HTML

 

">

Bemutatkozás

Ez a blog válaszokat keres a miértekre, amik mindenkiben megfogannak. Nem az ellentétekre, hanem a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Nem elválaszt, hanem egyesít. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, egy végtelen nagy és értelmes multiverzum részei. Akik most, ebben a pillanatban egy Föld nevű űrhajóban száguldunk az emberi elme által ismert Univerzumban.

Facebook

Twitter

Oldallátogatottság

Friss topikok

Címkék

adó (1) agresszió (1) álom (1) amerikai álom (2) Ángyán József (1) áramlás (1) árvíz (3) árvízi védekezés (1) bank (2) bizalom (1) boldogság (1) brokerbotrány (1) családon belüli erőszak (1) demokrácia (2) diktatúra (2) diktatúra kiszolgálói (2) egzotikus fürdőhely (1) elemzés (3) emberi tulajdonságok (1) empátia (1) energiacella (1) energiahatékonyság (1) epigenetika (1) értékrend (5) érzelem (1) félelem (3) filmkritika (2) földtörvény (1) függőleges kert (1) gazdaság (2) gazdasági válság (6) hagyományos média (1) halálfélelem (1) hazugság (2) hitel (2) hitvilág (2) homoszexualitás (1) Horvátország (1) hó fogságában (1) ideghálózat (1) ikertornyok (1) infláció (2) ismeretlen (1) kamat (2) képmutatás (1) kísérlet (1) kitelepítések (1) klientúra (1) klimaváltozás (1) koncert (2) kőolajcsúcs (1) környezeti katasztrófa (1) korrupció (2) közösség (4) közösségi média (1) központosítás (3) kulisszatitkok (1) kutatás (2) lehallgatás (1) lélek (1) lentről felfele építkezés (1) maffiacsalád (1) márc. 15. (1) másság elfogadása (1) megbontó felfedezés (1) melegfelvonulás (1) mellrák (1) Nagy Testvér (1) nemzeti egység (1) nőgyűlölet (1) nők bántalmazása (1) nők közösségformáló szerepe (1) nyájszellem (3) nyaralás (1) olajcsús (5) olajhiány (1) olajpala (1) önhipnózis (1) önszerveződés (2) önzetlen segítség (1) önző gén (1) Orbán Viktor (6) összeesküvés elmélet (2) palagáz (4) parlamenti képviselő (1) parlamenti választások (1) pénz (2) pofon (1) politika (1) propaganda (3) pszichológia (2) pszichológus (1) robbantás (1) sokkos állapot (1) Szaúd-Amerika (3) Széles Gábor (1) szerelem (1) színjáték (1) társadalmi változások (1) természet (1) terrorizmus (1) titkosszolgálat (1) tolerancia (1) totalitárius rendszer (1) unortodox politika (1) választás (1) választások (2) változás (1) Valutaalap (1) városszépítés (1) végtelen nővekedés (4) vezető olajexportör (1) villamos (1) vízcsúcs (1) Yanni (1) zene (1) Címkefelhő

Rekviem egy nő melleiért

2013.05.17. 10:26 Anonymus Gesta Hungarorum

Megdöbbenéssel olvastam, hogy Angelina Jolie eltávolítatta melleit a rák kialakulásának 87%-os esélye miatt. A hírt ő maga árulta el a New York Times-ban megjelent cikkben, ami a Mandiner blogon teljes egészében magyarul is olvasható. Ahogy Angelina Jolie fogalmazott "Az édesanyám majdnem egy évtizeden át küzdött a rákkal, míg bele nem halt 56 évesen. [...] A rák szó a mai napig félelmet kelt az emberekben, és a tehetetlenség érzésével párosul." Ebből a vallomásból egyértelmű, hogy erős volt a halálfélelme és mindenáron elszerette volna kerülni az anyja sorsát. Az egészben az a felháborító, hogy a XXI. században - amikor lépten-nyomon azt súlykolják az emberek fejébe, hogy mennyire fejlett orvostudományunk van - csak ennyire drasztikus beavatkozásra telik megelőzésképpen. Hiszen Angelina Jolie esetén nem rákot diagnosztizáltak, csak örökletes hajlamot! Bármennyire is probáljuk szépíteni, ez nem más mint öncsonkítás. És természetesen a beavatkozás nem kevés pénzébe került. Ráadásul ez Angelina Jolie esetén még csak a kezdet lehet, mert a fent említett cikkben a következő állítás is elhangzik: "Az orvosaim úgy becsülték, hogy 87% esélyem van arra, hogy emlőrákot kapok, a petefészekrákra pedig 50%, bár a százalékos arányok minden nő esetében mások. [...] A melleimmel kezdtem, mivel a mellrák kialakulásának esélye nálam nagyobb, mint a petefészekráké, és maga a beavatkozás is sokkal összetettebb.". Tisztában vagyok azzal, hogy "Évente mintegy 485 ezer nő hal meg csak a mellrák következtében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentései szerint, főként a kevésbé jómódú országokban.". Mégis, vannak olyan tényezők, amik mellett a jelenlegi orvostudomány főáramlata elsikkad vagy legalábbis nem fektet túl sok hangsúlyt. Erre természetesen van magyarázat, de az majd egy másik posztban fogom feltárni. Most inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy az öröklött hajlam még egyáltalán nem indokolja, hogy valaki a melleit eltávolítsa és elég szomorú, hogy a médián keresztül egy híres színésznő esete mégis sokakat erre fog buzdítani.

És hogy mi a baj az egésszel? Az első mindjárt maga a százalékos arány, a szám. Amikor 87%-ot mondanak az orvosok, akkor az semmi mást nem jelent, mint 100 nő esetén 13%-nak egyáltalán semmi rákos daganata nem lesz még ilyen öröklött hibás gének esetén sem. És itt nem véletlenül írtam a pozitív lehetőséget! Ugyanis lehet Angelina Jolie is beletartozna ebbe a csoportba és így teljesen fölöslegesen távolította el (szép) melleit. Czeizel Endre "A gének titkai" című könyvében írt le egy esetet, ami számára nagyon megrázó volt és még abból az időkből származott, amikor nem álltak rendelkezésre megfelelő módszerek a nyitott gerincű magzatok kiszűrésére. Így az egyetlen elérhető módszer akkoriban a felmenők betegségeinek vizsgálatára szorítkozott és az azokból kiszámítható kockázatokra, akárcsak most Angelina Jolie esetén. Egyszer egy olyan asszony fordult tanácsért Czeizel Endréhez, aki már két nyitott gerincű gyereket hozott világra - mindkettő életképtelen volt, - és már harmadszorra is terhes lett. Az asszonynak az volt a nagy dilemmája, merje-e végighordani és megszülni a harmadik gyereket vagy inkább vetesse el, mert lehet az is nyitott gerinccel fog megszületni? És Czeiczel Endre az akkori módszerekkel kiszámolt egy százalékos arányt, ami nagyságrendileg Angelina Jolie 87%-os kockázatát hozta ki, vagyis az örökölt gének alapján majdnem biztosra vehető volt, hogy a 3. gyerek is nyitott gerinccel jönne a világra. Ezek után az asszony az abortusz mellett döntött, mert ezt tanácsolta neki Czeizel is. És ekkor jött a megrázó pillanat: az abortusz után kiderült, hogy a magzat teljesen egészséges volt! Ennyit ért a nagy százalékos arány. Ma már elég megbízható módszerek állnak rendelkezésre a nyitott gerincű magzatok kiszűrésére, így a fent említett eset elkerülhető, ráadásul megfelelő mennyiségű folsav és egyéb vitaminok bevitelével már a fogantatás pillanatától a kockázatok 100%-kal is csökkenthetők!

A százalékos arány másik problematikája, hogy nincs egy egzakt számérték, ami fölött mindenképpen igent kellene mondani egy ilyen drasztikus beavatkozásra, az alatt pedig nem. Míg a 87% elég nagy számértéknek tűnik, az 50% már egyáltalán nem az. És itt a "mi a különbség az optimista és pesszimista között?" kérdéskörét veti fel. Az optimista azt mondaná, hogy az üveg félig tele van ("biztosan abba az 50%-ban vagyok, amelynek nem lesz méhnyakrákja"), míg a pesszimista szerint az üveg félig üres ("egész biztos, hogy én is abban az 50%-ba esek bele, amelyiknél kialakul a méhnyakrák"). Ez viszont már egy teljesen szubjektív döntés és semmi köze sincs egy egzakt tudományhoz. Ahhoz, hogy pontosan megértsük, mit értünk egzakt tudomány alatt, vegyünk egy egyszerű példát. Legyen egy olyan autó, melynél a kormányszerkezet működése 99.99% pontosságú. Ez borzasztóan nagy szám, mégsem ajánlanám senkinek egy ilyen autó megvételét, mert az pontosan azt jelentené, hogy például 1000 balraforduláskor egy esetben az autó - szándékunk ellenére - jobbra fog fordulni, ami akár a halálunkat is előidézheti.

Ráadásul Angelina Jolie azt vallotta a fent idézett cikkben, hogy "Az orvosaim úgy becsülték, hogy 87% esélyem van arra, hogy emlőrákot kapok, a petefészekrákra pedig 50%, bár a százalékos arányok minden nő esetében mások. A mellrákos megbetegedéseknek csak egy töredékéért felelősek az öröklött génmutációk. A BRCA1 gén meghibásodása esetén egy nőnek átlagosan 65% esélye van arra, hogy mellrákot kapjon." Ha a mellrákos megbetegedések csak egy töredékéért tehetők felelőssé az öröklött génmutációk és a BRCA1 gén meghibásodása átlagosan csak a nők 65% esetén okozhat mellrákot, akkor ténylegesen az lenne a fontos megérteni, hogy ez a kockázat Angelina Jolie esetén miért lenne sokkal nagyobb? Vagy ha az öröklött géneken kivül más tényezők is közrejátszanak, akkor melyek azok? Ezekről miért nem nem tett említést Angelina Jolie? Főleg, hogy saját bevallása szerint is a "mellrákos megbetegedéseknek csak egy töredékéért felelősek az öröklött génmutációk".

Angelina Jolie fiatalként nem vetette meg az italt és a cigarettát (Forrás: http://180degreehealth.com)

Ez utóbbit erősíti meg Czeiczel Endre, aki azt nyilatkozta a Népszavának az eset kapcsán, hogy ez a génhiba nem általános, és az emlőrák 95 százalékban nem emiatt alakul ki, valamint - bár a gén szigorúan csak a mellrák illetve petefészekrák kialakulásáért felel, így az eltávolítás után nem terjed más szervekre - újra esélyesnek lehet lenni a betegségre egy ilyen drasztikus beavatkozás után is. "Amikor az Egyesült Államokban a gén rutinszűrése beindult, 18-20 éves lányok tömegesen mentek megnézetni magukat. Akik pedig hordozónak bizonyultak, pánikba estek, így sokan a műtét mellett döntöttek, csak hogy ne szorongjanak a későbbi betegség esélyétől" - idézte fel Czeizel a Népszavának. A Népszabadság szerint a hazai onkológusok az elmúlt 15 évben sokkal fontosabbnak tartották a szoros betegkövetést és a rendszeres szűrést, mint a radikális petefészek- vagy emlőeltávolítást. A hazai szakemberek közül a lap szerint "sokan nincsenek meggyőződve", hogy ezzel valóban véglegesen meg lehet előzni a betegséget. És mint Oláh Edit genetikus, az Országos Onkológiai Intézet molekuláris genetikai osztályának vezetője elmondta, Magyarországon a mellrákkal kezelt nők 5 százaléka, a petefészek-daganatok 11 százaléka, a férfiemlőrákos esetek harmada hozható csak összefüggésbe a BRCA gén mutációjával. Úgy véli a genetikus, hogy talán Angelina Jolie is várhatott volna egy kicsit a radikális beavatkozással, hiszen több gyereket is szült, s a kihordott terhesség és a szoptatás védőtényező a betegség ellen. Azaz lehet, hogy ki sem alakult volna nála a betegség. A professzor asszony szerint a génhiba nem azt jelenti, hogy mindenképpen bekövetkezik a mellrák, pusztán azt, hogy nagyobb a kockázata.

A rák a XXI. századi orvostudomány rákfenékje, mert nem képes azt gyógyítani! Miközben halálos korként tartják nyilván és sok ember retteg tőle, addig spontán gyógyulásokról időnként röppenek fel hírek. De ezen esetek mellet az orvostudomány szépen továbbmegy és olyan tudományos kifejezéseket használ, hogy "spontán gyógyulás", meg mekkora szerencséje(?!) volt az illetőnek, hogy mindenféle kezelés nélkül meggyógyult. A mai orvostudományos kutatásokban egy csepp energiát sem fektetnek bele, hogy vajon ez a szerencse egyáltalán minek köszönhető és ténylegesen milyen folyamatok játszottak közre, amitől a ráksejtek nyomtalanul eltűntek. Pedig ezen tényezők vizsgálata sok mindenre deríthetne fényt. A válasz a miértre egyszerű: egyrészt a mai orvostudomány nem egészségközpontú (erről bővebben majd egy külön posztban írok), másrészt pedig különböző tudományosnak nevezett dogmáknak a fogja. Ez egyik ilyen dogma (alaptalan hiedelem) pedig nem más, mint a gének mindenható ereje.

És akkor már el is jutottunk az úgynevezett önző gén elméletéhez, mely szerint "mindannyian túlélőgépek vagyunk, amelyeknek az a dolguk, hogy megőrizzék a géneknek nevezett önző molekulákat." A gének azért önzőek, mert csak össze-vissza mutálódnak és kereszteződnek kedvük szerint - amire nekünk semmilyen ráhatásunk nincs - és különböző betegségeket okoznak nekünk, amikbe végső soron belehalunk. De természetesen még a halálunk előtt a szaporodás révén biztosítjuk az önző gének túlélését. Vagyis az emberi lét egyetlen célja a gének továbbörökítése. Az önző gén elmélete nem egyéb, mint egy tudományos hipotézis, magyarul egy feltételezés! Mégis a modern ember nagy előszeretettel kapaszkodik ebbe a tudományosnak kikiáltott elméletbe, mert ezzel mindenféle felelősséget el tud hárítani saját magától. Nem számít, mennyit dohányzik és iszik, mennyire stresszes életet él valaki, bármilyen betegség is alakuljon ki, az természetesen rajta kívül álló okok miatt történt és erről az illető az égvilágon semmit sem tehet - minden csak az öröklött gének miatt van! Így aztán minden bajunkért a felmenők hibás génjeire lehet mutogatni. Ezeket a hibás géneket nem mi választottunk, hanem megörököltük az őseinktől. Ez a modern ember hitvallása, amely szerint másokat (az ősöket) lehet felelőssé tenni minden bajunkért. Pedig éppen az orvostudományban kezd egyre inkább gyökeret verni az a felismerés, hogy a géneken kívül rengeteg tényező van ami egy betegség kialakulásához vezethet.

Ez a felismerés pedig elvezetett egy új tudományág megszületéséhez is, amit epigenetikának (genetikán túlinak) hívnak. Az epigenetika a gének olyan öröklődési formáját vizsgálja, mely nem jár együtt a DNS szekvenciájának megváltozásával. Arra a kérdésre keres választ, hogy a környezeti tényezőknek a szülőkre gyakorolt hatása, milyen változásokat okoz az utódok génkifejeződését tekintve. Az epigenetika azt is vizsgálja, hogy miképpen történik meg a (hibás) gének "kikapcsolása" és az életvitel mennyire befolyásolja az egyes gének szerepét a betegségek kialakulásában. Az epigenetika tudománya éppen arra világít rá, hogy nem vagyunk ártatlanok a betegségeink kialakulásában és igenis a megfelelő életvitellel a hibás géneket ki lehet "kapcsolni".

Dr. Bruce Lipton - korábban a Wisconsin Egyetem orvos professzora, és a Stanford Egyetem orvosi karának kutató tudósa - egy "új biológiáról" beszél, amely azt mutatja, hogy a genetika klasszikus elmélete a rögzített DNS szerkezetről téves. A sejtbiológus a sejtmag és a sejtet övező sejtmembrán kutatása során szenzációs felfedezésre jutott: a sejtek agya nem a sejtmag (ahogyan azt korábban hitték), hanem a membrán, vagyis a sejt fala. (A sejtmag tartalmazza a DNS-t, a sejt génjeit, vagyis örökítőanyagát. Ez felel a sérült fehérjék pótlásáért és a sejt osztódásáért, szaporodásáért.) Dr. Lipton kimutatta, hogy a sejt életfolyamatait legfőképp a sejtmembrán szabályozza: felveszi a környezetből érkező jeleket (több tízezret képes felfogni!), és összehangolja a szükséges válaszokat. A sejtmembrán működése hasonlatos a számítógépekben levő processzor feladatához. Ez pedig azt jelenti, állítja a "Tudat: a belső teremtő" című könyvében Dr. Lipton, hogy amint a processzor, úgy a sejtmembrán is programozható. Ezt a programozást azonban nem csak a sejtmag hajtja végre a maga genetikai kódjaival. A sejtek programja éppúgy, mint a processzor esetében, kívülről, a környezetből is érkezik. Elménk hatalma, gondolataink, érzéseink és elvárásaink ereje, amint a placebohatásból is tudjuk, hat a sejtekre, és meggyógyítani képesek testünket. Ráadásul nemcsak placebo hatás létezik, hanem annak az ellentéte is, amit nocebo hatásnak neveznek. A nocebo esetén a gondolatainkkal megbetegítjük a testünket. A Discovery Health Channel 2003-as műsora a placeboval foglalkozott. Egyik legmegrázóbb részében egy Nashville-i orvost szólaltattak meg. Clifton Meador három évtizede töpreng a nocebo hatáson. 1974-ben volt egy betege, Sam Londe, egy nyugdíjas cipőkereskedő, akinél az orvosok nyelőcsőrákot állapítottak meg. Ezt a betegséget akkoriban halálosnak tartották. Londe-ot kezelték ugyan, de valamennyi orvosa „tudta”, hogy a betegsége kiújul. Senkit sem lepett meg ezért, hogy néhány hónappal a diagnózis felállítása után meghalt. Akkor lepődtek csak meg, amikor a beteget felboncolva a boncnokok alig találtak rákos daganatot a szervezetben (a nyelőcsőve ráadásul teljesen rendben volt), annyit semmiképpen sem, hogy megölje. Meador a következő szavakkal összegezte az esetet a Discovery Health Channelnek: „Rákban halt meg, de nem a ráktól.” Bizony a betegeknél, az orvososok, szülők és a környezet letörhetik a beteg reményét, mikor azt sulykolják belé minden szavukkal, hogy tehetetlen a sors rendeltetésével szemben.

Dr. Bruce Lipton úgy véli, hogy a genetikai behatároltság és az epigenetika közötti különbség rendkívül fontos. „A kettő között lényeges különbség van, mert az az alapvető hit, amelyet genetikai determinációnak neveznek, lényegében azt jelenti, hogy az életünket, melybe beletartoznak fizikai, fiziológiai és érzelmi viselkedési mintáink, genetikai kódok határozzák meg” - mondta Lipton egy internetes magazin, a Superconsciousness interjújában. „Ez a hitrendszer áldozatként láttatja az embert: Ha a gének kontrollálják az életfunkcióinkat, akkor az életünket olyan külső erők irányítják, amelyeken nem áll módunkban változtatni. Ez ahhoz az áldozati felfogáshoz vezet, mely szerint a betegségek géneken keresztül öröklődnek a családok generációin át. Laboratóriumi bizonyítékok azt mutatják, hogy ez nem igaz.

Mindezen információk birtokában már nem csukhatjuk be a szemünket és igenis el kell fogadnunk, hogy betegségeink kialakulásáért mi is nagymértékben felelősek vagyunk, nem foghatjuk rá az örökölt génekre. Tisztában kell legyünk azzal, hogy az étkezési szokásainkkal, életvitelünkkel, gondolatainkkal nagymértékben befolyásoljuk egészségünket. Habár az emberek általában hajlamosak a felelősséget elhárítani, én mégis úgy gondolom, hogy ebben az esetben tényleg szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hiszen nem az önző gének áldozatai vagyunk, ahogy korábban hittük, hanem olyan szabad egyének, akik nagy mértékben alakíthatják sorsukat és egészségüket. 

surveys

komment

Címkék: mellrák epigenetika önző gén

A bejegyzés trackback címe:

https://anonymus-hu.blog.hu/api/trackback/id/tr665302542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13%-a volt, hogy nem kap rakot - es ez szerinted OK?
Te jatszanal orosz rulettet egy olyan hatlovetuvel, amiben 5 golyo van? Hasonlo eselyeid lennenek.
Latszik, hogy nem halt meg senkid rakban, tobb ev es tobb tucat kemoterapia/mutet/radioterapia/stb. utan.
A civilizált ember több ezer éves tapasztalata azt bizonyítja, hogy az emberi élet sem tervezhető és irányítható 100%-osan. Ez a megállapításom vonatkozik a bejegyzésedre és Angelina Jolie döntésére, a mellamputációra egyaránt.
úgy képzelem, ezt a bejegyzést egy olyan arc írhatta, akinek soha nagyobb baja nem volt az életben, mint h a negyedik zárvatalált éjjelnappali után az utolsóban csak banánízesítésű koton volt készleten...
nagy = jó esetben 10 százalék. wow.
@Haloperidol:

te ezt nem érted. ha csak koponyamohát evett volna, akkor a 13 százalék 100 százalék lett volna, mert csak. klinikai tesztek igazolják, hogy az egészségesen táplálkozók étlag életkora ötvenezer év.
Akkor vegyük sorba:

1. A szerző láthatóan hülye a statisztikához.
2. Hülye a biológiához meg az orvostudományhoz.
3. Lelkesen nyom valami áltudományt.

Hát persze, hogy ezek után rákügyi megmondóembernek gondolja magát.

@Pflaume: Akkor szerinted mindegy, hogy a lépcsőn mész le a tizedikről vagy kiugrasz, mert mindkettőbe ugyanúgy bele lehet halni?
Azon gondolkodom, hogy az ilyen színvonalú cikkeket gúnyból teszik-e ki az Indexre, mert ha nem, akkor tényleg baj van. Bár Plagi bácsi után nincs min csodálkozni. ÁÁÁÁÁÁÁ...
Nagymamámat kb. 9 évesen vesztettem el, aki tüdőrákban halt meg. Bármennyire is szerettem az utolsó napokban már nem látogathattam meg, mert a morfiumok ellenére is rákban halt meg. Egész kisgyerekként szembesültem azzal, amikor a felnöttek előttem ecsetelték, hogy nagymamám a halála előtti utolsó éjszaka ordított a fájdalomtól, már a morfium sem hatott. Apámnál is állapítottak meg rákos daganatot a lábában, amikor még kamasz voltam és járt sugárkezelésre. Szerencsére meggyógyult. Egy távoli rokonomnak szintén a tavaly állapítottak meg mellrákot, egyelőre jól van. A munkahelyemen az egyik - nálamnál idősebb - kollégáat rendszresen kezelték rákkal, de vesztettem el nálamnál fitalabb kollégát is agydaganatban pár éve. Szóval egyáltalán nem igaz, hog nem szembesültem már a rákkal. Ettől függetlenül a fenti állítások mellett kitartok.
Ekkora biológiához segghülye ostobenkó ezotero-kreacionista-spiritiszta bullshithez, ami az iromány végére kikerekedett még nem nagyon volt szerencsém. A szerző soha a büdös életben nem olvasta Az önző gént, alapvető mechanizmusokkal sincsen tisztában. A gének kedvük szerint mutálódnak, kereszteződnek? LOL És a végén a korona, egy Lipton nevű new-age holdkóros könyvét promózza, aminek már a borítójáról üvölt a tudományos megalapozottság. Eleve, aki odabiggyeszti a dr.-t a neve elé szerzőként egy könyvben, az már gyanúsan kompenzál. A faszi annyira komoly szaktekintély, hogy egy új-zélandi csontkovács főiskolán tanít. :D
Hoppá.
Ezt akartam írni: Bármennyire is szerettem az utolsó napokban már nem látogathattam meg, mert a morfiumok ellenére nagyon nagy fájdalmai voltak.
@Tristania: Nem kell minden New Age-nek nevezett dolgot összemosni. Természetesen vannak szélhámosok is, de nagyon sok komoly tudos foglakozik ezekkel. És természetesek a fenti reakciók, mert az epigenetika egyik előrehaladott irányzata alapvető dolgokat kérdőjelez meg, amikben alapvetően hiszünk. A tudomá ny története végig arról híres, hogy egy később felmagasztalt tudost kortársai még lehülyéztek.
És még egy dologban nagyon biztosak lehetünk. Hogy mindannyien meghalunk. Én is biztos meghalok, akár még rákban is. De az már nagyon nem mindegy, hogy mikor és milyen hozzáállással.
@Anonymus Gesta Hungarorum: A komoly tudósok komoly tudományos lapokban publikálnak komoly tudományos cikkeket a komoly tudományos kutatásaikról.
Nevezett dr. Liptonnál ez már ott megakadt, hogy nincsenek komoly tudományos kutatásai, innen kezdve marad a zavarosban halászás. Aki "New Age", az tulajdonképpen borítékolhatóan kókler, mert ha nem lenne az, akkor a Nobel-díjra hajtana, ugyanis az állítólagos eredményeikért minimum az járna.
Nagyon okos cikk, gratulálok ! És végre a mainstream ellen mert menni hogy milyen bátor volt Angelina. (Bátornak bátor , szó se róla)
Ráadásul a plasztikai ipar ezen uj ága rengeteg orvos etikai kérdést is felvet !
Nagyon sok komoly eredmenyeket elért tudos nem kapott Nobel díjat. És ha ritkán is, de a politika is belekeveredik a Nobel díj osztásokba. Erről volt cikk az indexen is 1-2 éve.
Egyébként éppen egy Nobel díjas tudos mondta, hogy egy új tudományos elméletet nem azért fogadnak el, mert a kortársak belátják a helyességét, hanem mert a kortársak kihalnak és az új generáció számára már ez a természetes.
Einsteint sem a relativitáseléméletéért kata a Nobel díjat, hanem egy kvantum effektus megmagyarázásért. Legnagyobb munkássága annyira meredek volt a maga idejében, hogy nem is ajánlották Nobel díjra.
Még mielőtt megkapnám, sajnos tudom mi a rák :-(
@mitmiért?: "Ráadásul a plasztikai ipar ezen uj ága rengeteg orvos etikai kérdést is felvet !"

Milyen új ága, te szerencsétlen? Sem a maszektómia, sem az azt követő rekonstrukciós műtét nem új, legfeljebb neked.
Jó, hogy megszületett ez az írás, mert én is azon a véleményen vagyok, hogy hülyeség volt ez a műtét! Lehet megműtteti a petefészkét is, aztán kimegy az utcára és elüti egy autó, vagy fejére esik egy tégla... a sorsun kat nem kerülhetjük el. Azt "megígérni" a gyerekeinknek hogy sokáig fogunk élni, nem lehet. Amit tehettünk, hogy igyekszünk egészségesen élni! Szerintem ebbe nem tartozik bele a melllevétel!
@flamer: Szerintem nem mindegy. Mindösszesen azt állítom, hogy naiv ez a bejegyzés, mint ahogy naiv Angelina Jolie is, amikor azt hiszi kicselezi az életet.
@Anonymus Gesta Hungarorum: De ebből egyáltalán nem következik az, hogy ha valaki nem kap Nobel-díjat, az komoly tudós lenne :)
Egyébként az általad idézettnek nincsenek komolyan vehető tudományos eredményei, Einsteinnek meg voltak. Planck meg erősen túlzott.
@Pflaume: De hát ezek szerint te is csak ki akarod cselezni az életet, amikor a lépcsőt használod, nem?
Vagy azért más, mert azt a magad élettapasztalata alapján is belátod, hogy mennyire máshogy néznek ki a túlélés esélyei némi lépcsőzés meg az ugrás között, azt viszont igazán nem fogod fel, hogy mennyire változtak meg AJ túlélési esélyei a műtéttől?
@Anna Major: Ha a sorsunkat nem kerülhetjük el, akkor mire fel az igyekezet, hogy egészségesen éljünk? Hiszen sportolunk, eszünk sok zöldéseget, aztán kimegyünk és elüt az autó, vagy a fejünkre esik egy tégla.
@flamer: Természetesen nem következik. Mint ahogy az sem következik, hogy azért mert nincs Nobel díja, vagy nem publikált kiemelkedő szaklapban, akkor kokler lenne. Persze ettől ilyent állítani még lehet, de nem bölcs dolog.
@flamer: Azért abban gondolom nincs vita, hogy a sok alkohol vagy dohányzás káros az egészségre, mint ahogy a sok stressz is. A nem megfelelő táplálkozásról nem beszélve. Ha mindegyre az jár a fejedbe, vajon mikor üt el egy autó, vagy esik a fejedre egy tégla, akkor zárkozz be a négy fal közé és ne is probálj élni. Az ember autóval közlekedik, pedig sokan halnak meg autóbalesetben. És ugyan vannak esetek, amikor az ember tényleg teljesen ártatlan egy balesetben, de nyilvánvalóan sokkal nagyobb az esélye egy autóbalesetre egy olyannak, aki száguldozik és semmibe veszi a közlekedési szabályokat, mint egy olyan aki nem ezt teszi.
@Anonymus Gesta Hungarorum: Az van, hogy most vagy alátámasztja az állításait, vagy nyugodtan mondhatjuk kóklernek és Lipton doktor egyelőre fixen az utóbbi táborban van.

"nyilvánvalóan sokkal nagyobb az esélye egy autóbalesetre egy olyannak, aki száguldozik és semmibe veszi a közlekedési szabályokat, mint egy olyan aki nem ezt teszi."

Akkor már csak azt kellene megmagyarázni, hogy ha a közlekedésben szerinted jó a kockázatok minimalizálása, akkor a mellrák esetén miért nem az?
@flamer: Mert ezzel a felfogással gyakorlatilag majd mindenedet el kell majd távolítsad, ha az derül ki a kockázat elemzéskor, hogy valamekkora esélyed van a rák kialakulására. Pl. Angelina Jolie várhatóan a petefészkét is el fgja távolítani, hiszen ott is 5Ö% eséllyel alakulhat ki rák. És akkor majd mi következik ezek után, melyik szervét, testrészét fogja maj még eltávolítani?
@flamer:
Ebben a stílusban otthon, jó?
@szkepti: +1 (Szerintem gecizésből rakják ki, meg mert a hirdetési pénz akkor is jön, ha azért küldözgetik egymásnak a linket az emberek, hogy nézd milyen hülye.)

Bocs, ennyi faszsággal már nincs értelme vitatkozni. Én vagyok a troll, értem, mea culpa.
Nem kell rögtön mindenkit fikázni, aki az orvosok véleményével ellentétesen nyilatkozik. Ma reggel pl. valamelyik tévében (tán TV2..) egy onkológus főorvos mondta el a véleményét a dologról: elhamarkodottnak és túlkezelésnek tartotta, azzal kiegészítve, hogy még így is maradhat Angelina Jolienak esélye a mellrákra.
Tény, hogy az orvosok nem matematikusok és nem statisztikai vagy méréstechnikai szakemberek, de ez nem baj, ha nem társul megfellebezhetetlen vélemény kijelentésével.
1. Azzal az ominózus 87%-os valószínűséggel nekem két bajom van: nem ismeretes, hogy hogy jött ki (Jolie is 65%-ot említett), amellett egy hatalmas hibás módszertanból ered: az esetek összeségét vették figyelembe 0-100 éves korig, ami kóklerség. Az ember egészsége nem pénzérme, ami feldobás után valamelyik oldalára esik.
2. A megbetegedési gyakoriság ijesztgető említése során mindig valahogy kimarad az időbeli eloszlás, azaz az életkor szerinti gyakoriság. Lehet, hogy nem véletlenül, ugyanis ekkor már nem lenne olyan riasztó a kép, mivel ennek az időbeli eloszlás függvénynek az idő szerinti integrálja lenne az emlegetett maximális gyakoriság. Feltehetően egészen máshogy dönt egy ember (és gondolom, Angelina Jolie is), ha látja, hogy milyen hosszú idő elteltével hogyan változik/növekszik a megbetegedés gyakorisága.
3. És egy módszertani hiba: nem határozták meg, mert a kicsiny esetszám miatt nem is tudják megbízhatóan megtenni, hogy az ominózus génhibával rendelkező nők közül a masztektómia után mekkora a gyakorisága a daganatos megbetegedéseknek az idő függvényében.
4. Amúgy az orvostudomány ma sem tudja pontosan, hogy milyen tényezőktől és hogyan függ a rák kialakulása. Emiatt egy jellemzőt kiemelve megmondani a tutit kóklerségnek tartom.
5. És még egy dolog: a különböző valószínűségként megfogalmazott értékek mind csak statisztikai sokaságra vonatkoznak, semmiképpen nem kényszerítő erejűek, nem fátumszerűek az egyedre nézve.

A közlekedési viselkedést felhozni példaként azért nem jó, mert ott alapvetően objektív fizikai törvényekről vagy emberi fiziológiai korlátokról van szó, ami egészen más terület, mint a betegségek. Ha jeges úton, kanyarban 100-zal hajtasz, biztosan kirepülsz. Ha 40-nél többel ütközöl, és nem vagy bekötve, biztosan megsérülsz. Ha városban, sűrű forgalomban 120-szal vágtázol, biztosan karambolozol, mert a reakcióidődön belül változik a közlekedési helyzet, amihez igazodnod kellene.
@flamer: Lehet. Vagy egyszerűen hagyománytisztelő vagyok, ezért használom a lejutáshoz a lépcsőt a halálugrás helyett. AJ pedig nyilván újító, aki az egészségmegőrzés életellenes, ezért méltán követendő útját tapossa ki éppen.
@hümhüm:

A legnagyobb kárt azzal csinálja Jolie kisasszony, hogy úgy állítja be a mellrákot, mint egy halálos ítéletet, ami elől akár csonkolás árán is menekülni kell.

Holott az időben felfedezett mellrák gyógyulási aránya több, mint 90%-os!

Persze mindenki azt csinál az egyébként egészséges melleivel, amit akar.

És azt se igazán hangsúlyozta miss békaszáj, hogy akiben ott van a mutáns BRCA1 gén, akkor az nem csak a melleiben van ott, hanem a teste összes sejtjében, és nem csak a mellrák kialakulásának a valószínűségét növeli, hanem bármilyen ráktípus kialakulásának a kockázatát.

Úgyhogy ha Jolie kisasszony meg akarja úszni, hogy a mutáns génje kibabráljon vele, legokosabb, ha azonnal bedaráltatja magát kutyatápnak.
epigenetika.
nagyon szeretem ezt a témát. komolyan. kedvencem.

de sajnos az epigenetika még csak gyerekcipőben jár.
nem lehet vele becsléseket sem mondani bizonyos betegségek kialakulási valószínűségeiről.

a genetikai leírás kicsit előrébb jár.
sok betegség/kórkép tekintetében egzakt valószínűségi leírás van.
-----------------------------------

a genetikai leírás, és pár egyéb tényező alapján
AJ-nál a mellrák 87%-os val. alakul ki.

lehet, h az epigenetika szerint nála épp
10% lenne ez a val.,

DE NEM TUDJUK, SENKI SEM TUDJA.
@Mária: Mária, drága, te elég randa lehetsz, ha ilyen szinten frusztrál AJ puszta léte :)
@flamer: Szeretném, ha mellőznénk az egymás minősítését. Köszönöm.
@flamer:
'Akkor vegyük sorba:'
4. és még írni sem tud.
@Anonymus Gesta Hungarorum: "a morfiumok ellenére is rákban halt meg"

Mi van???!!!

Amúgy már ott elment a kedvem az írásodtól, amikor az első bekezdésben azt olvastam, hogy Angelina Jolie "mindenáron elszerette volna".

Kit ő akart elszeretni? És kitől, kedves szerző?
@Tristania: "Ekkora biológiához segghülye ostobenkó ezotero-kreacionista-spiritiszta bullshithez, ami az iromány végére kikerekedett még nem nagyon volt szerencsém."

Egyetértek. Aki egy ilyen mondatot le tud írni, az tényleg segghülye az orvostudományhoz: "A rák a XXI. századi orvostudomány rákfenékje, mert nem képes azt gyógyítani!"
@Anonymus Gesta Hungarorum: "Hoppá.
Ezt akartam írni: Bármennyire is szerettem az utolsó napokban már nem látogathattam meg, mert a morfiumok ellenére nagyon nagy fájdalmai voltak."

Bocs, de ennek így sincs sok értelme.
Akit szeretsz, azt te csak akkor látogatod, ha jól érzi magát? Attól tartok, nem olyan jó ám fájdalmaktól kínlódva ÉS magányosan meghalni.:(
Te jó ég, ez hogy kerül a címlapra?
Tisztelettel,
Egy troll
@_Molly: Mint írtam 9 éves gyerek voltam és szüleim nem vittek el meglátogatni nagymamám. Amennyire visszaemlékszem az utolsó pár hónapot már végig korházban tölötte. De nem akarok veled vitatkozni, ha ennek sincs számodra értelme, akkor ez van.
@_Molly: Azonkivül, hogy minősítesz, mi is a bajod az idézett mondattal? Talán tudja a rákot gyógyítani az orvostudomány? Ha szerinted igen, akkor miért is csonkította meg magát Angelina Jolie? Miért nem várta meg, amikor majd esetleg évek múlva rákos lesz és akkor legfeljebb bekap egy csodabogyót.
@flamer:

Flamerkém, kicsi szívem, Jolie cica egy agyonplasztikázott idióta.

A mellműtétje se a rákmegelőzésről szól, hanem arról, hogy a kutyát nem érdekelné, ha azt jelentette volna be, hogy megplasztikáztatta a löttyedésnek indult melleit.

Ezért kellett hozzá a BRCA mutáns génnel a körítés. Ezzel tudott a címlapokra kerülni.
@Anonymus Gesta Hungarorum: "Talán tudja a rákot gyógyítani az orvostudomány?"

Te tényleg gyalázatosan tájékozatlan vagy, kedves blogíró.

A rák eleve nem egy egységes kór, hanem több mint kétszáz különféle betegség gyűjtőneve. És ahány féle, annyiféle a gyógyulási esély is, avagy mégis mit gondolsz, mi a fenéért csinálnak sugarazást, kemoterápiát? Ha ezáltal nem lehetne meggyógyítani a betegeket, akkor mégis miért csinálnák, te észlény?

Vitatkozás helyett inkább olvass hozzá a témához. És akkor hamar megtudod, hogy minden rákban elhunyt emberre 2,5 gyógyult beteg jut!
@_Molly: De a rákot nem gyógyítják, szétmérgezik olyan kicsire, hogy ki tudják vágni. Ez szó szerint véve nem gyógyítás.
süti beállítások módosítása