A mai világunkban, ahol a médián keresztül állandóan az individualizmust tolják előtérbe és az egoizmus tűnik a követendő példának, sokan már a (kis)közösségek halálát jósolják. A Darwini elmélet, habár a maga idejében sorsfordító volt az európai ember számára, mert a gyermeki korban levő tudományának egy újabb lökést adott a vallástól való elszakadásra, egyben évtizedekre határozta meg az emberek gondolkodását. A mai kor uralkodó elve, hogy a társadalmat csak a túlélésért folytatott küzdelem határozza meg, ami a darwinizmus emberi társadalomra alkalmazott eltorzított változatának abból az értelmezéséből következik, hogy a legnagyobb teljesítményre képes egyének szelekciója a fejlődés útja.

"Lejárt a mohóság kora, eljött az empátia ideje: teljes egészében felül kell vizsgálnunk az emberi természettel kapcsolatos nézeteinket" - szögezi le Frans de Waal, az "Az empátia kora" írója. A szerző szerint az együttérzésnek ez a képessége korántsem csak az ember kiváltsága, számos emlősre is jellemző. Így például egy kísérlet során a majmok egy csoportja több napig nem volt hajlandó meghúzni azt a kötelet, amely élelmet tett volna elérhetővé számukra, mert láthatták, hogy ezzel egyben elektromosan sokkolják egyik társukat, és az görcsbe rándul. Azaz inkább elviselték az éhséget, mint a szenvedés látványát. Egy másik kísérletben a majom két különböző zseton közül, amelyek egyike egy almaszeletet biztosított számára, a második viszont társát is hasonló jutalomban részesítette, mindig a másodikat választotta. Frans de Wall szerint ez a fajta empátia, vagyis a másikról való gondoskodás, még olyan esetekben is létezik, amikor más fajról van szó. Egy állatkertben megfigyeltek egy bengáli nőstény tigrist, amely kismalacokat szoptatott. Arra is van példa, hogy egy csimpánz vizet visz a majomkölykök által megtépázott kiskutyának. Azon már meg sem lepődünk, ha a delfineknél hasonló empátiát figyelhetünk meg, például amikor egy csapat delfin sérült társát probálja megmenteni.

Ez a fajta empátia azonban nemcsak a főemlősökre jellemző, ilyent mát patkányoknál is megfigyeltek, amikor társukat úgy szabadították ki a fogságból, hogy azért semmi jutalom nem járt. Sőt, egy másik kísérletben - az empátia szintjének megállapításához - a szabad patkányok itt két csapdával találták magukat szemben. Az egyik az előzőekhez hasonlóan a társukat ejtette rabul, míg a másik egy finom csokoládé falatot rejtett. A kérdés az volt, melyiket nyitják ki. Általánosságban véve az állatok ugyanolyan gyorsan szabadították ki társukat, mint a csokoládét. Mason - a patkányok viselkedésére hivatkozva - kritikusan így fogalmazott: „mikor empátia nélkül cselekszünk, biológiai örökségünk ellen cselekszünk.”

Csapdába esett patkányt empatikus társa szabadítja (Forrás: http://www.sciencedaily.com)

Hasonló eredmények születnek, amikor embereken végeznek kísérleteket. Az egyik kísérlet során a hét és tizenkét év közötti gyerekeknek mutattak fájdalmat átélő emberekről animációs felvételeket, miközben agyi aktivitásukat funkcionális mágneses rezonanciás képalkotással (fMRI) vizsgálták a Chicagói Egyetem kutatói. Az  fMRI felvételeiből az látszik, hogy mások fájdalmát látva a gyerekek agya úgy reagál, mintha az velük történne, ami azt mutatja, hogy természettől fogva hajlanak az együttérző viselkedésre. Azt is megfigyelték, hogy a mai férfiak annyira bevonódnak a várandósságba, hogy közel negyedüknél jelentkeznek olyan érzelmi és fizikai tünetek, mint párjuknál. A felmérés eredménye szerint a megkérdezettek negyede tapasztalta magán, hogy a gyermekvárás időszakában érzelmesebbé vált, szemei gyakrabban lábadtak könnybe, hangulata ingadozott, sőt hányingere és fantomfájdalmai is voltak. Sonja Lyubomirsky, a Kalifornia Egyetem pszichológia professzora, úgy véli, hogy akik krónikus lehangoltságtól szenvednek, fontos, hogy időnként pozitív érzelmeket vigyenek az életükbe, ami könnyen elérhető az által, ha másokon segítenek. Így a másokkal való jótékonykodás elmulaszthatja akár a depressziót is.

Frans de Waal az atlantai Emory Egyetem biológusa szerint a biológiai kutatások egyre inkább megváltoztatják azt a képet, amely szerint az ember eredendően versengő, agresszív és kegyetlen. Fontos azonban észrevenni, mi is okozza az empátia csökkenését. Ugyanis a Kaliforniai Egyetem kutatási eredményei azt a sokunk által már tapasztalt megfigyelést látszanak igazolni, hogy a szegény emberek sokkal empatikusabbak, mint a gazdagok. A kísérlet szerint, akik magasabb társadalmi osztályba sorolják magukat, kevésbé figyelnek mások érzéseire, és háttérbe szorítják a segítőkészségüket. Ráadásul a kísérlet arra is fényt derített, hogy a megszerzett vagyon és társadalmi rang okozhatja a segítőkészség háttérbe szorulását. A fentiek tükrében el kellene gondolkozni azon, hogy mennyire várható el egy politikustól, aki a korábbi önmagához képest magasabb társadalmi státuszba kerül, hogy a továbbra is empatikus legyen a kisemberek sorsával.

A fentiek ismeretében már egyáltalán nem meglepő, ami a március közepi időjárás okozta események során történt. Akkor, amikor a kormányzati szervek bénultsága és egyes vezetők alkalmatlansága miatt emberek ezrei rekedtek a hó fogságában, sokszor helyi önszerveződő közösségek segítettek a bajban jutottakon és csak ők! A március közepi rendkívüli időjárás egyben megmutatta a túlcentralizált hatalom hiányosságait is (Emberemlékezet óta nem volt ilyen bénázás). Ezt azonban majd egy külön posztban fogom elemezni, a továbbiakban inkább a dolgok jó oldalát szeretném kidomborítani. A posztban felvezetett empátia gyakorlatban megmutatkozó hatását a március közepi eseményeken keresztül szemléltetem, ami egyben ízelítőt is ad arra vonatkozóan, hogy mit is jelent az önszerveződő (kis)közösségek fontossága egy ilyen katasztrófa helyzetben.

Az egyik budapesti iskolában tanító Koppány Csabáék sítáborból tartottak hazafelé, a gyerekekkel együtt ötvenen voltak. Csütörtökön éjszaka rekedtek az M1-es autópálya közelében egy alsóbbrendű úton. Ekkor megadták a koordinátáikat a katasztrófavédelemnek és a rendőrségnek, de segítséget csak a helyiektől kaptak másnap reggel, amikor a nagyszentjánosi lakosok két traktorral ásták ki őket. "Fantasztikus a helyiek hozzáállása, a település óvodájában szállásoltak el minket, amint megérkeztünk, meleg teát és szendvicseket kaptunk. Ötven főre főztek nekünk pörköltet, takarókat és ágyneműket is hoznak, csak dicsérni tudom őket" - mesélte Koppány. A tanár felesége az M1-es autópálya kritikus, bábolnai pihenőhely környékén akadt el. Koppány beszámolója szerint azon a szakaszon százával hozták a helyiek a lapátokat, és egyesével ásták ki az autókat. Délután besegített a polgárőrség is, de hivatalos szervekkel nem találkoztak.

A Blikk beszámolja szerint az internetezők komplett riadóláncot szerveztek, és osztották meg, kinek hol van szüksége segítségre. Volt, aki inzulint kért a sztrádán várakozó cukorbeteg ismerősének, és olyan is akadt, aki benzinért könyörgött. Fábri Dóra, aki barátnőjével és két gyerekkel még csütörtökön indult vissza Magyarországra egy ausztriai sítúráról, Győr közeléből felhívta a katasztrófavédelmet, de azok megnyugtatták őket, így folytatták útjukat, de öt kilométer után beállt az M1-es. Segítségre hiába vártak. Végül péntek délben, a közeli Nagyszentjánosból traktorral jöttek a helyiek és mentették ki a bajbajutott családokat. A faluban mindenkinek jutott meleg hely, és étel. Az éjszakát is ott töltötték, és csak másnap délután indultak újra hazafelé.

Az M1 autópályán a hó fogságában veszteglő kamionok és személyautók  (Forrás: http://www.blikk.hu)

A közösségi önszerveződés egyik érdekes példája, amikor TEK-es kommandós egység - megunva a központ bénultságát - önálló életre kelt. A Magyar Narancs egyik szerkesztőjének beszámolója alapján "Bármit hazudjanak akkor vagy azóta, a péntek reggeli napfényben még órákig nem történik semmi sem. Pedig nem kell sok: 7 körül négy-öt, szintén a hóba ragadt TEK-es kommandós megelégeli a hiábavaló várakozást, és lapátjaival – mintegy önszorgalomból – lefegyverző hatékonysággal munkához lát. Kizárólag nekik köszönhető, hogy a 80-as kilométerkő környékéről az autósok 10 óra tájt megkezdhetik vánszorgásukat Budapest felé."

Párjával és gyermekével ragadt a hóba a kiskunhalasi sebész a Fejér megyei Dég mellett. A hatóságokra hiába vártak, a kegyetlen éjszaka után végül a helyiek mentették ki őket. Az orvos azt mondja: a történtek visszaadták az emberségbe vetett hitét. A rendőrség nem, a tűzoltóság is csak a pénteki mentés végére érkezett meg a helyszínre. Igaz, addig a dégiek semmit sem bíztak a véletlenre: a polgármester asszony, Gárdonyi Sándorné közel 60 önkéntessel számolhatott, akik traktorra, markolóra ültek, a többiek szerszámokkal siettek a főúton bajba jutottak mentésére. Lengyel János kiskunhalasi orvos-igazgató így emlékszik vissza a Fejér megyében eltöltött 21 órára: „Borzalmas volt, amit átéltünk az úton, de annál csodálatosabb, amit utána bizonyítottak a dégiek. Visszaadták a reményt, hogy ebben az önző, közönyös világban is léteznek az emberi értékek, a törődés, az együttérzés, az önzetlenség."

A mocsaiak önzetlenül összefogtak azért, hogy segítsék a településük közelében, az M1-es autópályán veszteglő embereket. „A kezdeti próbálkozások kicsit döcögősen, de annál lelkesebben zajlottak" – mesélte Soós Szilárd, a mocsai református lelkész. A község lakói, köztük a református gyülekezet tagjai is csapatokba szerveződve, a feladatokat felosztva álltak készenlétbe. Főhadiszállásnak az óvodát használták, ahol élelmiszercsomagok készültek. Gyűjtés is indult, volt, aki az utolsó kiló kenyerét hozta el otthonról. A gyülekezeti házból is összeszedték az élelmet: májkrémet, kekszet és mindent, amit találtak. Az asszonyok lángost is sütöttek. Majd egy nehezen megközelíthető felüljáróról gyalog leereszkedve közelítették meg a hó fogságában rekedt embereket. Legtöbbjük meglepődött és nagyon örült az önszerveződő segélycsapatnak. „Volt olyan autós, aki kipattant járművéből és megszorította az ismeretlenek kezét. Sokan azonban rendkívül kimerültek mentálisan is" – hangsúlyozza Soós Szilárd.

Lángost sütnek a mocsai református asszonyok a baajbajutottaknak (Forrás: http://refdunantul.hu)

Siófoktól néhány kilométerre található Ságváron egy emelkedő van a település Szekszárd felé vezető útján, amin téli időjárás esetén nehézkes az átjutás. „Itt akadtak el az autók csütörtökön este, az ő segítségükre egész este folyamán nem érkezett senki" – mondja Dancs Ferenc, a helyi gyülekezet gondnoka. A presbitérium vezetőjét nem hagyta nyugodni az, hogy senki sem segít a községben veszteglő autósokon, ezért a Facebook-on felhívást tett közzé, melyben várta a felajánlásokat és a segítő kezeket. Végül néhány gyülekezeti tag, és többen a lelki közösség határain túlról is jelentkeztek. A megrekedt kocsisoknak meleg teát, kávét és palacsintát kínáltak. Az éjszakát az autóban töltő autósok nagyon hálásak voltak a védőitalért és az elemózsiáért, bár nehezen akarták elhinni, hogy mindezt szeretetből, ingyen kapják – mesélte meglepetten a gondnok.

Az önszerveződés bizonyos esetekben már elérte az erre hívatott központi szervezetek hatékonyságát. Az egyik ilyen példa egy olyan Facebook oldal (Szárnyas Fejvadász), amit 2011-ben alapított Szilágyi Diána szükségszerűségből, mivel több ismerősének állása is megszűnt vagy megszűnőben volt és ahol állás hirdetéseket osztott meg. Azóta a munkanélküliek Mekkája az oldal, mára 42 ezres rajongói táborral bír. Egy véletlen megjegyzésből indult a hétvégi akció: csütörtökön éjjel írt Szilágyi Diána, hogy ha valaki segítene, vagy segítségre szorul a hóhelyzet miatt, jelentkezzen. Ezután özönlöttek az üzenetek, egész éjjel talpon voltak, hogy kezelni tudják. Az oldal végül a bajba jutottak egyik legfontosabb esélye lett. A Szárnyas Fejvadászon keresztül alakult egy önkéntes mentőcsapat, és itt szerveződtek adományakciók is. De a szállásadók is itt hirdettek. Az autósok visszajelzéseiből kiderül: sokan köszönhetik szabadulásukat a hófogságból, illetve átmeneti szállásukat a Szárnyas Fejvadásznak. Az érintettek többsége arról számolt be, hogy önkéntes segítők mentették ki őket a hó fogságából, nem pedig hivatalos szervek.

Szárnyas Fejvadász Facebook oldala (Forrás: http://www.168ora.hu)

Az M1-en ragadt autósok lelki mentőangyalának is nevezhetjük a Győr Plusz Rádiót, az Ozone FM Győrt és a Ozone FM Mosonmagyaróvárt. A helyi adók folyamatos tájékoztatással és műsorokkal segítettek, összesen 58 órán át megállás nélkül. A Kreatív online interjút készített az Oxygen Media főszerkesztőjével, Meronka Péterrel, aki elmondta: váltott műszakokban dolgoztak, mindig valaki a háttérben mobilon tartotta a kapcsolatot a hallgatókkal. Előfordult, hogy a betelefonáló az elviselhetetlen hidegre panaszkodott, húsz perc múlva jött is a segítség, pokrócokkal.

Végezetül egy olyan önzetlen segítségnyújtást szeretnék megosztani, amit az M1 autópályán egy napig veszteglő volt egyetemi kolléganőm mesélt, aki férjével és két kisgyerekével utazott volna Ausztriába síelni. Ő is megerősítette, hogy az egész éjszaka folyamán nem kaptak semmilyen hivatalos segítséget, és másnap reggel náluk is megjelent egy fiatal pár élelmiszert osztogatni. Az emberek egy része eleinte kissé barátságtalanul tekintett rájuk, mert nehezen akarták elhinni, hogy nem csencselők, akik a bajbajutott embereken akarják megszedni magukat, hanem teljesen ingyen osztogatják a náluk levő élelmiszert. A fiatal pár elmesélte a volt egyetemi kolléganőmnek, hogy a közeli faluból jöttek, mert hallották a hírekben, hogy rengetegen rekedtek az autópályákon az éjszaka folyamán. Összeszedték az otthon talált élelmiszert és elhozták nekik szétosztani. 

A fentiek fényében bátorkodom kijelenteni, hogy a helyi közösség önszerveződő képessége ékesen bizonyítja, hogy a jövő nem a centralizált hatalomban keresendő, hanem a dinamikusan szerveződő közösségekben. Ezen közösségi szerveződést nem felülről irányítják, hanem képes önmagát megszervezi a változó körülményeknek megfelelően az olyan közösségi hálók segítségével, mint a Facebook vagy az internetes portálok.  Egy ilyen közösségi háló sokkal rugalmasabb és sokkal gyorsabban tud reagálni a változó körülményekre, mint egy centralizált hatalmi szervezet. Természetesen a március 14.-15. események alapján ez a kijelentés nagy merészségnek tűnhet, de ez csak azért van, mert az emberek fejében jelenleg még megvan a kettősség: elsősorban a "mindenható" államtól várják a segítséget, de azért már megmozdul bennük a felsőbb utasítás nélküli cselekedni akarás, ha látják hogy az nem létezik.