HTML

 

">

Bemutatkozás

Ez a blog válaszokat keres a miértekre, amik mindenkiben megfogannak. Nem az ellentétekre, hanem a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Nem elválaszt, hanem egyesít. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, egy végtelen nagy és értelmes multiverzum részei. Akik most, ebben a pillanatban egy Föld nevű űrhajóban száguldunk az emberi elme által ismert Univerzumban.

Facebook

Twitter

Oldallátogatottság

Friss topikok

Címkék

adó (1) agresszió (1) álom (1) amerikai álom (2) Ángyán József (1) áramlás (1) árvíz (3) árvízi védekezés (1) bank (2) bizalom (1) boldogság (1) brokerbotrány (1) családon belüli erőszak (1) demokrácia (2) diktatúra (2) diktatúra kiszolgálói (2) egzotikus fürdőhely (1) elemzés (3) emberi tulajdonságok (1) empátia (1) energiacella (1) energiahatékonyság (1) epigenetika (1) értékrend (5) érzelem (1) félelem (3) filmkritika (2) földtörvény (1) függőleges kert (1) gazdaság (2) gazdasági válság (6) hagyományos média (1) halálfélelem (1) hazugság (2) hitel (2) hitvilág (2) homoszexualitás (1) Horvátország (1) hó fogságában (1) ideghálózat (1) ikertornyok (1) infláció (2) ismeretlen (1) kamat (2) képmutatás (1) kísérlet (1) kitelepítések (1) klientúra (1) klimaváltozás (1) koncert (2) kőolajcsúcs (1) környezeti katasztrófa (1) korrupció (2) közösség (4) közösségi média (1) központosítás (3) kulisszatitkok (1) kutatás (2) lehallgatás (1) lélek (1) lentről felfele építkezés (1) maffiacsalád (1) márc. 15. (1) másság elfogadása (1) megbontó felfedezés (1) melegfelvonulás (1) mellrák (1) Nagy Testvér (1) nemzeti egység (1) nőgyűlölet (1) nők bántalmazása (1) nők közösségformáló szerepe (1) nyájszellem (3) nyaralás (1) olajcsús (5) olajhiány (1) olajpala (1) önhipnózis (1) önszerveződés (2) önzetlen segítség (1) önző gén (1) Orbán Viktor (6) összeesküvés elmélet (2) palagáz (4) parlamenti képviselő (1) parlamenti választások (1) pénz (2) pofon (1) politika (1) propaganda (3) pszichológia (2) pszichológus (1) robbantás (1) sokkos állapot (1) Szaúd-Amerika (3) Széles Gábor (1) szerelem (1) színjáték (1) társadalmi változások (1) természet (1) terrorizmus (1) titkosszolgálat (1) tolerancia (1) totalitárius rendszer (1) unortodox politika (1) választás (1) választások (2) változás (1) Valutaalap (1) városszépítés (1) végtelen nővekedés (4) vezető olajexportör (1) villamos (1) vízcsúcs (1) Yanni (1) zene (1) Címkefelhő

Vesztes csapaton ne változtass, Magyarország!

2014.01.16. 15:46 Anonymus Gesta Hungarorum

Magyarország immár célegyenesbe fordult ami a 2014-es parlamenti választásokat illeti, de ahogy mondani szokás, nincs új a nap alatt. Az újév mindjárt azzal kezdődött, hogy a célegyenes előtt hirtelen felébredt az ellenzék addigi csipkerózsa álmából és rájött: valamit mégis csak tenni kellene az utolsó pillanatban, ha a veszteséget nem is, de legalább a Fidesz újbóli nagy arányú (2/3-os többséget biztosító) győzelmét elkerülhetné. Ezért az elmúlt jó egy hétben a sajtó a Nagy Ellenzéki Összeborulástól volt hangos, egyebet se lehetett olvasni, mint hogy épp melyik régen elfeledett politikus jelenik meg ismét a színpadon. Vesztes csapaton ne változtass! - mondta erre a Jobbik és ebben valóban nem tévedett. Csak éppen abban fogott mellé, hogy ezt csak a most kialakuló ellenzéki összefogásra gondolta. Pedig ez az egész politikai elitre értendő!

Bajnai, aki a 2009-es kormányfői pozícióban tűzoltást végzett a korábbi szocialista kormány elhibázott gazdaságpolitikájáért, aminek ő is tagja volt, a 2010-es várható nagy bukás tudatában visszavonult a politikától. Sokáig nem is igen lehetett hallani róla, egészen addig, amíg a 2012 október 23-ai nagygyűlésen be nem jelentette kormányfői ambícióit. Ekkor még azt a reményt táplálta, hogy a választásokig a darabjaira esett ellenzék ernyőszervezetének vezetője lesz és ezzel egyben pedig Orbán kihívója. Azonban nem eszik olyan forrón a kását felkiáltással ezzel el is kezdődött a helyezkedés a baloldalon. Sokáig folyt az iszapbírkozás és taktikázás, így a kezdeti lelkesedés is kezdett alábbhagyni, amit a közvéleménykutatások népszerűségvesztésben is mértek. Miközben Bajnai a mostani hátralépését önfeláldozásnak próbálja beállítani, valójában a közvélemény csökkenő támogatása győzte meg őt arról, hogy már nem csak a miniszterelnökjelölti ambíciói vesztek el végérvényesen, hanem már a parlamenti bejutás is kérdésessé vált. Így a szent cél - nevezetesen a "gonosz" Orbán Viktor és csapatának elkergetése - elől elhárult az utolsó akadály is: most már megtörtént az oly régóta áhított nagy ellenzéki összeborulás, mely összefogásba nem csak Gyurcsány Ferenc kapott helyet, ami még logikus is lenne, hiszen pártja támogatásban mára már Bajnai szervezetét is utolérte és akár egyedül is van esélye a parlamenti bejutásra, hanem volt SZDSZ-es politikusok is megjelentek. Egyes magyarázatok szerint azért, hogy az MSZP demonstrálhassa, ők tényleg készek mindent megtenni a teljes ellenzéki összefogásért. Ebbe természetesen a Jobbik nem tartozik bele, hiszen az sokkal közelebb áll a Fidesz kormányához, és eltekintve néhány ügytől, kevésbé törekedett a kormány ellenőrzésére. A megmaradt LMP ismételt bejutása a következő parlamentbe pedig egyre inkább megkérdőjeleződik, és jelenlegi halovány támogatottsága leginkább azt a nézetet cáfolja, hogy "Lehet Más a Politika" ma Magyarországon.

Sokan várták a 2010-ben bekövetkezett nagy baloldali vereség után, hogy a 2014-es parlamenti választásokon már egy megújult baloldal fut neki a kampánynak. De ennek a hiú reménynek most már végérvényesen vége, nem lehet kétségünk, hogy egy ilyen baloldali összefogás magában hordozza az ellentéteket és sok jóra nem számíthatunk, hiszen a következő 4 évben - legyenek akár kormányon, akár ellenzékben - a további helyezkedés várható a baloldal vezetőjének helyéért, de immár nem Mesterházy és Bajnai, hanem Mesterházy és Gyurcsány között. Ez utóbbi főnix madárként éledt újjá hamvaiból, amikor pedig sokan az MSZP-sek közül is azt remélték, hogy egy személyben elviszi az "elmúlt nyolc év" terhes örökségét: De miért is vitte volna el? Hiszen nem egyedül kormányozta az országot!. A nagy ellenzéki összeborulást csak tovább színesíti, hogy Fodor Gábor és Kuncze Gábor is megjelent a színen, így valóban elmondható, hogy a "Vesztes csapaton ne változtass!" érvényesült.

A régi-új nagy csapat összeállt (http://egyenlito.blog.hu)

Az Orbánt utáló közvélemény boldogan örvendezett a fórumokon, mert végre ismét megcsillant a remény, hogy talán lehetséges Orbán Viktort megbuktatni a tavaszi parlamenti választásokon. A Fidesz pedig látszólag örvendezik, hiszen Gyurcsány Ferenc feltámadása elég magas labda ahhoz, hogy a korábbi - ugyan civil kezdeményezésként beállított - Békemenetes kampányt újjáélessze és rámutasson, hogy Bajnai és Gyurcsány együtt tették tönkre az országot. És mivel Mesterházi Attila - aki a mostani megállapodással miniszterelnökjelölt lett - szintén vállalt pozíciót Medgyesi kormányában, valamint a Gyurcsány kormány idején az  MSZP országgyűlési képviselőcsoport frakcióvezető-helyettese, majd később a Bajnai kormány alatt frakcióvezetője is volt. Ezért  személyi felelőssége bizonyos mértékben neki is van az "elmúlt nyolc év" miatt, ezért őt sem lehet makulátlan szereplőnek tekinteni. Ha belevesszük még Fodor Gábor és Kuncze Gábort, akkor valóban itt van az új, akarom mondani a régi csapat teljes pompájában és dicsőségében.

Az egész ellenzéki összefogásnak csak egy szépséghibája van. Nevezetesen, hogy az egyedüli összetartó erő - amit jelenleg az ellenzék kormányprogramjának is ismerhetünk -, az nem egyéb, mint az Orbán kormány leváltása. Pedig jól emlékszünk még arra, hogy az MSZP 2002-ben szintén ezzel a "kormányprogrammal" szerezte meg az ország irányítását. És miközben fogadkozások voltak a Fidesz mutyik kivizsgálására, végül az egészből nem lett semmi. A hivatkozás pedig az volt akkoriban, hogy nem elég tudni, hogy erkölcsileg elfogadhatatlan volt, amit a Fidesz tett, azt jogilag akkor sem lehet felelősségre vonni. Most a helyzet még kevésbé kedvezne bármiféle ilyen kutakodásnak, hiszen az egyszerű kormánytöbbséggel nehéz megkerülni a 2/3-ados törvényeket és a Fidesz által évekre bebetonozott, kulcspozícióban levő embereket. Nem világos a demokratikus jogállamiság visszaállításának menetrendje sem, mind ahogy azt sem, hogy milyen gazdasági programot szeretnének majd végrehajtani. Hacsak nem tekintjük annak a LÉT munkacsoport indítványát a Feltétel nélküli alapjövedelemről - melyet az MSZP is támogat. Ugyan szép és nemes elképzelés egy ilyen nagy horderejű változás bevezetése és talán valamikor még meg is valósítható, de a mai Magyarországon bevezetni még nem lehet sem a jelenlegi gazdasági fejlettségünk, sem a társadalmi támogatottság hiánya miatt 

Bajnai szinrelépése után beindult és a Fideszhez köthető negatív kampány (https://gondolatjelek.wordpress.com)

Így Orbán Viktor és a Fidesz kampánystábjának könnyű dolga lesz, hiszen a fenti plakátot csak ki kell egészítse a színre lépett régi politikusokkal és máris mehet a negatív kampány tovább gőzerővel. És - ebben az esetben - még csak azt sem lehet mondani, hogy túl nagyot hazudnának. Hiszen a jelenlegi gazdasági bajokért és a nagy államadósságért valóban őket is terheli a felelősség. Az persze már csak a negatív kampány szépséghibája, hogy az "elmúlt nyolc év" szlogenjét sem lehet állandóan hangoztatni, hiszen abból immár 4 év a Fideszt terheli.

"A vesztes csapaton ne változtass!" szlogen azonban nem csak a baloldali összefogásra, hanem a jobboldalra is igaz.

A Fiatal Demokraták Szövetségének nevezett pártalakulat elnevezése nagyjából az egykori Kelet-Németország (Német Demokratikus Köztársaság) elnevezését idézi. Ma már a FIDESZ meghatározó személyiségeire nem igaz sem az, hogy fiatalok, sem az, hogy demokratikusak lennének. Egykori fiatalkori eszmeiségük és a mai - régmúlt időket időző - ideológiájuk, megspékelve hazugságokkal, homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. És a propagandájukkal ellentétben, szövetségben sem a nemzettel vagy országgal állnak, hanem a saját gazdasági holdudvarukkal. Ehhez elég a Simicska cégének gazdasági sikereit vagy a trafikmutyit szemlélni. Még a Medgyesi idején kibontakozó ügynökbotrány idején is nyilvánvalóvá vált - no nem az elvakult Fidesz hívők számára - hogy a Fidesz berkein belül legalább annyi megkövesedett ügynökjelölt és volt MSZMP-s van, mint a baloldalon. Így nem csoda, hogy a Fidesz mindmáig az egyik legnagyobb ellenzője a múlt örökségének feltárásában. Miközben Orbán Viktort az elvakult hívei földi istenségnek, de legalábbis nagyszerű vezetőnek tartják, valójában ő már rég nem az igazi vezetője ennek az országnak, azt a háttérben meghúzódó gazdasági szereplők teszik helyette. Orbán Viktor legfeljebb a személyi kérdésekben tud még valamennyire dönteni. Ezt kihasználva, a jelenlegi baloldali ellenzék is rávilágít  a negatív kampányával, de sajnos ezzel csak a Fidesz színvonalát tudja megütni.

Addig nem tudunk kitörni a vesztes nemzet érzéséből, amíg nem a jövővel, hanem állandóan a múlt sérelmeivel foglalkozunk.

Persze naivak nem lehetünk, a baloldal sem sokkal különb a jelenlegi kormánynál, legfeljebb nem törekedett a teljes demokratikus jogállam lebontásával. Kormányzása idején sok hasonló szívességet tett gazdasági háttérudvarának, mint a jelenlegi kormány.  Elég a kormányzásuk idején elkezdett drága beruházásokat felemlegetni (pl. a 4-es metró, az M7-es autópálya Zamárdi viaduktja, vagy az M6-os autópálya kapcsán felmerült értelmetlen építkezések). És az igazán nagy horderejű problémák esetén is nagyon hasonló viselkedés tapasztalható mindkét oldalon. A Horváth András által emlegetett NAV által elnézett nagy ÁFA csalások ügyében az MSZP éppen ugyan annyira hallgat, mint a K&H botrány idején a Fidesz. Miközben az elvakult baloldali hívők szemlátomást meg vannak győződve, hogy amennyiben az összefogott baloldal megnyeri a választásokat, akkor a demokratikus jogállam vissza fog állni, a gazdaság pedig újra emelkedő pályára áll, addig ilyen reményeknek semmilyen valóság alapja nincs. Ha jól belegondolunk, immár 24 éve történt a "rendszerváltás", mely időszaknak felében jobboldali, a másik felében pedig baloldali kormányzás volt, így fölösleges és félrevezető bármiféle javulást látni akár az egyik vagy a másik oldaltól. Igazából egyik kormány sem tett olyan korszakalkotó lépéseket, amire az utókor büszke lehetne.

A negatív kampány a másik oldalról (http://kisslaszlo-obuda.blog.hu)

"Vesztes csapaton ne változtass!", Magyarország

Ismét azt a történelmi pillanatot élhetjük át, amikor az ország két táborra szakad: most éppen hazafiakra és hazaárulókra vagy baloldaliakra és jobboldaliakra, míg korábban kurucokra és labancokra vagy katolikusokra és reformátusokra. Az "oszd meg és uralkodj" 2000 éves elve nagyon jól működik még most is, ahol a kiskirályok nyugodtan sütik a pecsenyéjüket, miközben az istenadta nép - ugyan fázva és éhezve - de a háttérben egymás ellen acsarkodik, mint a kutyák az odavetett koloncért. És miközben állandóan azért sír a magyar, hogy az Isten veri őket, addig nem veszi észre, hogy a sorsát senki más nem alakítja, csak saját maga. Ha őszintén és érzelemmentesen elemezzük a mai magyar politikai elitet, akkor nem nehéz észrevenni, hogy a meghatározó politikusok mindkét oldalon már a kezdetektől fogva ott vannak. Lehet ugyan, hogy ezelőtt jó 20 évvel még nem mindenki volt az első vonalban, de ez a lényegen nem változtat. Ha netalán új arcok fel is bukkantak, hamar a régi szereplők klónjait véltük felfedezni. Ez még a Jobbikra is igaz, mert Csurka István és Torgyán József retorikája bukkan elő a soraikból. Az LMP kezdetben inkább tűnt úgy, mint az SZDSZ zöldszerű utódja (a parlamenti bejutásuk is az SZDSZ kimúlásának köszönhető), de mára egyértelműen kiderült, a belső marakodás őket is a pálya szélére sodorta.

"Sajnos olyan rossz a politikai elitünk, hogy az már szörnyű" - hallható a siránkozás mindegyre, pedig "amilyen a mosdó olyan a törülköző" közmondás alapján a politikusok olyanok, mint mi. A magyarok értékrendje bejegyzésemben már rámutattam, a jelenlegi politikai elit tőlünk nem idegen, azt mások által ránk nem kényszerített és az értékrendjük valójában a miénk. Mi választjuk őket, tetszik vagy sem. És bármennyire hihetetlen, a politikusok egyebet sem tesznek, mint hogy állandóan a kedvünkben járnak. Ezért kísérik oly nagy figyelemmel a havonta megjelenő közvéleménykutatások adatait és ezért rendelnek meg nem hivatalos csak belső használatra szánt közvéleménykutatásokat is, mert ezzel is a lépéseik és egyes terveik támogatottságát elemzik. Természetesen, ahogy a bűvész is a színpadon megpróbálja elhitetni velünk, hogy a nyuszit a kalapjából varázsolja elő, úgy a politikusok is a média segítségével próbálják minduntalan elterelni a figyelmünket a háttérben meghúzódó alkukról és érdekekről. De az már a nézőközönségen múlik, hogy hagyja magát elkápráztatni vagy pedig nagyon is tisztában van azzal, hogy az a nyuszi nem a semmiből bújt elő. És bizony Tündérország csak a mesékben létezik.

Miközben a Való Világ 6. része is elindult, ahol lehet majd jókat röhögni a mások (vagy inkább a saját?) bénaságain és beszólásain, addig az egész parlamenti választás sem több, mint egy nagy kiszavazó Só (Show). Hiszen a szerepeket előre kiosztják (választási lista), a forgatókönyv is meg van írva (csak menj el szavazni, aztán 4 évig csak nézzél ki a fejedből, hogy addig mit csinálnak), így a mi aktív szereplésünk kimerül a bambulásban. Nekünk csak az a dolgunk, hogy 4 évente eldöntsük, éppen melyik szekértáborba akarunk beállni, és éppen kire akarunk szavazni. És miközben fölényesen hátradőlve azt hisszük, hogy a szavazatunkkal megváltjuk a világunkat, valójában nem vesszük észre, hogy csak újabb 4 évre mondtuk azt, hogy "Vesztes csapaton ne változtass!". Hiszen a hatalom birtokosai nem akarnak lemondani a megszerzett kiváltságaikról és jogaikról, sőt mindent megtesznek, hogy azokat megtartsák és bővítsék is. Így aztán a médián keresztül egymás ellen uszítják az embereket, mert míg azok egymás ellen marakodnak, nem jut idejük megkérdőjelezni a hatalmon levők kiváltságait. 

A jelenlegi parlamenti választás - ki kell mondani - idejétmúlt, hiszen a képviselők a megnevezésükkel ellentétben nem a választóikat képviselik, hanem a hatalom birtokosait. A képviselő juttatásai - figyelembe véve a mindenféle címen kiosztott összegeket - messze több, mint amennyit a versenyszférában vagy a közigazgatásban meg lehet kapni (pl. egészségügy, oktatás, rendvédelmi szervek), így az anyagi javak harácsolásában érdekeltek továbbra is szeretnék megtartani kulcsfontosságú pozícióikat. Ezért aztán a megválasztott képviselők - néhány kivételtől eltekintve - nem a választóikhoz, hanem a hatalom birtokosai felé lesznek lojálisak, mivel pozícióik és kiváltságaik megtartása nem a választóiktól függ közvetlenül (azok ugyanis leginkább pártokra szavaznak), hanem a hatalom birtokosaitól (a főnök éppen hányadik helyet osztja ki számára a pártlistán).

A helyzet csak akkor fog érdemben megváltozni, ha a képviselők nem pártlistán, hanem egyénileg jutnak be a parlamentbe. Ekkor egy adott választási körzetben csak egyéni képviselőként lehet indulni és biztosítani kell, hogy minden választási körzetből legalább 2 befutó legyen, elkerülendő, hogy a választók jelentős része veszteségként élje meg a választást. És ami még fontosabb, a képviselők a választóik által bármikor számon kérhetőek, sőt akár vissza is hívhatóak. Hiszen a képviselőség nem egyéb, mint egy szolgáltatás, olyan mint egy fodrász, ügyvéd, vagy bármi hasonló. Ha nem tetszik a szolgáltatás (az elvégzett munka), akkor mást választok helyette. És ezt megvalósítani ma már egyáltalán nem lehetetlen, hiszen egy "hálózati társadalomban" (networked society), amikor már a gépek milliárdjai is össze lesznek kötve, nem bonyolult kivitelezni egy ilyen megoldást. Csak éppen elhatározás kérdése. Ugyan egy ilyen közvetett demokráciától - amikor az egyének minden egyes kérdésben kinyilváníthatják véleményüket és akaratukat  - az értelmiségiek úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől, de az elmúlt fél évszázad elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az úgynevezett értelmiség sem állja meg a helyét a legtöbb esetben, így fölösleges a magas lóról beszélnie. Természetesen egy ilyen közvetett demokrácia elengedhetetlen feltétele, hogy az egyén tisztában legyen döntésének következményével és a döntéseiért felelősséget is vállaljon. Emiatt az oktatáson sokat kell javítani, hiszen egy közvetett demokráciában nem az a cél, hogy önálló gondolkodásra képtelen, egyéniségét és különbözőségét föladó fidesznyikok nevelődjenek fel (ilyen csak a diktatúrának kell), hanem olyan felelős egyének, akik mernek önállóan gondolkodni és cselekedni és a következményekért bátran vállalják a felelőséget.

De ehhez egyszer fel kellene ébredni és rájönni, hogy a jelenlegi színdarabon kívül is van Élet!

surveys

komment

Címkék: értékrend parlamenti választások Orbán Viktor

A bejegyzés trackback címe:

https://anonymus-hu.blog.hu/api/trackback/id/tr655757557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Én egy kicsit aktívabb demonstrációs kultúrában látom a megoldást.
Érdekes a diagnózissal egyetértek, de a megoldást pont a másik végletben vélem megtalálni mint te.
Pont, hogy tisztán listás rendszert kéne bevezetni szerintem. Ugyan is az egyéni képviselői helyek mindig is a nagy pártok kialakulásának kedvez, hiszen csak pár ember nyerheti meg a körzetet.(Bár erre jó ötlet amit írtál, hogy több ember jut e egy körzetből. ) A létrejövő néppártok pedig látjuk hogyan működnek. Ellenben egy listás rendszerben ahol nem vesznek el a szavazatok nincs szükség arra, hogy az emberek nagy pártokba tömörüljenek. Így pedig létrejöhetnek az emberközelibb pártok.
süti beállítások módosítása