HTML

 

">

Bemutatkozás

Ez a blog válaszokat keres a miértekre, amik mindenkiben megfogannak. Nem az ellentétekre, hanem a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Nem elválaszt, hanem egyesít. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, egy végtelen nagy és értelmes multiverzum részei. Akik most, ebben a pillanatban egy Föld nevű űrhajóban száguldunk az emberi elme által ismert Univerzumban.

Facebook

Twitter

Oldallátogatottság

Friss topikok

Címkék

adó (1) agresszió (1) álom (1) amerikai álom (2) Ángyán József (1) áramlás (1) árvíz (3) árvízi védekezés (1) bank (2) bizalom (1) boldogság (1) brokerbotrány (1) családon belüli erőszak (1) demokrácia (2) diktatúra (2) diktatúra kiszolgálói (2) egzotikus fürdőhely (1) elemzés (3) emberi tulajdonságok (1) empátia (1) energiacella (1) energiahatékonyság (1) epigenetika (1) értékrend (5) érzelem (1) félelem (3) filmkritika (2) földtörvény (1) függőleges kert (1) gazdaság (2) gazdasági válság (6) hagyományos média (1) halálfélelem (1) hazugság (2) hitel (2) hitvilág (2) homoszexualitás (1) Horvátország (1) hó fogságában (1) ideghálózat (1) ikertornyok (1) infláció (2) ismeretlen (1) kamat (2) képmutatás (1) kísérlet (1) kitelepítések (1) klientúra (1) klimaváltozás (1) koncert (2) kőolajcsúcs (1) környezeti katasztrófa (1) korrupció (2) közösség (4) közösségi média (1) központosítás (3) kulisszatitkok (1) kutatás (2) lehallgatás (1) lélek (1) lentről felfele építkezés (1) maffiacsalád (1) márc. 15. (1) másság elfogadása (1) megbontó felfedezés (1) melegfelvonulás (1) mellrák (1) Nagy Testvér (1) nemzeti egység (1) nőgyűlölet (1) nők bántalmazása (1) nők közösségformáló szerepe (1) nyájszellem (3) nyaralás (1) olajcsús (5) olajhiány (1) olajpala (1) önhipnózis (1) önszerveződés (2) önzetlen segítség (1) önző gén (1) Orbán Viktor (6) összeesküvés elmélet (2) palagáz (4) parlamenti képviselő (1) parlamenti választások (1) pénz (2) pofon (1) politika (1) propaganda (3) pszichológia (2) pszichológus (1) robbantás (1) sokkos állapot (1) Szaúd-Amerika (3) Széles Gábor (1) szerelem (1) színjáték (1) társadalmi változások (1) természet (1) terrorizmus (1) titkosszolgálat (1) tolerancia (1) totalitárius rendszer (1) unortodox politika (1) választás (1) választások (2) változás (1) Valutaalap (1) városszépítés (1) végtelen nővekedés (4) vezető olajexportör (1) villamos (1) vízcsúcs (1) Yanni (1) zene (1) Címkefelhő

A központosított hatalom rendszerhibái

2013.05.10. 00:30 Anonymus Gesta Hungarorum

A mai Magyarországon soha nem csökkent az állami újraelosztás mértéke a nyugati országok jellemző szintjére, de 2010 óta komoly visszarendeződés tapasztalható minden téren és az állami szocializmus építését szemléljük teljes közönnyel. Úgy tűnik, kissé belefáradtunk már a demokrácia és piacgazdaság építésébe. Igaz, a nagy többség 1990-ben nem demokráciát akart, hanem a nyugati fogyasztói társadalom elérését. Így aztán azzal sem törődünk, hogy a "cirkuszt és kenyeret" 2000 éves római mondás mennyire érvényes a mai magyar társadalom egy jelentős részére. Ezen viselkedés természetesen kedvez egy olyan politikai kultúrának, mely szerint a népnek kell egy erős kezű vezető, mely megmutatja az utat a földi paradicsom felé. Csakhogy az erős kezű vezetővel együtt jár a központosított hatalom kiépítése is, ami önmagában hordozza a rendszerhibák sokaságát! Ami végső soron a korábbi rendszerben elért (rész)sikereket is tönkreteszi.

"A hatalomgyakorlást a világ hatalmasai és hatalomnélküliek közötti kölcsönhatások ezrei határozzák meg, annál is inkább, mert ezen világok soha nincsenek elosztva egy éles vonallal: mindenkinek van egy kis része mindkettőben." (Václáv Havel)

A központosító hatalom rendszerhibái eleinte rejtettek, mert a meglévő, jól működő rendszer tehetetlensége folytán ezen hibák következményei csak jóval később buknak ki. Éppen ezért van esélye kiépülni a központosított hatalomnak, mert a többség nem akarja meglátni az összefüggéseket, nekik csak az ígéret számít egy szebb, de távoli jövőben - ami valójában soha nem jön el - és egy olyan vezetőben, akit érdemes követni. A történelem csak ismétli önmagát, és végső soron nagyon sok diktatúra amiatt alakult ki, mert az emberek nagyot csalódtak egy korábbi rendszerben és gyermeki áhítattal vágytak egy erős kezű szülőre vezetőre, aki számukra a biztonságot tudja nyújtani. Természetesen ezen biztonság mindig hamis, de az erős kezű vezető iránti vonzalom megteremti az erős kezű vezető képmását is, mintegy visszaigazolva a társadalom hiányérzetét. Ezek az erős kezű vezetők sok esetben valójában makacsok és önfejűek, és képtelenek beismerni hibáikat. Nem az a baj, hogy hibáznak, mert végső soron bárki hibázhat, hanem mert ezt képtelenek a nyilvánosság előtt beismerni. Attól félnek, hogy akkor oda a Vezetőbe vetett hit. Másrészről nagyon meggyőzőek tudnak lenni és hatni a tömegre, mintegy hipnotizálva őket.

"Hamarosan azt is tapasztalhatta [Hitler], hogy könnyen hat az emberekre, nagy politikai, manipulatív és taktikai érzékkel rendelkezik. Aktivizálta új pártját, egyre nagyobb létszámú gyűléseket szervezett. Első nyilvános beszédét 1919. november 13-án tartotta egy sörözőben, a hadsereg megfigyelője szerint „mesteri módon”. Hitler maga is örömmel állapította meg, hogy tud beszélni a nyilvánosság előtt. Hamarosan pártja vezetői közé került, háttérbe szorítva dilettáns társait." (Wikipedia)

Természetesen minden hipnózis egyben önhipnózis is, vagyis a hipnotizált többségnek igénye van egy erős kezű vezetőre, aki a mikrofon előtt azt mondja el, amit a többség szeretne hallani, de azért akár homlokegyenest mást tesz valójában - "Hagyják figyelmen kívül, amit mondok". Ha a rendszerhibák okozta következmények kezdenek túlságosan előretörni, akkor a hipnotizált tömeg egy része felébredhet, de a felébredés egyben egy nagy trauma is, mert kénytelenek szembenézni korábbi hamis elvárásaikkal is. Ezt általában nehéz elfogadni, így inkább marad a visszaalvás önáltatás, hogy talán mégsem annyira rossz a helyzet és a cél érdekében talán szükséges ezeket az áldozatokat meghozni. Maradnak a nyájban, mert ezt kívánja a nyájszellem.

Amikor a román diktátor kivégzése után bemutatták a "tárgyalásáról" elkészített videót, akkor azt láthattuk, hogy Ceausescu vehemensen tagadta a vádakat - miszerint zsarnok lenne és a népét elnyomta volna - és váltig állította, hogy a nép szerette őt, hiszen jó vezető volt és rengeteg ipari létesítményt "ajándékozott" népének. Ezen akkor a felszabadultság mámorában jókat nevettünk és gúnyolódásunk céltáblájává vált. De azért a hátsó gondolataim közé beférkőzött a tagadás őszintesége és mint egy bogár rágta az agyamat, nem hagyva nyugodni. Aztán néhány év távlatából szemlélve elkezdtem objektívan vizsgálni ezt az egészet. Vajon mi van, ha Ceausescu komolyan gondolta, hogy a nép szerette őt és nem csak félelmében hajtogatja ezt? És ha komolyan gondolta, akkor mire alapozta ezt a feltevését? És akkor belémhasított egy gyermekkori emlék. Még elemi iskola alsó tagozatába jártam (talán IIII.-os vagy IV.-es lehettem), amikor Ceausescu városunkba látogatott. Az előzetes tervek szerint valamikor délben érkezett volna meg, így aznapra tanítási szünetet rendeltek el és helyette kivezényeltek minket az utcára hőn szeretett vezérünket fogadni. Táblákat nyomtak a kezünkbe, meg virágcsokrokat és már reggel kivezényeltek minket az utcára, nehogy elmulasszuk a nagy lehetőséget. Gyermeki ésszel persze sokat nem értettem az egészből, de azért kíváncsian vártam pionírként (úttörőként) a Vezért (Conducator). A Vezetőnk gépe azonban későn szállt le, így a szokásos iskolai nap, ami délig vagy legfeljebb du. 1-2 óráig tartott volna, az majdnem egész napos várakozássá fajult. Gyerekként persze nehéz lett volna órákon keresztül a sorfalat tartani az út mentén, ahol Ceausescu autója elhaladt volna, így játékkal próbáltuk elütni az időnket, a tanároknak meg maradt az a nem túl hálás feladat, hogy állandóan tereltek vissza minket a nyájba.  Aztán du. 5 óra után jött a hír, hogy most már leszállt a gépe és hamarosan megy a városunkban található rezidenciájára. Aztán mintegy 10 perc múlva egy rövidke pillanatra láthattuk, ahogy kocsijával elsuhan integetve nekünk, mí meg boldogan integettünk vissza.

Csoportkép, középen a  román diktátorral és feleségével (Forrás: http://www.comunismulinromania.ro)

De mit tapasztalhatott a diktátor? Ő végső soron mást nem láthatott, mint azt, hogy bármerre is megy, mindenhol éljenezték és boldog mosollyal fogadták. (Merték is volna nem ezt tenni, a titkosszolgálat hamar lépett volna.) Így aztán egy olyan zárt világban találhatta magát, ahol nem volt esélye a tényleges valóság megtapasztalására. Egy szűk, virtuális térben leledzett, ahol boldogan teljesítették minden kívánságát és bárhova is ment a nép hálálkodásával találhatta szembe magát. Kell-e ennél több az egónak? Én vagyok a Király, a Fáráó, hiszen engem mindenki szeret és nekem mindenki csak hálálkodik - gondolhatta magában. De hogyan alakul ki egy ilyen zárt, virtuális állapot? Elsősorban az ellenség, mint mítosz megteremtésével. Az ellenségkép létrehozása első körben a nyájba terelést szolgálja, de aztán később egy olyan mindenható fegyverré válik, amit bárkire rá lehet sütni, ha  az a vezér pozícióját megkérdőjelezi. A legtöbb ember azt gondolja, hogy ő nem tenne ilyent, miközben a korábbi posztomban említett pszihológiai kísérletek éppen azt igazolják, hogy az emberek egy jelentős többsége hajlamos a zsarnoki viselkedésre (Stanfordi börtön kísérlet), képes kínozni embertársait a "felettesének" engedelmeskedve és hajlik a többségi állásponthoz minden kritika nélkül.

Hogyan alakul ki egy központosított államhatalom? Milyen események vezetnek el a totalitárius rendszer kialakulásáig? Ehhez elsősorban kell a befogadó közeg, vagyis a nép egy meghatározó többsége. Ez nem feltétlenül jelenti a tényleges számbeli főlényt, elég, ha a közszereplései - felvonulások, demonstrációk és népgyűlések - azt a látszatot keltik, hogy ők vannak többségben. Ezen többségnek szűksége van egy Megváltóra, aki természetesen elhozza a földi paradicsomot, anélkül, hogy azért a többség valamit önálló gondolkodással meg kellene tegyen. Ezen csoport tagjai önálló döntésre nem érzik képesnek magukat, mert bizonytalanok önmagukban és nem biztosak, hogy a jó döntést hoznák. Ez az alapértelmezés dilemmája: ha bizonytalan vagyok a tettem kimenetelében, akkor inkább nem csinálok semmit önmagamtól. Az ilyen többség elvárja, hogy másvalaki mondja meg mi a helyes és mi a helytelen. Göbbelsnek tulajdonított állítás, hogy minél többször ismételgetik a hazugságot, annál inkább hihetővé váli. Csakhogy az önhipnózis a hazugság kiagyalójára is hat: minél inkább propagálja a hazugságokat, annál inkább hihetővé válik számára is, így végül már ő is tényként kezeli (például Orbán Viktor: "állandóan azt kell bizonygatnom, hogy nem vagyok fekete bárány, és tudok késsel-villával enni").

A zsarnoki, tekintélyelvű személyiség nem tűri az ellentmondást és bámiféle kritikát. Mivel a nyáj egybentartásához szükséges a külső ellenség, bárki aki a nyájból megkérdőjelezi a status quo-t, azt a legkönnyebben akkor lehet a nyájból kizavarni, ha egyben az ellenség képét is rásütjük. Ezzel nem csak a személyét kriminalizálják, hanem a mondanivalóját is érvénytelené próbálják tenni (a Vezető megszünteti a kritikát, ami személyes támadásként él meg). És tulajdonképpen ekkor csúszik félre az egész. Mert azzal, hogy elhallgattatja a kritikát, a hibás döntések elemzése is elmarad, így nincs semmiféle visszacsatolás, ami elkerülhetővé tenni a hibák megismétlését. Mivel a nyáj egybe tartásakor minden kritikus hangot elnyom, ezért a kontraszelekció kezd beindulni. A gazdasági és politikai hierarchia egyes szintjeire eleve nem pályáznak olyan szakmai tekintélyek, akik nem értenek egyet a hivatalos propagandával és az ahhoz kapcsolódó döntésekkel. Másrészt az ilyen helyeken meglévő szaktekintélyek kritikus hozzáállása miatt el is távolítják őket különböző ürügyekel. A helyébe kerülő emberek nem érdemből, hanem szolgalelkűségből kerülnek oda, ők lojálisak a kialakult hatalommal szemben, mert reménykednek a kiváltságaik bővítésében (Trafik mutyi). Mivel lelkük mélyén érzik, hogy nem az érdemeik miatt kerültek az adott pozícióba, azzal is tisztában vannak, hogy a főnöknek ellentmondani nem lehet, mert a pozícióval járó kiváltságok elvesztése túl nagy érvvágás lenne. Nem kis részük szeretné kimutatni lojalitását is, így állandóan szolgalelkűségüket bizonygatják, amik helyi túlkapásokká válhatnak és ha a hatalom zsarnoki, akkor ők lesznek a kis zsarnokok. Természetesem a többség is szeretne részesülni a "kiváltságokból", erre jó a rezsicsökkentés gumicsontja.

Másrészről ott van az állandó félelem is a kontraszelekció által kiválasztott embereknél, hogy vajon egy adott helyzetben megfelelően járnak-e el. Ez különösen akkor igaz, ha egy olyan helyzet áll elő, amikor a megszokott protokollok nem alkalmazhatóak. Ekkor a helyi vezető némi töprengés után útmutatást kér a fölötte álló vezetőtől, akinek vagy van megfelelő válasza az adott helyzetre vagy nincs. A dolog pikantériája, hogy a hierarchiában fölötte álló személy a helyzetet nem ismeri, a helyi adottságokkal és lehetőséggel nincs tisztában és úgy általában is igaz, hogy csak az elbeszélés alapján próbál fogalmat kialakítani a kialakult helyzetről. Mivel sok esetben ő is a kontraszelekció nyertesének számít, némi töprengés és elemzés után ő is a feletteséhez fog fordulni tanácsért. És ez így megy egészen a legfelső szintig. Ennek az egésznek az lesz a következménye, hogy a döntések lassan születnek meg, ráadásul kevés és torz információk alapján. És miközben laikus szemmel egy teljesen központosított döntéshozatal (katonai hierarchia) esetén gyors döntéshozatalt várunk, a döntések lassabban születnek meg, mintha helyi szinten összerántottak volna egy minitanácsot, vitatkoztak volna a kialakult helyzet megoldásán néhány orát, majd szavaztak volna róla (demokratikus döntéshozatal). És ráadásul a döntés a helyi ismeretek birtokában lett volna meghozva, "napra" kész információk alapján. A fenti két helyzetet nemrég az ország élesben is megtapasztalhatta a március közepi rendkívüli időjárás okozta káosz miatt és nagyon jól látszott, hogy a helyi kezdeményezések (helyi közösségek) sokkal gyorsabban és hatékonyabban segítettek kritikus helyzetekben lévő embereken. Míg a központi hatalomra az "emberemlékezet óta nem volt ilyen bénázás" volt jellemző.

A Vezető pozíciója csak addig biztosított, amíg a többségi támogatás megvan, ami pedig valamennyire arányos a felmutatott látszólagos sikerekkel. A rossz döntési mechanizmus miatt - ahol a korábbi döntések eredményességéről semmiféle visszacsatolás nincs  - természetesen az idő teltével egyre kevesebb sikert tud a Vezető biztosítani, ami az alsóbb szinteken levő vezetők pozícióját is veszélyezteti. Az elégedetlen vezető könnyen áldozhat be néhány lentebb álló "vezetőt", így a sikerpropaganda elkészítésében ők is érdekeltekké válnak. Ez oda vezet, hogy a hatalom legfelsőbb szintjein már a gazdaság állapotáról is teljesen hiteltelen információik vannak. Ezt a fajta mechanizmust Hofi Géza nagyon jól kigunyolta:

A központosított rendszer legnagyobb hibája, hogy hazugságokra épül. A sok hazugság miatt a döntések téves információkon alapulnak, így a azok nem a kívánt hatást érik el. A hazugságok miatt a korrekció lehetősége korlátozott, így a téves döntéseket újabb téves döntésekkel "erősítik". Ezt a folyamatot tovább erősíti a mutyizás, hiszen az elégedetlen alattvaló a hatalomnak sem érdeke, így megpróbálja megvásárolni a híveinek kegyeit, valamint az emberek bizalmát (pl. rezsicsökkentés). A sorozatos rossz döntések egész ágazatokat tehetnek tönkre és általában is visszafejlesztik a gazdaságot. Az átláthatóság hiánya miatt a mutyik sokasodnak, amire a szabad sajtó megpróbál fényt deríteni, de a központosított hatalomnak ez nem érdeke. Így a szabad sajtó korlátozásával probálkozik és a saját hazugságainak a propagálásában.

Miközben az emberek egy erős kezű vezetőre vágytak, aki rendet tesz az országban (merthogy káosznak érzik az adott helyzetet), addog a központosított hatalom fent említett rendszerhibái miatt valójában éppen a rejtett káosz les egyre nagyobb. A rendszer ekkor elkezd ugyan hanyatlani és bomlani, de összedőlni csak akkor fog, ha a többség felébred és igényli a drasztikus változást. Az, hogy ez mikor következik be, megjósolni nem lehet! Erre a jelenben éppen Észak-Korea esete a legjobb példa, hiába az állandó éhezés és nélkülözés, még ez sem elegendő a diktatórikus rendszer összeomlásához. Mindezek függvényében nehéz lenne bármiféle jóslatot is tenni akár a közeljövőre nézve is, mint például a 2014-es választások kimenetelére Magyarországon. Minden attól függ, hogy az emberek nagy többsége mikor ébred fel a kábulatból és jön rá, hogz megvezették. Akarom mondani, hogy megvezette magát, amikor a Messiás eljövetelét várta.

online surveys

55 komment

Címkék: közösség propaganda diktatúra totalitárius rendszer önszerveződés központosítás

A bejegyzés trackback címe:

https://anonymus-hu.blog.hu/api/trackback/id/tr885287854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Amit állítasz a központosított (szociális/szociális & egyéb) rendszerekről, az nem szükségszerű.

# információk a fej(Vezír) felé
-USA: elnökének minden reggel viszik a híreket, nem hinném, hogy annyira dezinformálva lennének az ami elnökök..
-Vatikán, pápa: tudományos szelekció: gyakorlatilag a teljes tudományos életet szűrik le, csak a végeredménnyel fársztják a pápát.

# döntéshozatal sebessége/ideje
-demokratikus: tekints egy teljesen bázisdemokrácián alapuló "bármit" pl pártot.
azaz ekkor minden egyes párttagnak szavaznia kell minden kérdésben.
-antidem./hierarch: pl fityisz: a Vezír dönt, és a parlament frakciófegyelemmel megszavazza.

# "De mit tapasztalhatott a diktátor. Ő végső soron mást nem láthatott, mint azt, hogy bármerre is megy, mindenhol éljenezték és boldog mosollyal fogadták. (Merték is volna nem ezt tenni, a titkosszolgálat hamar lépett volna.) Így aztán egy olyan zárt világban találhatta magát, ahol nem volt esélye a tényleges valóság megtapasztalására"
nos, az a diktátor néha moszkvába ment, ill néha moszkvai fontosemberek romániába..
nos, manapság pedig Vezírünk Brüsszelbe megy,
ill Washingtonból v Brüsszelből v egyéb irányból szólnak hozzá......
Ami ma Magyarországon folyik az gyakorlatilag a kádár rendszer alatt szocializálódott emberek kihasználása. A kérdés, hogy ez meddig folytatódhat még? Meddig tűrjük, hogy pár gátlástalan, megélhetési gazember átlagon felüli életszínvonalon élősködjön az általunk befizetett nem kevés adóból?Vannak akik azt az utat választották, hogy elhúztak nyugatra, de miért kellene mindenkinek ezt választani? Csak annyi kellene, hogy végre kimondjuk, "eddig és ne tovább"!
Az hogy a központosított hatalom (ráadásul demokratikus keretek között) vagy a diverzifikált demokrácia jobb-e, csak akkor dönthető el, ha van egy cél, amihez viszonyítunk.

Ha ez a cél a gazdasági növekedés akkor egyértelmüen rosszabb a liberális demokrácia/minden kapitalista cég diktatórikusan müködik/. A demokráciahívők gyakran mondják, hogy a leggazdagabb országok demokratikusak és a demokrácia a jólét oka/feltétele. Csakhogy fordítva van. A mai gazdag demokraták akkor lettek gazdagok, amikor nem voltak demokraták. Azóta jórészt örökölték a status quót és hitelekből próbáltak még jobban élni, helyzeti előnyüket kihasználva aztán könnyen lerabolták a világot.

Az USA-t szokták kivételként hozni, de ez sem jó, mert eleve gyarmatosított, rablott holmi a teljes területe, és véletlenül sem volt általános a választójog, amikorra az USA a világ 1. számú hatalma lett a 19. sz. végén. Mióta általános a választójog, az USA súlya csökken a VG-ban.

Megint más téma persze, hogy a nagyobb gazd-i összteljesítmény még nem jelenti automatikusan ennek arányos elosztását is a társadalomban(pl. Kína v. a 19.sz-i USA).
A mostani válság is kit nem érint? Ki növekedik még mindig 7-8%-ot évente? Pl. Putyin kvázi-demokráciája vagy Kína. És nem csak az alacsony bázis miatt, a moszkvai ÁTLAGbér magasabb a Budapestinél, erősödik a középosztály is.

Ki fejlődött messze a leggyorsabban Európában a 2 vh. között? A Hitleri Németország.

A központosítás szükségszerü, Orbán is ezt akarja, az EU is ezt akarja(szövetségi államot, közös bankrendszert és adórendszert).
@Larry Silverstein: A központosított rendszerek mindig az innováció területén vesztik el a gazdasági háborút. Egy olyan országban, ahol nincsenek anyagilag független emberek, nincs valódi piac, nem ütközhetnek szabadon a nézetek, nincs nyilvánosság, az állam titkolja a releváns információkat ott az igény sem támad fel a gondolkodásra. A központi hatalom kijelölt egyedei gondolkodnak csak úgy-ahogy, aztán lesz belőle valami olyan, ami rajtuk kívül senkinek sem jó. Akiben a természetszerű iskolai agymosás után még marad valami értelem, az néhány év alatt a "munka világában", ahol félművelt pártkáderek diktálják a szabályokat hamar elveszti.

A szabadság világa úgy működik nyugaton, hogy a pénz az embereknél van, sok-sok embernél közvetlenül, vagy az általuk önkéntesen választott alapoknál. Egyéni döntéseket hoznak mibe fektessék a pénzüket és természetszerűleg olyanba fektetik, amin legnagyobb a haszon. Nekik, sajátmaguknak. Nem kell bonyolult döntést hozniuk, megnézik a hozamígéretet. Így tud egyik percről a másikra felnőni például egy innovatív iparág. Mellesleg a gazdaság szereplői is ők, ők alapítanak cégeket, bárki bármit, szabadon. A másik fontos dolog, hogy a szabadság egyéni felelősséggel jár. Rossz döntéseiért mindenki maga viseli a felelősséget, nem segít senki, így megtanulja, hogy bukhat is.

És most gondold végig, hogy egy központosított rendszer milyen esélyekkel fog rámozdulni bármire is. Erejét előbb-utóbb, a WC papír ellátás kiegyensúlyozottságának biztosítása fogja lekötni.
"a nagy többség 1990-ben nem demokráciát akart, hanem a nyugati fogyasztó társadalom elérését"

Csak azt lehet elfogyasztani ami megtermelésre kerül.
@Larry Silverstein:

"minden kapitalista cég diktatórikusan müködik"

Összekevered a hierarchikusat a diktatórikussal. Továbbá egy cégtől bármikor ki lehet lépni: a diktatúrából igen nehezen.

Ha a diktatúrából származna a jólét, Észak-Korea lenne a földi paradicsom.
@Larry Silverstein:

"Az USA-t szokták kivételként hozni, de ez sem jó, mert eleve gyarmatosított, rablott holmi a teljes területe"

Aha, mert az indiánok felépítettek egy virágzó gazdaságot farmokkal, vasutakkal meg minden egyébbel, amit csak elraboltak az európai megszállók.
@neoteny: "a nagy többség 1990-ben nem demokráciát akart, hanem a nyugati fogyasztó társadalom elérését"

Azt hiszem, ez a szállóige nem fedi a tényeket. Én még emlékszem a rendszerváltás idejére, igenis hatalmas energiák szabadultak fel, lapok tucatjai jelentek meg, cégek alakultak semmiből, élvezték az emberek a szabadságot. Aztán szép lassan a régi és a közben kikupálódott új elit megfojtotta az egyéni kezdeményezéseket és visszasüppedtünk a mocsárba. Jobb lett volna talán egy államcsőddel indulni és nem pátyolgatni az embereket. Ebből a szempontból a lengyelek szerencsésebbek voltak, az ottani államcsőd megtanította őket, hogy elsősorban magukra számítsanak, kénytelenek voltak egész Európát bejárni, üzletelni. Gyorstalpalót végeztek üzleti és polgári ismeretekből.
@nu pagagyí:

Teljesen lehetséges hogy így volt: én nem éltem Mo-n a rendszerváltáskor.

Én csak arra akartam utalni a posztból vett idézethez fűzött megjegyzésemmel, hogy a fogyasztói társadalom szükségszerűen termelői társadalom is kell legyen. Azok akik visszasírják a késői Kádár-rendszer viszonylagos létbiztonságát bizonyosan nem sírják vissza azt hogy évtizedekig kellett várni egy telefon(vonal)ra; hogy 4-8 évig tartott egy autó megvásárlása (úgy hogy a fele árat előre kifizette az ember); hogy hiánygazdaság volt nagyon sok fogyasztási cikk területén. _Ez_ volt az az ár amit a központosított gazdasági vezetésért (tervgazdálkodás) fizetett a nép; de az emberek hajlamosak csak a kellemes oldalára emlékezni, ti. a (névlegesen) teljes foglalkoztatottságra meg a mesterségesen alacsony áron tartott alapvető árukra (lakhatás, fűtés, alapvető élelmiszerek és élvezeti szerek -- cigaretta, pia).

Amennyire tudom, a fehéroroszoknál a dolgozók közel fele még mindig állami cégeknél dolgozik. Ugyanakkor a magyar egy főre eső nominális GDP kétszer akkora mint a fehérorosz; és még a PPP (purchase power parity) egy főre eső GDP is csaknem 25%-al magasabb. Ha olyan előnyös a "központosítás", akkor ez miért nem fejeződik ki több megtermelt értékben a fehéroroszoknál? Vagy a magyar hajlandó lenne feladni az életszínvonalának egy (jelentős) részét a nagyobb "biztonságért"? Valószínűtlen... amit a(z átlag)magyar szeretne az az, hogy a kecske is jóllakjon meg a káposzta is megmaradjon: legyen jólét is (sokféle és olcsó fogyasztói termék) meg ne is kelljen a versenynek kitennie magát (ti. termelékenyebben dolgozni), mert hát ugye az elfárasztja az embert, meg akkor nem marad ideje arra hogy megoldja okosba' a dolgait.

Szerintem hiba "az elitre" kenni a helyzetet: ez még mindig azt feltételezi hogy ha "a jó emberek" kerülnének hatalomra, akkor ők megoldanák a nép problémáit. Hosszas lenne kifejteni hogy ez miért alapvetően téves szemlélet (Hayek egy egész fejezetet szentel az "Út a szolgaságba" c. könyvében annak hogy "Miért mindig a legrosszabbak kerülnek a /hatalmi/ csúcsra?"), de az eléggé nyilvánvaló hogy az emberek problémáit végső soron csak saját maguk tudják megoldani olyan módon hogy az a legkielégítőbb (nem tökéletes!) legyen számukra.
Kék bolygó újság, '90-es évek:
"sajnos igaz: ha 1988-ban Magyarországon lehetett volna kapni dobozos sört, meg intim betétet - akár xxl-es méretben is - elmaradt volna a rendszerváltozás."
Gratulálok a poszthoz, szerintem nagyon betalál.
@neoteny:
Abban teljesen egyetértek, hogy az emberek termelési hajlandósága egy sarkalatos pontja a recessziónak, és ezt a munkamorált az "átkosban" tanulták meg az emberek. Ezt '86-ban el is mondtam egy fórumon (ifjúsági parlament), és természetesen elutasítottak. Könnyebb az olyan embereket irányítani, akik nem vállalnak felelősséget még saját magukért se. A gond nem is itt van, hanem ott, hogy a vezetés se vállal semmiért felelősséget, így pedig ki van zárva az ország talpon maradása. Azt nem állítom, hogy ha a jók kerülnek hatalomra, az jó lesz az országnak. A szándék tudás nélkül mit sem ér. Viszont ha a vezetőink okosak, akkor talán kihúzhatnak bennünket a szarból. Csak éppen fel kell ismerniük, hogy ha az országot fellendítik, sokkal stabilabb és hosszan tartóbb a hatalmuk, és hosszútávon többet tudnak lerabolni anélkül, hogy az emberek akár csak felháborodnának.
@Orbántakarodj!!!: "Azt nem állítom, hogy ha a jók kerülnek hatalomra, az jó lesz az országnak. A szándék tudás nélkül mit sem ér. Viszont ha a vezetőink okosak, akkor talán kihúzhatnak bennünket a szarból."

A fenti gondolat akkor lenne helytálló ha a politikusoknak az lenne a célja, hogy jólétet teremtsenek. Az erre irányuló retorika csupán csak propaganda, de nagyon szükséges ahhoz, hogy választásokat nyerjenek.
A magyar átlagember erősen balos érzelmű, a demokráciát felesleges dísznek tartja, ravasz emberek játékának. A politika piszkos dolog, a nagyemberek dolga, s hálát kell adnunk Istennek, amikor akad a nagyemberek között valaki (Kádár, Orbán), aki odafigyel a kisemberekre is és önfeláldozóan az ő érdekükben is munkálkodik. Ha lett volna szabad választás a 70-es évek végén, az MSZMP 80-90 %-ot kapott volna rajta. A rendszerváltás idején az átlagember fő panasza a rendszer ellen nem a szólásszabadság, a szabad választás hiánya volt, hanem az, hogy Ausztriában magasabb az életszínvonal és nincs Mo-n szabad utazás meg koncertibilis forint. De még így is "bárcsak 120 éves koráig élne Kádár" volt a hangulat.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

"A magyar átlagember erősen balos érzelmű"

Lécci fejtsd ki, hogy milyen az a balos érzelem, hogy lehessen értelmezni a mondatod második felét:
"a demokráciát felesleges dísznek tartja,"
@félázsiai 2llkedő:

Ez a balos kultúra lényege: kisemberek vagyunk, nem politizálunk.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

"Ez a balos kultúra lényege: kisemberek vagyunk, nem politizálunk."

?????????
@Orbántakarodj!!!:

"A szándék tudás nélkül mit sem ér. Viszont ha a vezetőink okosak, akkor talán kihúzhatnak bennünket a szarból."

Frederic Bastiat írta (nyersfordítás angolból, de lényegileg helyes):

Csupán egy különbség van a rossz és a jó közgazdász között: a rossz közgazdász csak a látható hatásokkal foglalkozik, míg a jó közgazdász figyelembe veszi a látható hatásokat is és azokat is amikkel kapcsolatban előrelátónak kell lenni.

Demokratikus viszonyok között annak a vezetőnek (vagy vezetői csoportnak) amelyik hatalmon kíván maradni, szükségszerűen a közvetlen, rövidtávú hatásokat kell figyelembe vennie. Nem igazán tehet olyan lépéseket amelyek évtizedes távlatokban bizonyul helyesnek, különösen ha rövidtávú "fájdalmakat" okoz a választóknak. Ezért nem történik soha strukturális reform: egyetlen kormányzat sem motivált abban hogy megváltoztassa a rossz helyzetet ha annak a változtatásnak a gyümölcsei csak hosszú távon érnek be -- de rövid távon nehezítik a status quo-hoz szokottak életét.

Ha Orbán Viktor egy nagyformátumú államférfi lenne (amitől nagyon távol áll), akkor arra használta volna fel a 2/3-ot hogy leépítse a központi kormányzatot jogilag is (olyan alkotmány elkészítésével ami jelentősen korlátozná az állam "jogait" a polgárokkal szemben) és fizikailag is (minisztériumok megszüntetése, bürokrácia nagyméretű leépítése, a központi állam kivonulása a gazdasági életből). Persze az maga is kérdéses hogy egy ilyen radikális programban követték volna-e őt pártjának képviselői amikor saját hatalmuk és befolyásuk csökkentéséről lett volna szó.
@csongorbela:

mindkettőt lehetett kapni 1988-ban. ezek szerint ... inkább nem kombinálok, de kádár ezel szerint még él, és grósz is.
@neoteny:

Bastiat csak azt az egy bekezdést írta, a rossz és a jó közgazdászokról.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:
Ez a te elgondolásod, azaz a te modelled. Erre építed fel az összes gondolatodat. Ha viszont a modell rossz, akkor az egész gondolkodásod végeredménye rossz, függetlenül attól, hogy tökéletesen felépíted a gondolataidat.

Amit leírtál, az a te fantáziádban létezik.
@félázsiai 2llkedő:

Sajnos igazam van. Örülnék, ha én tévednék, de sajnos nem tévedek. Mo-n a jobbos mentalitás ritka, az átlagmagyar balos.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

Márai Sándor:

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a 'jobboldaliság' címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint 'keresztény magyar ember', előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert 'keresztény magyar úriember', joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem 'keresztény magyar' vagy 'úriember', tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a 'jobboldali, keresztény, nemzeti' világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. (...) Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."
@félázsiai 2llkedő:

Igaza van Márainak, de abban az értelemben, ahogy ő használja jobboldali=nacionalista.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

A paternalizmus elfogadása sőt követelése, az autoritariánus vezetés üdvözlése nem kizárólagosan balos jelenség: megtalálható a jobboldalon is.

en.wikipedia.org/wiki/Political_spectrum
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: Elvi lehetetlenség hogy a többség egy társasalomban jobbos legyen, bármiként nevezik magukat a politikai pártok, csak egymáshoz képest jobbosak-balosak.

A jobbosok a kapitalizmusban a nyertesek, a balosok pedig a vesztesek. Vesztesből mindenhol nagyságrendekkel több van, így a jobbos többség kizárt. Más kérdés hogy pl. a nemzethez/egyházhoz való viszonyulást is a jobbos-balos tengelyen szokták megítélni, ebben az értelemben lehet jobbos a többség, és ma Mo-n így is van.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: Amit Márai leírt az a szerintedi baloldal.
@neoteny:

Igen, igaz. De alapvetően ez inkább balos jelenség.
@Larry Silverstein:
En ezt egy kicsit mashogy latom. Szerintem nem az kevesbe lenyeges szempont hogy egy tarsadalom mennyire baloldali vagy jobboldali.
Ami sokat nyom a latban a meritokraciahoz valo viszonyulas.
Egy meritokrata tarsadalomban sokkal nagyobb esellyel es szamban lesznek azok vezetok, akik tehetsegesek es szorgalmasak, es az ismerettsegi beagyazottsagnak (mutyinak) sokkal kisebb a szerepe.
Sikeres jobboldali tarsadalom Szingapur, sikeres baloldali tarsadalmak a Skandinav orszagok.
Sikertelen jobboldali tarsadalom nehany Latin amerikai orszag (kivetel chile), sikertelen baloldali tarsadalom peldaul Magyarorszag.

Ez orszag sikeres mukodeset a vezetok ratermettsege es moralis helytallasuk alapozza meg (akik nem lopnak, csalnak, de legalabbis nagysagrendekkel kevesebbet mint ahol a mutyi a meritokratikus kivalasztas elott all).
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:
"A nacionalistáról írt."

A jobboldaliságról írt.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

Jó lenne már a Nestlés "fogd rá a nyuszira" propaganda helyett a valós dolgokat figyelembe venni.
@Pan Modry: Igen ez jó meglátás. Bár nem szabad démonizálni az ismeretséget bármilyen vezetőnél, ez nem azonos a mutyival. A kapcsolatépítés minden vezető legfontosabb feladata, a megrendelésszerzés a legértékesebb tevékenység, ezért keres a sales manager/marketing m. nagyságrendekkel jobban mint egy müszaki vezető a fogyasztói társadalmakban.
@Pan Modry: Igazi meritokrácia ált. még a multiknál sincs meg 100%-ban, ezt leginkább az MLM hálózatok testesítik meg.
Nyilván a társadalmi többség szempontjából igazságtalannak tünik az is, ha a legtehetségesebb jut legfelülre. A nép má' ilyen.
@Larry Silverstein:
A professional networking mas mint a mutyi. Meritokrata hozzaallas eseten a networking kb. az hogy ismertte teszed magad, es aki felvesz vagy rendel toled valamit azert teszi mert ugy gondolja hogy a legjobbat kapja, vagy legalabb ar-ertek v. risk reward aranyban a legjobbat.
Mutyi hozzaallas eseten pedig azert rendel toled vagy vesz fel, mert valakinek az ismerose vagy, esetleg visszaosztasz neki penzt stb...

Peldaul a trafikkoncesszio egy meritokrata hozzaallasnal azok kapnak akik a legjobb ajanlatot adjak es az osszes ajanlat nyilvanos, es a tenderkiiraskor elore rogzitik a koncesszio idejere a felteleket, azokat a faktorokat amik valtozhatnak es ha igen akkor mennyire.

Ezzel szemben egy mutyi trafikkoncesszional, a palyazatok titkosak, nincs ra indok ki miert nyert, minden bizonnyal haveri alapon lettek leosztva.
Persze nemzetgazdasagi szempontbol a trafik dolog egy piszlicsare valami, de szerintem a nagyobb dolgok is hasonlo mederben folynak.
@Larry Silverstein:
Inkabb ugy mondanam hogy a multinal gyakorlatban serulhetnek a meritokratikus szempontok, de cel az hogy ervenyesuljenek.
Es a multik sokat is tesznek ezert a celert.

Ha egy multihoz mutyi alapon kerulnek be emberek, az csupan azt jelenti hogy az adott vezeto a mutyi elonyben reszesiti a meritokratikus kivalasztassal szemben.

Egyebkent a legmeritokratikusabb szervezeteknel is vannak mutyis dolgok, de az aranyok nagyon masok, mint a mutyiszervezeteknel.
@nu pagagyí: "@Larry Silverstein: A központosított rendszerek mindig az innováció területén vesztik el a gazdasági háborút."

ld náci németország./ne kelljen részleteznem,..../
ld szovjetúnió: űrverseny, elég sokáig beelőzték usát.
@szorokin:
De a vegen elbuktak a kozpontositott rendszerek. Szovjetunio ugy tudott ideig oraig sikeres lenni az urversenyben az USA-val szemben hogy a GDP aranyosan sokkal tobbet koltott ra mint az USA.

A kozpontositott rendszereknel az innovacio nincs kizarva, azonban sokkal kevesbe hatekony mint a nem kozpontositott rendszereknel.
@Pan Modry: "A kozpontositott rendszereknel az innovacio nincs kizarva, azonban sokkal kevesbe hatekony mint a nem kozpontositott rendszereknel."

nos, csak az atombombáért folytatott versenyre utalnék. Mind az USA mind a SZU nem kis mértékben náci tudósokra alapozta az egészet (importáltak tudósokat, ill. tudományt/technikát)

ebben a kevésbé hatékony rendszerben úgy tűnik valamit tudtak. biztos demokratikusabb volt mint a többi közp.ított(irónia).
@félázsiai 2llkedő:

A valós dolog az, hogy a megoldás a jobboldali fordulat, a polgári demokrácia, a kapitalizmus, s nem a kisemberek balos diktatúrája.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

"Ne lovagolj a szavakon. "

Asszem, te lovagolsz rajta, mivel kivettél egy kis részt a szövegből.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:
"a megoldás a jobboldali fordulat,"

Éppen az van most. Olvasd el újra a Márai idézetet.

Tökéletesen leírja a fidesz-kdnp gittegyletet. És ezt nem most írta.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

"s nem a kisemberek balos diktatúrája."

Magad se tudod, hogy miről beszélsz, csak dobálózol a szavakkal, ahogy a mondndódnak megfelel.
@félázsiai 2llkedő:

Nem éppen. A baloldal zsákutca, ez a történelmi tapasztalat.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

"A baloldal zsákutca, ez a történelmi tapasztalat."

Nem zsákutca, hanem nem vagyunk még eléggé fejlettek hozzá.

Még van sok tanulnivalónk.
@félázsiai 2llkedő:

"nem vagyunk még eléggé fejlettek hozzá.

Még van sok tanulnivalónk."

Ez a Jedi mesterségre is igaz.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

Nem mondtam, hogy az életemben ez megvalósul.

Anno nem tudták elképzelni, hogy a föld gömbölyű. Még üldözték is azokat, akik ezt állították.
@félázsiai 2llkedő:

Ne viccelj.

Szerintem az ideális az lenne, ha leköltöznél a víz alá. Megpróbálod, majdnem megfulladsz. Azt állítod, hogy hülye vagyok és az ember nem élhet víz alatt. Én meg visszaválaszolok neked: a te életedben még nem lesz meg, mert még nem vagy hozzá eléggé fejlett, de majd a dédunokáid kopoltyút növesztenek, s akkor minden nagyszerű lesz.

A Föld gömbölyűsége 21 évszázada ismert.
süti beállítások módosítása