magában az emberi viselkedésben rejlenek (itt mindenek előtt az elérhető, megszerezhető erőforrások birtokba vételének ösztönös késztetésére gondolok), továbbá a gazdasági téren formálisan ugyan kapitalista, társadalmi berendezkedésükben pedig demokrata, ám mentalitásukban, társadalmi stratégiáikban, szokásaikban ettől eltérő társadalmakra jellemző egyéni és közösségi viselkedésben. Mármost: hogyan adod el a spanyolnak, hogy német legyen? Hogyan adod el a magyarnak, hogy szervezzen, gondolkodjon és viselkedjen úgy, mint a svédek – és mindezt úgy, hogy még nyerd is meg a következő választást?!:-)

…Ami pedig a „ha”-t illeti: az írást/közírást - feladataimból következően - napi rendszerességgel művelem.:-)

A véleményekkel kapcsolatban pedig fogadd meg Lincoln mondását: "Mindenkinek lehet saját véleménye, de saját tényei nem!"
@Moin Moin: "...két autógyár is, amelynél dolgoznak és a hibázás mégsem jellemző: az Audi és a BMW"
Nem tudom, láttál már életedben egyáltalán mérnököket dolgozni. Eleve csapatban dolgoznak és egymás munkáját (terveit, programjaik kódját) ellenőrzik. Tudom, mert én is nagy multicégnél dolgozok. De még ezen nagyon komoly ellenőrzési folyamat ellenére is csúsznak be hibák a végtermékbe, így nem egyszer jelent meg a híradásokban, hogy komoly márkájú autókat (esetenként több 100 ezret) hívtak vissza a szervízbe valamit kicserélni. Ezt a bejegyzést azonban egyedül írtam, mindeféle anyagi javadalmazás nélkül, és csak az olvasók "lektorálhatják". De ahogy a lektortól is a szakmai észrevételeket várod el és nem azt, hogy a szemedbe vágja, hogy nagy semmi, amit írtál, úgy a hozzászólásoktól - így tőled - is csak a szakmai érveket tudom elfogadni, a minősítéseket nem.

"az okok ismertek – a kérdés nem ez, hanem az, hogy a politika hogyan adja ezt be az érintett embereknek. ...világos, hogy miféle tényezők okozták a görög válságot, ennek ellenére a legtöbb görög mégis ugyanott folytatná, ahol 2008-ban abbahagyta. Ez vonatkozik a magyarokra is."
Azért gondolom nem hiszed el, hogy csak a görögökkel és magyarokkal van baj. Gyakorlatilag az egész világ gazdaságával van baj. Vagyis az emberiség nagy többségének hozzáállásával gond van. És ez a bejegyzés éppen ezért készül.

"Sokkal kényelmesebb és lelkileg is könnyebb azt állítani, hogy a válságért a „világrend” a felelős – vagy az a mögött álló „titkos világkormány”, „háttérhatalom”, vagy a kapitalizmus, esetleg maga a pénz léte". Ezt nevezik előítéletnek!!! Mert ezt csak TE akarod kiolvasni, én ilyent egyáltalán nem írtam. Az emberi kapzsiságról írtam, és még nagyon sokszor fogok is írni róla, de semmilyen "világrendről", vagy "titkos világkormányról" nem írtam, sőt a pénz esetén is éppen azt mutattam ki, hogy nagyon nagy számú termék esetén a jelenlegi gazdaségban szükséges. Vagyis mindaz, amivel itt megvádolsz, a valójában a TE képzeleted szüleménye.

"A válság okai magában az emberi viselkedésben rejlenek"
Ezzel egyetértek, ez a bejegyzés és éppen ezért született.

"Hogyan adod el a magyarnak, ...hogy még nyerd is meg a következő választást?!" Ezért nem kell várni a politikustól a változást és a felemelkedést. Hiszen éppen te világítottál rá, hogy a rendszer felépítése miatt ez lehetetlen. :-)

NIncsenek is saját tényeim. De miközben én elismertem, hogy bizonyos dolgokban tévedtem, ezt nálad nem látom. :-)
Namost itt sokan egy lehetseges megoldast egy haborutol varnak.
Nem feltetelen kell, hogy igy legyen.
Johet pl technologiai ugras is.
Nezzuk csak: pl: robotok elterjedese sok munkafazisban illetve egesz termek gyartasanal.
Tovabba automatizalt rendszerek tovabbi szeleskoru alkalmazasa.
Kedvencem: lasd Budapesti metro leendo kapurendszerei.
Hol van ez meg attol, hogy teljesen automatikus legyen Pl Paris, London:
www.railway-technology.com/features/featuredriverless-train-technology/

Nyilvan itt is redukalni akarjak az emberi munkat.
Volnanak meg elkepzeleseim.
Minap hallgattam az egyik radio csatornan, hogy lassacskan engedelyezni fogjak az UAV-ket tobb teruleten is.
www.uavs.org/
Szoval a pizzadat egy ember alltal kezelt kissebb repulogep hozza majd a 8-dikra a teraszodra. Nyilvan ezeket kesobb szamitogepek fogjak iranyitani.
Szoval van it meg fejlodesi potencial.
Penzre NEM is lesz szukseg ha minden (eleve nem lehetseges egyenlore) munkat a robotok fognak vegezni. Minnel szofisztikaltabbak lesznek, annal nagyobb, bonyolultabb munkat vegeznek majd el.
Nagy fejlodes varhato majd az automatizalt agrar jarmuvekben, szanto, aratogepekben. Szimplan nem kell majd hozza ember. Maximum 1-2, ami ki fog szolgalni 5-6 traktort, kombajnt stb.
En a technologiakban, technika ujjabb eloretoreseben latom a megoldast.
@Roden333: Párizsban mentem már ilyen vezető nélküli metróval, korábban meg San Francisco repülőterén is.
Annak idején volt minden felvonónál egy kezelő, ma már nincs és azon lepődnénk meg, ha lenne. Az emberek majd az ilyen metrókat, vonatokat is megszokják.

A technológia fejlődése nem elég, az emberek mentalítása is gyökeresen meg kell változzon (pl. a félelem, az erőszak, a kapzsiság, stb.)
A pénz egy jel,egy adat, egy információ, amely azt jelzi, hogy a pénz kibocsátója a pénz felmutatójának, a követelés kedvezményezettjének mennyi ellenértékkel tartozik. A pénz szakkifejezéssel élve tulajdonképpen egy megtekintésre szóló váltó. Ez a követelés szabadon átruházható, adható, vehető, bérbe adható.
Érdemes lenne elolvasni a- melampo.blog.hu- különösen a -melampo.blog.hu/2013/03/13/_ceterum_censeo_carthaginem_esse_delendam- vagy a Kelgyovics - www.penztaoizmus.hu/ oldalát. Nem mindenben értek vele egyet, de alapnak kitűnő.