A politikusok nem független személyiségek az őket megválasztó társadalomtól; a választók értékrendje határozza meg a politikusok viselkedését is. Az interneten megjelenő kommentek híven tükrözik, hogy a nemzetegyesítő propaganda ellenére egy megosztott, és másságot nem tisztelő emberek országában élünk. Pedig a másság nem hátrány, hanem előny egy nemzet felemelkedése szempontjából. Az egyén felelőssége nem szűnik meg csak azért, mert nyájba tömörülve egy Vezért követ. És végül miért is lehet jó Magyarországnak hosszabb távon, ha a Fidesz nyeri meg ismét a választásokat? Miért jó az, ha egy Fidesz vezette újabb négy év miatt, egy tekintélyét vesztett és gazdaságilag megromló Magyarország elősegíti a jobboldali szavazók felébredését a nemzeti mámorból?

Most, hogy vége a nyaralásoknak és a politikai uborkaszezonnak, újra megindul majd a csetepaté a politikai porondon. Főleg, hogy most már várhatóan a nem hivatalos választási kampány is elkezdődik. Senkinek sem lehetnek illúziói azt illetően - már csak a korábbi választási kampányok tapasztalat miatt is -, hogy mire is számíthatunk a következő jó félévben. És ez mindaddig így is marad, amíg a többség vevő az ilyen stílusú kampányokra. Ugyanis egy politikus viselkedése teljesen a választók reakcióján múlik: ha politikai pártok prominens képviselőinek ízléstelen beszólásait, gyűlöletre szító beszédeit, ostoba és maradi megjegyzéseit a választók ezen politikai pártok megválasztásával honorálják, akkor miért is változtatnának a politikusok a viselkedésükön? Sőt, azok a politikusok is majd hajlamosak lesznek - már csak a jövőbeli sikerek reményében is - ilyen irányba elmozdulni, akik korábban még inkább visszafogottabbaknak számítottak. De hát amilyen a mosdó, olyan a törülköző! Nem a magyar politika ilyen, hanem a magyarok értékrendje, amint azt egy korábbi nagy sikerű posztomban kifejtettem. 

Elnézve az interneten megjelenő kommentelők írásait, már nem is kell csodálkoznunk, ha a politikusaink utálják egymást és a egyesek a társadalom megosztásában érdekeltek. Miközben a kormány propagandája szerint a magyar nemzet Pártja az egységes nemzet létrehozásán fáradozik, addig a kommentelők egy részénél a tisztelet legcsekélyebb jele sem látszik egymás iránt, sőt inkább az utálat a jellemző. Természetesen ez az utálat a politikusainknál is megjelenik, hiszen ők is végső soron közülünk valók, tőlünk nem független személyek. Nem a Marsról jöttek, így csak visszatükrözik a társadalmi igényeket. Sőt, azt akár meg is lovagolhatják, hogy saját érdekeiket jobban érvényesítsék. Vagyis most is működik a 2000 éves római "oszd meg és uralkodj" eszméje. Miközben egyesek ádázul próbálják a virtuális térben a másként gondolkodókat legyűrni és lehetőleg megsemmisíteni, addig az uralkodó elit jót röhög a markában és a még megmaradt javakat is elhalássza a tudatlan nép elől.

"A politikus a következő választásra gondol; az államférfi a következő nemzedékre. Az emberek a legjobb politikusokra szavaznak, aztán csodálkoznak, hogy rossz államférfiakat kaptak." (Szent-Györgyi Albert)

Ha valóban szeretnénk egy sikeres Magyarországot és benne boldog egyéneket, akkor első lépésben mindenképpen meg kell tanulnunk egymást tisztelnünk és szeretnünk. Ez első hallásra inkább tűnhet valamilyen vallásos prédikációnak, semmint használható tanácsnak, de ha a többségben hiányzik a mások iránti tisztelet, akkor milyen jogon várják el, hogy mások tiszteljék őket? Képletesen szólva, ha csak az örökös marakodás van a kutyák között, akkor ki húzza a szánt? Nem lehet egységes nemzetről beszélni akkor, ha a nemzet közel egyik fele ki van rekesztve a nemzetből és idegennek számít! Ha a másikat csak azért gyűlöljük, mert másként gondolkozik, akkor milyen alapon várjuk el, hogy ők viszont a mi másként gondolkodásunkat elfogadják? Az éremnek mindig két oldala van és senki sem birtokolja az abszolút igazságot. Másként mondva, a mi igazságunk mások számára csak egy vélemény lehet és nem több. És attól, ha tábort gyűjtünk, hogy jó sokan legyünk, attól még nem lesz az igazságunk nagyobb, csak a nyájunk.

Az utálat és a gyűlölet nem kellemes érzés és csak betegséget okoz nekünk. Ha valaki már nézett szembe önmagával, akkor tudja, hogy igazából nem érzi magát jól, ha másokat utál. Persze a szokásokon nehéz változtatni, ha valaki mindig gyűlölt vagy utált valakit vagy valamit, nehéz elképzelni, hogy azon túl is van élet. Ezért ez egy egyéni felismerés kell legyen mindenki számára és amikor ez megtörténik, akkor van lehetőség változtatni. Első körben még nem feltétlenül kell saját érzéseinket is meghazudtolva eljátszani, hogy a másikat mennyire szeretjük. Elég, ha elfogadjuk, hogy ő is annyira lehet ember, mint én, legfeljebb a világlátása más. De attól még lehet a nemzet tagja és munkája hasznos a társadalom számára.

Az emberiség legnagyobb tragédiája, hogy az emberek túlnyomó többsége mindig másban keresi a "szálkát" és nem saját magában a "gerendát". 

Persze, lehet nem szembenézni önmagunkkal, és tagadni, hogy saját magunkban is keresnünk kell a hibát. Ez utóbbi egyértelműen a megfutamodás önmagunktól, amikor nem merünk szembe nézni az emberi gyarlóságunkkal és tévedéseinkkel. Ilyenkor inkább megpróbáljuk eljátszani a szentet, a földre szállt angyalt, de mivel a lelkiismeretünk nem hagy nyugodni, inkább újjal mutogatunk másokra és olyan hibákat vélünk felfedezni bennük, amik valójában bennünk van. De még ezzel sem tudjuk eléggé elhallgattatni háborgó lelkiismeretünket, ezért aztán keressük a hozzánk hasonlóan gondolkodókat, vagyis ilyenkor a nyájba tömörülés igénye mutatkozik meg (lásd a korábbi Nyájszellem című bejegyzésemet).

Amikor majd egymást tisztelni fogjuk, akkor fognak a politikusok is tisztelni minket

A jövő évi választás a nagy többség számára egy kicsit hasonlít a korábbiakhoz, amikor is a "Jó" és a "Rossz" fog megütközni egymással. Természetesen a Jó és a Rossz fogalma attól függ, hogy az ember a politikai paletta melyik oldalán áll. Ebből pedig az is jól látható, hogy a Jó és a Rossz nem egy minőségi meghatározás, hanem csak egy szubjektíven megítélt címke. A jobboldali szavazók számára a 8 éves MSZP kormányzás mély nyomot hagyott az amúgy is - a Fidesz által felkorbácsolt - kommunista ellenes érzelmeikben, így minden áron meg szeretnék akadályozni az MSZP újbóli kormányra kerülését. Mert ellenkező esetben a haza ismét ellenzékbe kerülne, márpedig Orbán Viktortól tudjuk, hogy ez nem lehetséges. A jobboldali szimpatizánsok nagy többsége nem érti a 2008-as világgazdasági válság mély okait (az okokról korábban már írtam bejegyzést itt és itt), de ezt nem is lehet a szemükre vetni, mert a baloldali szimpatizánsok sem értik, mint ahogy a vezető közgazdasági emberek és politikusok sem tudják. Mindannyian a régi hitvilág foglyai és amíg ebből nem törnek ki, addig csak a régi és hatékonytalan válaszokat képesek szolgáltatni. Így aztán a jobboldali szimpatizánsok világképében Magyarország gazdasági visszaesése egyértelműen a baloldali kormány ármánykodásának köszönhető, valamint a "Gyurcsány és bandája" idegenszívűségének, akik a külföldi tőkések kezére akarták játszani Magyarországot. Az ő számukra a Fidesz a nemzet megmentője - aki az egész világgal kénytelen megvívni szabadságharcát. Ebbéli hitüket még a jelenlegi gazdasági stagnálás vagy a demokratikus rendszer leépítése sem ingatja meg. Ha fel is merül valamilyen jogos kritika a jelenlegi kormánypárt intézkedéseivel szemben, a jobboldali elkötelezett szavazok vakhite hamar túllép bármiféle magyarázkodáson és az elmúlt nyolc évet emlegetik fel, hiszen „a jelenkor minden gazdasági és morális problémája (vagy válságtényezője) egyetlen okra vezethető vissza, mégpedig a korábbi balliberális kormányok hibás politikájára.” Az elmúlt nyolc év bűvös mantrája azon a tényen is lazán túllép, hogy jövő tavaszra már elmondható, annak a bizonyos elmúlt nyolc évnek a felét már a Fidesz kormányzása töltötte ki.

"Amíg elkülönítjük magunkat, könnyű az embereket hibáztatni. Amint elismerjük, hogy összetartozunk, több felelősséget kell vállalnunk magunkért és másokért." (Andrew Matthews)

A baloldali szimpatizánsok többsége ugyan (részben) elismeri a korábbi MSZP kormány hibáit, de mégis - hasonlóan a jobboldali szimpatizánsokhoz - egyfajta csodavárás jellemzi őket egy új MSZP vezette kormánytól. Legtöbbjük a kisebbik rosszat látja az MSZP és Társai pártjaiban, akik majd legyőzik Orbán Viktor - mint a Jedi a Főgonoszt - és ezzel helyreáll a világ egyensúlya: Magyarország megtépázott nemzetközi tekintélye ismét a régi dicsfényben ragyog, a korábbi intézmények demokratikus működése ismét a régi lesz és a gazdaság is végre növekedésnek fog indulni. De ez sem egyéb, mint egy megalapozatlan csodavárás. Hiszen mit is lehet elvárni az olyan politikusoktól kormányra kerülésük esetén, akik már közel egy éve azon taktikáznak, hogy ki is legyen a miniszterelnök jelőlt? Mintha ez bármennyire is számítana az ország rendbetétele szempontjából, ha valóban egy demokratikus Magyarország felépítése a cél, és nem egyetlen ember köré épült hatalomgyakorlás. A nagy taktikázásban olyan jelentéktelen szavazásokat is meghekkelnek az MSZP részéről, ami teljesen nevetségessé teszi őket. Mit lehet elvárni olyan politikusoktól a hatalom megragadása után, akik még egy jelentéktelen szavazás eredményét sem képesek elviselni és annak meghekkelésével is szeretnék a javukra fordítani a szavazó állampolgárokat? Hát, nem sok jóra. Az MSZP politikusokra is érvényes az a mondás: ha valakinek meg akarod ismerni az igazi személyiségét, akkor adj neki hatalmat. 

Egymással vagy egymás ellen?! (http://444.hu)

A szavazó polgárok többsége egyelőre elégedett a Fidesz kormányzásával, legalábbis ezt mutatják a közvélemény kutató intézetek felmérései már hónapok óta és a rezsicsökkentés belengetése csak növelte a Fidesz népszerűségét. Így a Fidesznek komoly esélye van a következő választások megnyerésére. Az ellenzéknek ilyen szempontból az az érdeke, hogy a Fidesznek csak szűk többsége legyen és a 2/3-os többsége még a Jobbik támogatásával se legyen meg. Ebben az esetben inkább van esély egy komolyabb ellenzéki összefogásra és inkább van esély ellensúlyozni egy esetleges újabb Fidesz kormány csapongásait.

Bár elsőre meghökkentőnek tűnhet, de Magyarország hosszabb távú jövőjének szempontjából talán jobb is lenne, ha egy szűk többséggel ismét a Fidesz nyerne jövőre a parlamenti választásokon. És, hogy miért? Egyrészt a jelenlegi ellenzéket a kellő egység hiánya miatt nem tartom megfelelőnek a felmerülő gazdasági és társadalmi bajok orvoslásának szempontjából. Másrészt egy esetleges ellenzéki siker esetén a 2/3-os törvények és a már korábbról is ismert Fidesz által szervezett és tüzelt utcai megmozdulások miatt egy baloldali kormány csak béna kacsaként vergődne el 4 éven keresztül. Ezzel a Fidesz gazdaságpolitikájának következményeit vinné el, amit a Fidesz rögtön rájuk hárítana, ezzel is megágyazva egy újabb 2/3-os Fidesz győzelemnek 2018-ra. Ebben az esetben nemcsak újabb 4 évet, de akár újabb 8-12 évet is elvesztegetne Magyarország. Másrészről egy esetleges Fidesz bukás esetén a jobboldal ismét elmondhatja majd a következő években, hogy az ország azért van ismét nehéz helyzetben, mert a baloldal kormány ármánykodása tönkre teszi az országot. Ellenben, ha a Fidesz nyer és nem lesz meg a 2/3-da még a Jobbik segítségével sem, akkor kénytelen az ellenzékkel valamilyen szinten együttműködni és ezáltal még kompromisszumokat is ki lehet csikarni a demokratikus berendezések részbeni visszaállításában. De ami még ennél is sokkal fontosabb, hogy amennyiben az ország gazdasági helyzete nem javul 2014-2018 között - márpedig a világgazdasági válság elhúzódása az olcsó erőforrások szűkössége miatt továbbra is fent fog állni, ahogy azt kifejtettem itt és itt -, akkor végre a jobboldali szimpatizánsok is felébredhetnek a nemzeti mámorból és rájöhetnek, hogy nem elég nagyot álmodni, azért tenni is kell valamit, méghozzá nagyon sokat. Amikor majd a benzinár az 500 Ft-os szint fölé megy, tovább drágítva minden terméket, valamint visszafogva az amúgy is gyengélkedő gazdaságot, akkor majd a jelenlegi Fidesz hívők többsége is el kell gondolkodjon, hogy valóban az a jó, ha beáll a nyájba és kérdezés nélkül követi a Pásztort, akár a pokolba is? Valóban az a jó az egyénnek, ha az összes döntés, ami az életét befolyásolja, azt mások kezébe helyezi a számonkérés legcsekélyebb esélye nélkül? Valóban az a jó a társadalomnak, ha egy maroknyi ember kezébe összpontosul a hatalom? És ennek a felébredésnek már a 2014-2018 közötti időszakban el kell jöjjön az ideje, ahogy a kőolaj kitermelése egyre kevésbé lesz képes követni az világpiaci igényeket. 

“Majdnem minden tudásunkért nem azoknak tartozunk, akik egyetértettek, hanem azoknak, akik nem.” (Charles Caleb Colton)

Ha majd megtörténik a felébredés és végre elfogadjuk, hogy a másként gondolkodás a nemzet szempontjából nem hátrány ("nemzetáruló"), hanem egyenesen előny, akkor lesz majd remény arra is, hogy egy teljesen más Magyarországot építsünk fel, ahol mindenkinek van helye és becsülete. Csak akkor beszélhetünk egy virágzó és sikeres Magyarországról. De addig még hosszú út áll előttünk. Hiszen mindenkinek végig kell járnia a saját útját, szembenéznie a saját idejétmúlt hiedelmeivel és változtatnia a gondolkodásmódján és a viselkedésén. És ezt a személyes változást sokan olyan formában fogják megérni, mint amilyen a haldoklás stációi, ahogy korábban írtam erről.