Általában vannak bizonyos sztereotípiák az emberekben a közösségükről vagy nemzetükről, aztán eléggé meglepődnek, ha egy kutatás teljesen más eredményt hoz ki. A magyar társadalom magáról alkotott képmása alapján mi a nyugati kultúrához közel állónak gondoljuk magunkat, nyitottnak és a régi hagyományok őrzőjének. Ehhez képest egy pár éve elvégzett tudományos kutatás szerint (Tárki, 2009) - amely azt vizsgálta a World Values Survey keretén belül, hogy az egyes társadalmakban milyen az együttműködést szabályozó normarendszer tartalma (az értékrendszert inkább tradicionális tekintély vagy inkább világi-racionális tekintély uralja) és ereje (a társadalom működését mennyire szervezik/hatják át vallási, családi és nemzeti kötelékek) - a magyar értékszerkezetet kevésbé jellemzi a tekintélyelv és a hagyományos közösségek ereje, mint a hasonló fejlettségű más társadalmakét és sok tekintetben egy a nyugati keresztény kultúrkör szélén, egy zárt, magába forduló társadalomként jellemezhető. Ezek alapján a magyar gondolkodásmód a nyugati kultúra magjától távol, az ortodox kultúrához közel helyezkedik el és közelebb áll az olyan országokhoz, mint Bulgária, Moldova, Ukrajna vagy akár Oroszország, mint Szlovénia vagy a nyugat európai országok nagy többsége. E megrendítő tény után nézzük meg egy kicsit alaposabban, milyen a magyar emberek hozzáállása bizonyos kérdésekben. A válasz megrendítő, de egyben magyarázatot szolgál a mostani magyarországi állapotokra is.

Ugyan sokan értetlenkedve szemlélik az aktuális politikai berendezkedést és nem értik, hogyan következhetett mindez be, addig a válasz roppant egyszerű - a jelenlegi politikai kultúrát maga a társadalmi hozzáállása hozta létre, hiszen a többségi magyar társadalom ilyen politikai elitre vágyik. Orbán Viktor éppen azért annyira népszerű, mert a többségi társadalom értékrendjét testesíti meg. Ebben beletartozhat akár még a mutyizás, a korrupció, valamint a mindennapi életünket meghatározó erős állam, élén egy teljhatalmú vezérrel. Ezen megállapítások első hallásra talán meghökkentőnek tűnnek, de ha megnézzük a társadalmi kutatások eredményeit, akkor kénytelenek vagyunk felismerni, hogy a magyar társadalom többségében nagyon torz értékrend alakult ki, ami megmagyarázza, hogy az újkori demokráciánk miért tart a kisiklás felé.

Kevés olyan politikatudományi elmélet született az elmúlt években, amely akkora visszhangot váltott volna ki a közvéleményben, mint Ronald Inglehart chicagói professzor értékelmélete. A teória lényege, hogy kérdőíves kutatások alapján egy-egy ország elhelyezhető egy koordinátarendszerben, amelynek vízszintes tengelyét a nyitott/zárt gondolkodás, a függőlegeset pedig a tradicionális/racionális (vallásos/nem vallásos) világkép jelenti. A kérdőíves kutatások többek között az alábbiakra kérdeznek rá:

Eddig öt hullámban végezték el a fenti kutatást több ország bevonásával a World Values Survey (Nemzetközi Összehasonlító Értékvizsgálat) szervezésében, melynek elnöke éppen Ronald Inglehart:

• 1. hullám 1981-1984 között 20 ország részvételével
• 2. hullám 1989-1993 között 42 ország részvételével
• 3. hullám 1994-1998 között 52 ország részvételével
• 4. hullám  1999-2004 között 67 ország részvételével
• 5. hullám 2005-2008 között 54 ország részvételével
• 6. hullám 2010-2013 (folyamatban van)

Magyarország mind az öt hullámban részt vett, és a legutolsó vizsgálat eredménye a lenti ábrán látható (piros nyíl). A berajzolt zöld szaggatott körvonalban olyan posztkommunista országok vannak, mint Oroszország, Bulgária, Moldova, Ukrajna és a "testvéri" Lengyelország. Ez az országcsoport leegyszerűsítve csak abban különbözik az iszlám országoktól, hogy kevésbé vallásos, viszont ugyanolyan zárt társadalom. A nyugati országok ellenben (sötétkék körvonal) láthatóan sokkal nyitottabbak és kevésbé vallásosak (élen Svédországgal). A kutatások szerint Magyarországra leginkább az jellemző, hogy nem fontos a szabadság, az érdekérvényesítés és az önállóság, nincs tolerancia a mássággal szemben és nincs közbizalom sem. Sajnos ezt még nem is lehet az "elmúlt nyolcévre" fogni, mert a korábbi kutatásokban (1.-4. hullámban) is közel hasonló eredmények születtek.

Magyarország a nyugati kulturától távol, az ortodox kultura reprezentásai között (Forrás: Tárki, 2009)

Miközben a más emberek iránti bizalom mértéke tekintetében a magyar a nyugati és a posztszocialista társadalmak között helyezkedik el, az intézményi bizalom tekintetében egész Európában, ezen belül a volt keleti blokk országai között is sereghajtók közé tartozunk. Rendkívül alacsony a politikai intézmények iránti bizalom, ami viszont szöges ellentétben van azzal az elvárással, hogy az állam oldja meg a problémáink többségét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy fiktív (nem létező) intézményben (lásd a lenti ábrán a "Nemzeti Közpénzügyi Hatóság") a magyar emberek jobban megbíznak, mint a magyar jogrendszerben, szakszervezetekben, magyar sajtóban, országgyűlésben, politikusokban és a kormányban (a lenti ábrán a magasabb pontszám nagyobb fokú bizalmat jelöl egy 0-10-es skála mentén). 

Intézmények és közszereplők iránti bizalom Magyarországon 2009-ben (Forrás: Tárki)

A közbizalom állapotát jellemzi, hogy pontosan azokkal a foglalkozásokkal szemben drámaian alacsony az átlagember bizalma, akikben pedig nagyon fontos lenne bíznunk: a parlamenti képviselőkkel szemben (akikre a sorsunkat meghatározó döntéseket ruházzuk át), a bankárokkal szemben (akikre a pénzünket bíznánk - már feltéve ha van megtakarításunk), valamint az újságírókkal szemben (akiktől pedig a hiteles tájékoztatást várhatnánk el). A megkérdezettek szerint csak minden második emberben lehet megbízni, másképp fogalmazva az ország népességének fele megbízhatatlan a magyarok többsége szerint. Ez a fajta bizalmatlanság odáig fajul, hogy a "magyarok kétharmada úgy gondolja, hogy ő ugyan tisztességes, de a többiek nem" (Tárki). Erre a talált pénztárca kérdésköre világít rá: a magyarok 65% szerint ő nem tenné zsebre az utcán talált pénztárcát, miközben szerinte a többiek igen, és csak 20% gondolta úgy, hogy mások sem tennék zsebre (a maradék 15% szerint ő és mások is zsebre tennék).

A magyar közvélemény nemzetközi összehasonlításban is megengedőbb a normaszegő viselkedésekkel szemben, mint például a környező országoké és ez nem sokat változott az elmúlt évtizedben sem. Így például  a magyarok 42% bocsánatos bűnnek tartja az adóelkerülés céljából be nem vallott teljes jövedelmet (adócsalás), ez az arány Lengyelországban 30%, Csehországban csak 18%. A Tárki kutatása szerint a magyar lakosság által bevallott mindennapi korrupciós gyakorlat alatta marad annak, mint amit általában másokkal kapcsolatosan feltételeznek. Erre jön még rá az a széleskörű közvélekedés (több, mint 80%), hogy Magyarországon tisztességes úton nem lehet érvényesülni és a megkérdezettek között nagyon kevesen vannak azok (kevesebb, mint 20%), akik szerint ma mindenkinek egyenlő esélye lenne az érvényesülésre. Az már csak hab a tortán, hogy "az Európai Unió országai között Magyarországon a legalacsonyabb azoknak az aránya, akik szerint a végzettség fontos, miközben a legmagasabb azoké, akik szerint az érvényesülés titka az, ha az ember jó családba születik" (Tárki). 

Ennek függvényében már nem meglepő, hogy nem kelt nagyobb visszhangot a közvéleményben a földtörvény körüli botrányok vagy a Trafikmutyi. Mindezen kutatási eredmények rávilágítanak, hogy maga a korrupció ténye miért nem vált ki társadalmi felháborodást és leginkább csak az zavar egyes embereket, hogy miért éppen ők maradnának ki belőle.

A magyar társadalomban még a piacgazdasággal kapcsolatban is torz kép alakult ki. Miközben Magyarországon a jövedelmek egyenlőtlensége a Tárki összehasonlító elemzései szerint hasonló a többi európai országokéhoz, mégis, a magyarok a többi országhoz képest lényegesen magasabb arányban (85%-ban) értenek egyet azzal, hogy Magyarországon „túl nagyok” a jövedelmi egyenlőtlenségek. Ezért a társadalom részéről megvan az az igény is, hogy a jövedelemegyenlőtlenséget a kormányzat csökkentse. Ehhez képest az egykulcsos személyi jövedelemadó, ami Orbán Viktor legújabb ötletrohama alapján egyenesen 9% kellene legyen, éppen ellentétes a társadalom ezen elvárásával.

A családon belüli, valamint betegek és fogyatékkal élők, az idősek, szomszédok és a bevándorlok felé gyakorolt segítségnyújtás Magyarországon a legalacsonyabb az európai országok között. Az együttműködést a magyarok egyáltalán nem értékelik. A világ több mint ötven országával összehasonlítva a magyarok vannak a leginkább meggyőződve arról, hogy a gazdasági tevékenység során az egyes szereplők csak egymás rovására érvényesülhetnek. Ez az úgynevezett nulla összegű játszma, amikor az egyik fél csak úgy nyerhet, ha a másik fél ezzel veszít. Más szóval a magyarok hisznek a legkevésbé abban, hogy a gazdasági együttműködés a kölcsönös előnyök révén úgy is létrehozhat gazdasági többletet, hogy az abból való részesedés nem jelent mások kárára történő érvényesülést. Ezen szemlélet jelenti a legnagyobb problémát egy sikeres Magyarország létrejöttében! 

A piacgazdaság alacsony támogatottságát jól mutatja, hogy a magyar lakosság erősen fogékony az állami beavatkozás által nyújtott megoldásokra. "Az átlagos magyar állampolgár olyan, nemzetközi összehasonlításban is erős elvárásokat fogalmaz meg az állami beavatkozással kapcsolatban, amelyet sokszor maga sem hisz, hogy az állam teljesíteni tud." (Tárki) A magyaroknak nincs önbizalma és nem hisznek abban, hogy a sorsuk alakításáért nagyobb felelősséget kell vállalniuk. Nem meglepő módon ebben is sereghajtók vagyunk Európában. A lenti ábrán az látható, hogy a világgazdasági válság előtt a magyar állam újraelosztó szerepe a nyugat európai jóléti országokkal vetekedett, miközben gazdaságilag jóval elmaradottabb volt. Ez a 2008-as világgazdasági válság hatására némileg visszaesett és közelebb van a jelenlegi gazdasági fejlettségi szintünkhöz.

Túlzott állami szerepvállalás - állami kiadások az ország fejlettségéhez viszonyítva (Forrás: MNB) 

A sikeres Magyarország legnagyobb kerékkötője nem az idegen karvalytőke, hanem a magyar társadalom mentalitása. Eléggé lesújtó látni azt a közvélekedést, hogy a magyarok jelentős többsége szerint ebben az országban nem lehet becsületes munkával meggazdagodni és, ha valaki valamire is szeretné vinni, akkor kénytelen áthágni egyes szabályokat.

Az érvényesüléssel kapcsolatos vélemények (Forrás: Tárki)

Egy másik kutatás szerint - mely a posztkommunista országokra terjed ki - a magyarok nagy többsége úgy véli (72%), hogy a piacgazdaságban rosszabb a gazdasági helyzet, mint volt a kommunizmus idején ("gulyáskommunizmus") és csak nagyon kis hányada (8%) gondolja úgy, hogy most jobb, mint volt a rendszerváltás előtt. Ezek alapján nem meglepő, ha a nagy többség nosztalgiával gondol a késő Kádári rendszerre és nem ütközik meg Orbán Viktor azon kijelentésén, hogy "A nyolcvanas években én nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát."

A magyarok szerint jobb a kommunizmus? (Forrás: Pew Global Attitudes Survey of 14 nations, 2009)

Még meglepőbb a kutatás azon eredménye, mely a magyarok demokrácia és kapitalizmus irányába tett lépések elfogadottságának változását szemlélteti. Míg 1991-ben a magyarok 74%-a értett egyet a demokrácia irányába hozott intézkedésekkel, addig ez az arány 2009-re lecsökkent 56%-ra (lenti jobboldali ábra). A kapitalizmus irányába tett lépések esetén a támogatok arányának csökkenése (34%) messze a legnagyobb a posztkommunista országok között, a korábbi 80%-ról 2009-re már csak 46% maradt (lenti jobboldali ábra). Így a megmaradt támogatok köre kisebbségbe került Ukrajnával egyetemben (46% Magyarországon és 36% Ukrajnában), ellentétben a többi volt szocialista országokkal.

A demokrácia és kapitalizmus irányába tett lépések elfogadottsága 1991-ben és 2009-ben a volt kommunista országokban (Forrás: http://www.pewglobal.org)

Az Értéktér munkacsoport tagjai készítettek egy izgalmas és informatív infovideót a Tárki kutatás legfontosabb tanulságairól, valamint ennek mindennapi életünkre való következményeiről, ez látható alább.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a szólásszabadság védelmét társadalmunk egyáltalán nem érzi fontosnak, alacsony az egymásba vetett bizalom szintje, a véleménynyilvánítás szempontjából rendkívül passzívak vagyunk. A tolerancia kérdésében is messze esnek vélekedéseink a nyugati liberális demokráciákéitól, és a többség nem hiszi, hogy érdemi befolyással lehet sorsa alakítására. A magyar társadalom erősen bizalomhiányos, felemás viszonyban van a korrupt magatartás megítélését illetően, nagyon kevéssé fogadja el az egyenlőtlenségeket és  magas elvárásokat fogalmaz meg az állammal szemben. Mindezek alapján már nem meglepő a jelenlegi politikai garnitúra megléte, hiszen azt a magyar társadalom értékrendje keltette életre.

Ha Magyarországot valóban egy sikeres országgá szeretnénk formálni, akkor elsősorban a fejünkben levő értékeket kell lecserélnünk olyanokra, amik a sikeres nyugati országokra jellemzőek, mint Finnország, Svédország, Anglia, Hollandia, Németország, Svájc vagy Ausztria:

• hisznek benne, hogy mindenkinek van esélye boldogulni
• hisznek abban, hogy mindenki maga alakítja a sorsát
• bíznak önmagukban és a jövőjükben
• a kemény munkát fontosnak tartják
• sokra értékelik a tudást
• bíznak egymásban és az intézményeikben.

Tömören megfogalmazva, ha meg akarod változtatni a világot, változtasd meg magad.

(A folytatás itt olvasható.)