Mi az, amikor a higgadt és szakmai érvekkel teletűzdelt beszéd helyett egy minősíthetetlen, személyes sértegetéssel teli beszédet hallunk a kormány államtitkárának szájából? Nem más ez, mind a félelem. Félelem a bukástól, a korábbi kiváltságok elvesztésétől. Az agresszió - még a verbális is - mindig a félelem egyértelmű bizonyítéka, mert aki nem fél, az nem érzi annak a szükségességét, hogy a másikat megalázza. Aki szakmailag a helyzet magaslatán áll, az higgadtan érvel és próbálja megértetni a hallgatósággal álláspontját. De Illés Zoltán nem ezt tette. Nem, ő fél, mind ahogy az Orbánt körülvevő többi pártkatona is. Fél, mert közelednek a választások, és nem valószínű, hogy a Fidesz ismét 2/3-dal lenne képes nyerni, ráadásul a következő ciklusban már jóval kevesebb képviselő lesz összességében a parlamentben. Vagyis elkezdődött a marakodás a szűkülő hely miatt a gazda etető keze körül. Ehhez pedig a szolgalelkűség és a teljes alázattal teli tisztelet a felettesek iránt a kötelező minimum.
Az Orbán kormány a történelemben már megszokott úton halad a teljes központosítás felé. Az egész mögött nem más, mint az irracionális félelem uralkodik. Félelem a hatalom elvesztésétől, félelem attól, hogy Orbán egy újabb választás elvesztésével esetleg teljesen elbukhat. Éppen ezért az egója csak akkor érzi magát biztonságban (amúgy ez csak egy hamis illúzió), ha mindent ő irányít, mindent ő tart kézben. Ezért olyan emberekkel veszi magát körül, akik egyébként szaktudásban nem mindig állják meg a helyüket, de cserébe viszont kérdezés nélkül végrehajtják az utasításait. Teszik ezt, mert tudat alatt ők is tisztában vannak a saját szakmai alkalmatlanságukkal, még ha ezt próbálják is eltitkolni még saját maguk előtt is. Ezért a félelem vezérli mindent cselekedetüket és emiatt kérdezés nélkül mindent szolgai módon végrehajtanak. Ha olyan helyzetben kerülnek, amikor a megszokott protokollok nem működnek, már pedig a mai állandóan változó világban ez minduntalan előjön, akkor mindig a közvetlen főnökük felé fordulnak tanácsért, amíg végül a hatalom csúcsán levő Orbán Viktorhoz jutnak el. Csakhogy, ahogy a korábbi posztomban kifejtettem, a központosítás legnagyobb problémája, hogy a hatalom csúcsán levő embernek is csak napi 24 óra áll rendelkezésére, így képtelenség időben jó döntéseket hoznia, már csak a kellő helyi ismertek hiányában is. Ezért egy ilyen rendszer mindig bukásra van ítélve, a bukás időpontja azonban mindig attól függ, hogy az emberek meddig tolerálják a rendszer hatékonytalanságából adódó mind több nélkülözést. A francia forradalom sem a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" eszméjének megvédése miatt robbant ki, hanem az párizsi éhezés miatt, igaz az elégedetlenség már jóval korábbról ott lappangott.
Illés Zoltán, az Orbán kormány környezetvédelemért felelős államtitkára, tökéletesen megtestesíti egy központosított államszervezet kiszolgálóját, aki félelmében egyszerű szakmai kérdésekre is csak személyes támadást képes indítani a megfelelő szakmai érvelések teljes hiánya miatt. Illés Zoltán minapi parlamenti válasza - az ellenzéki Szél Bernadett LMP-s képviselő azon napirend előtti kérdésére, hogy "„Miért nem lép fel a kormány a verespataki és nagybányai ciános technológiájú aranybányák megnyitása ellen?″ - ékes bizonyítéka annak a fajta félelemmel teli szolgaiságnak, amik mindinkább jelentkeznek a jelenlegi magyar kormányzati struktúrában. Illés Zoltán - a vidékfejlesztési minisztérium államtitkára - a fent idézett kérdésre adott válaszában agresszívan lépett fel, a másik emberi lényt próbálta a sárba tiporni már a kezdettől fogva. De csakis az agresszív, aki fél. És, hogy mitől fél Illés Zoltán? A válasz nagyon egyszerű: közelednek a jövő évi parlamenti választások és a képviselők összlétszáma a következő parlamenti ciklusban jóval kevesebb lesz, így még egy újabb 2/3-ados Fidesz győzelem mellet is kevesebb fideszes képviselőnek lenne helye, de egy alig több, mint 50%-os Fidesz nyereség már végképp komoly versenyhelyzet elé állítja a talpnyalókat. Illés Zoltán parlamenti viselkedése jó példa arra, amikor a szolga retteg attól, hogy az "Úr" számára nem megfelelő módon teljesít. Főleg, ha egy ellenzéki képviselő kérdése valóban felveti azt a tényt, hogy mint a környezetért felelős államtitkár közel semmit sem tett az Erdélyben létrehozandó cián technológián alapuló aranybányák ügyében. Csak emlékeztetőül, egy ilyen erdélyi ciánbánya tározójának sérülése miatt került hatalmas mennyiségű cián méreg a Tiszába még 200-ben, az akkori Orbán kormány idejlén -, ami hatalmas mennyiségű halpusztulást okozott a Tisza magyarországi szakaszán (is).
A 2000-es tiszai ciánszennyezés következménye a tetemes halpusztulás Magyarországon (http://magyarinfo.blog.hu)
Ezért Illés Zoltán - a nagy megfelelési kényszerben és a saját félelmének hatására - a legjobb védekezésnek a kisstílű támadást gondolta, ezért mindjárt első körben a másik ember nemiségét támadta meg ("Attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos."), ami a "minden szőke nő buta" szintjét súrolta. Ebben az ügyben az a kevésbé meglepő, hogy a Fidesz soraiból mély csend honolt (a parlamentben csak Kocsis Máté kért elnézést a kormány nevében), és inkább szeretnék az egészet a feledés homályában tartani. Illés Zoltán csak ma kért SMS-ben bocsánatot, de kétlem ebben az őszinteségét. Inkább érzem ezt felső utasítás egyszerű végrehajtásának annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kedd reggeli eset után bőven lett volna ideje lehiggadni és átértékelnie a helyzetet és jóval hamarabb megtennie ezt lépést. A Fidesz részéről uralkodó csend nem meglepő, hiszen a soraiban ülő férfiak avítt felfogását a nők társadalomban betöltött szerepéről már számtalanszor láthattuk. Ez a fajta hímsovinizmus már korábban is megmutatkozott a Fidesz soraiban (igaz, ez az MSZP-ben sem ritka), lásd a korábbi posztomat a "vak komondor" kapcsán. Illés Zoltán válaszából egyértelműen kitűnik, hogy lekezeli női embertársát, aki ugyan lehet szép, de ahhoz nem elég okos, hogy beleszólhasson a közügyekbe, ne adj Isten egyenesen a szájára vegye a mindenható Orbán Viktor nevét. Mert egy közönséges halandó alattvaló nem veheti szájára fáráója uralkodója nevét. (Hm, az ember már nehezen tudja megkülönböztetni, tulajdonképpen melyik történelmi korban is él valójában, olyan sok hasonlóságot vél felfedezni közöttük.)
Persze a vakhit és a nyájszellem nagy úr, a Fideszt szimpatizáló hölgyek is simán átlépnek azon az egyszerű tényen, hogy Illés Zoltán valójában minden nő becsületét sárba tiporta, beleértve az ő női mivoltukat is. Nem, nekik csak az a fontos, hogy a Orbán Viktor mundér becsülete meg legyen védve, ezért az interneten megjelenő kommentek között jócskán találunk olyan hölgyeket is, akik szerint Illés Zoltán jól tette, hogy ennyire a sárba tiporta az LMP-s képviselőnőt. Ezért nem tapasztalható számottevő felháborodás a közvélemény részéről. (Ha már ennyire lesüllyedt a magyarországi morál, akkor már mit számít, ha még tovább süllyed.)
Amikor valaki mondanivalójával saját magát minősíti:
Illés Zoltán válasza Szél Bernadettnek a parlamentben | Illés Zoltán válasza önmagának a tükörben |
"Tisztelt képviselő... Dehogy tisztelt! Kedves képviselőasszony!" | "Tisztelt államtitkár ... Dehogy tisztelt! Kedves Egóm! Attól, hogy a másikat lekezelem, még nem leszek nála se több, se jobb!" |
"Mosolyogva kell visszautasítanom azt a sok butaságot és baromságot, amit ön itt elmondott az elmúlt öt percben." | "Mosolyogva kell visszautasítanom azt, hogy értelmes válasz helyett, embertársamat kigúnyolni és megalázni akartam, mert ezzel valójában csak saját magamat aláztam meg." |
"Attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos." | "Attól, hogy környezetvédelemért felelős államtitkár vagyok, még nem következik, hogy szakmailag alkalmas vagyok rá." |
"Attól, hogy ön állít valamit, még nem következik, hogy ért hozzá." | "Attól, hogy a másikat megpróbálom lekezelni és minősíteni sajnos csak az látszik, hogy én tényleg nem értek hozzá." |
"Nem nyalás a részemről, ott voltam, megéltem, megtapasztaltam, le a kalappal azon intézkedések sorozata kapcsán, amiket megtett [Orbán Viktor]" | "Sajnos nagy talpnyalás a részemről, hogy ennyire ajnározom a Főnökömet. Sokkal jobban kijöttem volna a helyzetből és Orbán Viktort is jobban megvédhettem volna, ha csak szakmai érveket sorolok fel, ami sajnos teljesen hiányzott a beszédemből." |
"A miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára!" | "Jaj, istenem, mit is mondhatnék, hogy a Főnököm ne nehezteljen majd rám és ne szabaduljon meg tőlem a következő ciklusban?" |
"Ha csak szakmai kérdésekről kellene beszélnem, akkor nagyon könnyű helyzetem lenne..." | "Kedves Egóm, miért nem a könnyebb utat választottad?! Így aztán most mosakodhatsz a minősíthetetlen szavaidért." |
"Nem a ruha teszi az embert, s attól, hogy ön pólóban beszél, még nem környezetvédő. Gyalázat! Ön nem környezetvédő!" | "Jaj, gyalázat, hogy ennyire nem voltam képes értelmes szakmai érveket felhozni. És attól, hogy öltönyben vagyok egy parlamentben, a színvonalom egy mámoros állapotban levő kocsmai beszéddel egyenértékű!" |
"Attól, hogy Ön nagyon mérgesen és nagyon határozottan próbál beszélni..." | "Attól, hogy nagyon gesztikulálok és nagy hanglejtéssel beszélek, ezzel is megpróbálva gúnyt űzni a másikból, még nem lesz sem színvonalasabb, sem határozottabb a beszédem." |
Illés Zoltán már a beszédének felvezetésében arra hivatkozik, hogy a másik mérgesen próbált beszélni, pedig aki veszi a fáradtságot és megnézi a lenti videó első 5 percét, annak nyilvánvaló, hogy szó sincs semmiféle mérgesen szónokló LMP-s képviselőnőről. Hogy Illés Zoltán mégis annak érzékelte, az megint csak a saját félelmének a bizonyítéka, hiszen félelemmel és rettegéssel teli ember tudata beszűkül és az amúgy semleges vagy kíváncsiskodó cselekményt is támadásként érzékeli. Mivel Illés Zoltánnak osztották ki a szerepet, hogy a kormányt ebben az esetben megvédje, ezért félelmében a személyes támadás játszotta a főszerepet, meg a főnökeinek a seggnyalása (Illés Zoltán véletlen elszólalásával ezt tulajdonképpen saját maga is beismerte). Ez a fajta alázatos tisztelet a "le a kalappal" szóhasználattal együtt a beszédében többször is felmerült, és mindegyikben az alázatos szolga felfogása tükröződött vissza.
Szél Bernadettnek arra a kérdésre, hogy a kormány miért nem próbálja betiltatni a ciánszennyezést az EU-ban, Illés Zoltán válasz az volt, hogy ezt már megtették korábban, egyben méltatva ("le a kalappal") az ebben játszott szerepüket. De ez a kijelentés nem állja meg teljesen a helyét, hiszen ha valóban be lenne tiltva az EU-ban, akkor a szintén EU tag Romániában még a lehetősége sem kellene felmerüljön egy ciánbányának. Ehhez képest a valóság az, hogy az EU-ban nincs ilyen kötelező érvényű tiltás, ezért valóban a kormánynak lenne dolga bőven, hogy legalább az EU közvélemény ismételt figyelmét felhívja a jelenségre. De az Orbán kormány ehelyett a hallgatást választotta, pedig a 2000-es tiszai ciánszennyezés mértéktelen halpusztulásának idején éppen Orbán volt hatalmon, így a saját bőrén tapasztalhatta meg ennek súlyos következményeit. A hallgatással viszont az emberben csak alátámassza Szél Bernadett azon gyanúját, hogy Orbán beáldozza ezt a kérdést az erdélyi politikája miatt. Pedig idő volt bőven, már a tavaly év végén tudni lehetett, hogy az új román kormány hajlandó engedélyezni a ciánbányászatot, erről elemzést is irt a Kettős Mérce blog akkoriban.
"... attól, hogy Ön nincs kormányülésen, mert nem abban a helyzetben van, fizikai mivoltát [?!] tekintve, Ön honnan tudja, hogy milyen diplomáciai jelentések jönnek? Mert én tudom, hivatalból, milyen utasítások mennek, milyen lépések tömkelege történt meg ..." intéz kirohanást Illés Zoltán, megfeledkezve, hogy éppen azért fordult a parlamentben - a szavazókorú népesség legalább 5%-át képviselő - Szél Bernadett kérdéssel a kormányhoz, hogy megtudja ezeket az intézkedéseket, amik a közvélemény számára nem láthatóak. De Illés Zoltán válaszából semmi konkrétumot nem tudtunk meg, pedig ő maga ismerte el, hogy neki aztán van rálátása a dolgok menetére, de ezek szerint feltehetően nincs mit látniaezen intézkedések tömkelegéből.