Az egyik legújabb Széles Gábor interjúban arról olvashattunk, hogy jelenlegi kormányfőnk előre látta a jövőt: "Orbán Viktor előre látta a világ energetikai változását. Azzal, hogy az Egyesült Államok önfenntartóvá vált, kihúzta az energiaszőnyeget az arabok alól, zuhan az olaj- és a gázár. E prognózissal a fejében Orbán nyugodtan bevállalhatta a rezsicsökkentést, hiszen lépésével nem lehetetlenítette el a szolgáltatókat." Már korábban is fejtettem ki véleményemet az Amerikában lezajló "palaolajforradalom" kapcsán (itt és itt), de Széles Gábor fent idézett kijelentése rádöbbentett, hogy még gazdag üzletemberek is mennyire nincsenek tisztában a valósággal. Az Egyesült Államok ma még egyáltalán nem tekinthető önellátónak az energia szempontjából, és aki mostanában benzinkút közelében jár az egyáltalán nem tapasztalja a Széles Gábor által vizionált üzemanyagok árának zuhanását. Az USA egyelőre még mindig számottevő kőolajimportra szorul és még évekbe telhet, hogy ez megszűnjön, ha ez egyáltalán valaha be is fog következni.
Az palaolajforradalom fogalma egyre jobban beépül a hétköznapi emberek gondolkodásába, és aki egy kicsit is érdeklődik a világgazdaság iránt, annak a fejében az a tévképzet alakulhat ki, hogy hamarosan az USA olcsó olajjal fogja elárasztani a világot és ismét pörögni fog a gazdaság. Azonban a helyzet érdemben nem változott az elmúlt 6-7 évben, és semmi sem indokolja, hogy ez bármilyen módon változhat a közeljövőben. Így az energiaárak tartósan magasan fognak maradni továbbra is. Ahogy a hagyományos kőolaj kitermelésénél is értelmezhető a kitermelés hozamának csúcsa (a napi felhozott mennyiség maximuma) ugyanaz igaz az olajpala esetén is, itt is beszélhetünk egy hozamcsúcsról, ami már a közeljövőben be fog következni.
Az USA energetikai függetlensége - mint fogalom - valamikor az év elején kezdett elterjedni, de akkor még 2020-ra becsülték ennek elérését. Azonban egyre többen kezdenek megrészegülni ettől a lehetőségtől és mindegy "előre isznak a medve bőrére", főleg ha a jelenlegi trendeket szemlélik. Az alábbi ábrán látható, hogy az USA még mindig közel 8 millió hordó kőolajat kénytelen importálni a világpiacról (többek között az araboktól is), ami a világ olajkitermelésének több, mint 10%-a, így egyáltalán nem tekinthető elhanyagolhatónak. Persze a lenti ábrán az is jól látható, hogy ha az elmúlt 5 év trendjét nézzük és azokat képzeletben meghosszabbítjuk, akkor valóban az USA akár 2020-ra önellátóvá válhat, így érthető a kincstári optimizmus. Csakhogy a múlt számtalan példával szolgál arra vonatkozóan, hogy mennyire esendő a jelenlegi trendek alapján feltételezni a jövőben bekövetkező eseményeket. Az USA önellátásához vagy egy stagnáló fogyasztás mellett meg kellene duplázni a jelenlegi kitermelést (ami egyben az 1970-es évek eleji közel napi 10 milliós hordó mindenkori kitermelés maximumának 60%-os felülmúlását jelentené), vagy pedig a belső fogyasztás drasztikus visszafogása mellett csak elérni a mindenkori kitermelés maximumát. Egyik sem egyszerű feladat!
Az USA olajkitermelése (kék), összes olajimportja (fekete), olajimportja csak az OPEC országokból (sárga), azon belül csak az arab államokból (piros) (http://crudeoilpeak.info)
Az kétségtelen tény, hogy az USA napi olajszükséglete 2 millió hordóval kevesebb a 2005-ös csúcshoz képest (a fenti fekete görbe mutatja az éves kőolajimportot), ami segített abban, hogy az olajárak világpiaci ára a 100 dollár közelében stabilizálódjon és ne emelkedjen tovább. Hiszen ennyivel több olaj jutott a világ más országai számára. A kék görbe a belső kőolajtermelést mutatja, amiben az "palaolajforradalom" hatása a görbe végén (gyors emelkedés) érhető tetten. Az 1980-as évek második felétől egy csökkenő trend volt tapasztalható, ami az olajpiaci árak tartós emelkedése miatt 2010 után hirtelen növekedésnek indult és mára már a belső kitermelés enyhén meghaladja az importot. Ebből viszont az következik, hogy az USA fogyasztása még mindig közel kétszer akkora, mint a kitermelése.
A 2008-as világgazdasági válság meglepetésként érte a világ pénzügyi és gazdasági hatalmait. Sokáig a vezető közgazdászok csak pislogtak ki a fejükből és értetlenül álltak az USA pénzügyi válságából kibontakozó világgazdasági válságra, amiből azóta sem képesek kimozdítani a gazdaság szekerét. Mivel egyre több tanulmány mutatott rá az olajárak magas ára és a gazdasági visszaesés közti jelenségekre, ezért a korábban csak áltudománynak nevezett "olajhozamcsúcs" vagy röviden csak "olajcsúcs" elméletét egyre többen kezdték komolyabban venni. Azonban az utóbbi egy évben - az "palaolajforradalom" hevületében - megint egyre többen beszélnek arról, hogy az "olajcsúcs halott", vagyis az egész elmélet megbukott és még bőségesen van olaj a Földben. Amint látni fogjuk ebben a bejegyzésben, az olajpala legfeljebb csak elodázza 5-10 évvel a világ olajkitermelésének csúcsát, de semmi esetre se teszi érvénytelenné azt, és szó sincs arról, hogy az olajpala évtizedekre megoldaná az emberiség energiaproblémáját.
Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk, nézzük meg, mit mond az olajcsúcs elmélet. Az elmélet nem azt mondja, hogy a kőolaj egyik napról a másikra elfogy, hanem csak azt, hogy a kitermelés eléri a csúcsot, és onnantól kezdve a termelés tovább nem fokozható, sőt idővel még esni is kezd. A Hubbert görbe (lenti kép pirossal) egy olyan matematikai modell, ami az olaj kitermelés felfutását, majd esését próbálja megbecsülni, ezt Hubbert 1954-ben készítette el először az USA-ra. Azonban az olajpala kitermelésének felfutása miatt ez a görbe már nem alkalmazható az USA olajkitermelésének megbecsülésére, így sokan joggal kérdőjelezték meg a megbízhatóságát. Ugyanakkor talán a palaolajkitermelésre is rá lehet húzni egy ilyen Hubbert görbét, akárcsak a hagyományos kitermelésre korábban, így valójában amit most látunk, az két Hubbert görbe szuperpoziciója (egymásra helyezése). Amennyiben ez igaz, akkor a palaolajkitermelés hamarosan eléri a csúcsát és onnantól kezdve az USA olajkitermelése ismét esni kezd.
Az USA nyersolaj kitermelése és a Hubbert görbe becslése (Wikipedia nyomán)
Hogy tárgyilagosak maradjunk, nem árt szembenézni a tényekkel. Amiben tévedtek az olajcsúcsban "hívők":
- Az olajcsúcs elérése miatt a kínálat már nem tudja követni az exponenciálisan növekvő keresletet, ezért akár 1000$ is lesz a kőolaj világpiaci ára. Ez a jóslat nem következett be, mert a 147$ olajár 2008 nyarán már túl sok volt, amit a világgazdaság nem volt képes elviselni, így a 2008-as világgazdasági válság egyik oka éppen az energiaválságra vezethető vissza. A másik oka a válság kirobbanásának a pénzügybuborék kipukkadása. Vagyis a nagyobb olajár miatt a fogyasztás is csökkent a fejlett országokban (a fejlődő országokban azonban továbbra is nőtt), ezért a kereslet is visszaesett.
- Az olajcsúcs elérésekor bekövetkező eseményekre több forgatókönyv is volt az olajcsúcs elmélet "hívőknél", az egyik a gazdaság összeroppanása és az állandósult üzemanyaghiány. De egyik forgatókönyv sem vette figyelembe azt, hogy a magas árak miatt olyan lelőhelyekről is érdemes lesz majd kitermelni (akár hagyományos, akár nem hagyományos, mint a palaolaj vagy olajhomok), amikről korábban nem volt gazdaságilag érdemes.
- Az olajcsúcs elérésekor majd drasztikus olajhiány lép fel a piacon, ami komoly zavargásokhoz is vezethet. Ehhez képest az emberek zavargások nélkül próbáltak alkalmazkodni az új helyzethez, lemondva olyan korábbi szokásaikról, mint autóval bejárni a munkahelyre, ehelyett a tömegközlekedést választva. Emiatt a fogyasztás is visszaesett, így kevésbé érezhető még a feszültség a kőolaj kínálat stagnálásában. Ez azonban a fejlődő országokra igaz csak, egyes arab országokra a zavargások jellemzőek (pl. Szíria vagy Egyiptom).
Amiben viszont nem tévedtek az olajcsúcs elmélet "hívői":
- Ha az USA kitermelését kivesszük, akkor a világ olajkitermelésében 2005-ben elértük a kitermelés csúcsát, azóta a kitermelés nem növekszik, csak egy képzeletbeli vízszintes vonal mentén hullámzik (lásd a lenti ábrát). Vagyis a hagyományos olajkitermelés esetén az olajcsúcs bekövetkezett, de ez nem egy adott évre jellemző kitermelési maximum, hanem egy hosszabb időszakasz (évtized?), amin belül egyik évről a másikra kisebb hullámzás van a kitermelésben.
- A palaolaj kitermelésére is igaz az olajcsúcs azon kijelentése, hogy a kitermelés egyszer majd eléri a maximumot, majd utána esni kezd. Az USA esetén még nem tudjuk, hogy ez a csúcs mikor fog bekövetkezni a palaolaj esetén, de a figyelmeztető jelek alapján nagyon valószínű, hogy akár már 2015-ben. Erről bővebben az alábbiakban még kitérek.
- Az emberiség ugyan kapott 5-10 év haladékot az energiaválság megoldására, de a lényegen ez nem változtatott, sürgősen át kell állni a megújuló energiaforrásokra.
- A globális energiaválság gondot okozott a világgazdaságban (sok országban recessziót is okozva), és immár több, mint 5 éve nem látszanak egyértelmű jelek a gazdasági fellendülésre. Mára az olyan mintaországokban is, mint Kína, a korábbi gazdasági növekedés lassulása tapasztalható.
A világ nyersolajtermelése az USA-t kivéve 2005 óta nem növekedett, egy képzeletbeli vízszintes vonal mentén hullámzik
Ezt érdekes módon még a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA - International Energy Agency) 2013 november 12-én publikált éves jelentésében is feltételesen elismeri, ugyanis az olajcsúcs szót messze elkerülve kijelenti, hogy a hagyományos olajkitermelés a továbbiakban csökkenni fog, ha nem történnek újabb beruházások, amit főleg az OPEC országoktól várnak (lásd a lenti képet). Ez utóbbiak azonban kivárnak éppen az Amerikában zajló palaolajforradalom őrülete miatt, mert még nem tudják eldönteni, hogy érdemes-e egyáltalán növelni a kitermelésüket a közeljövőben, főleg azon tévképzet miatt, hogy az USA majd olcsó olajjal árasztja el a világot. Ami persze a világ olajellátásának biztonsága szempontjából roppant nagy baj, mert közel egy évtized is el kell teljen, mire egy felfedezett olajmezőnél kiépítik a megfelelő infrastruktúrát és felfuttatják a kitermelést. Ahogy az IEA vezető közgazdásza, Fatih Birol, a Financial Times-nak megemlítette: "Én nagyon aggódik amiatt, hogy rossz jeleket küldünk a Közel-Keletnek, ami azzal végződhet számunkra, hogy nem történnek meg a beruházások időben". Miközben még egy évvel ezelőtti jelentésében az IEA egy önellátó USA képét vizionálta az évtized végére, ma már kevésbé optimista, és az olajpala kitermést Fatih Birol egyenesen "hullámnak, semmint forradalomnak" nevezte.
A jelenlegi olajmezők várható termelési szintje, ha nem történnek újabb beruházások (http://kissertet.blogspot.ro)
A helyzet súlyosságát az alábbi ábra is jól mutatja, ahol az IEA friss olajtermelési előrejelzései vannak összehasonlítva a tavalyi és tavalyelőtti előrejelzéseikkel. Két éve még azt gondolták (ezeket a pontozott vonalak jelölik), hogy csak az OPEC-tagoktól várhatunk érdemi termelés-növelést a következő évtizedekben, az OPEC-en kívüli országok kínálata pedig nagyjából stagnál 2020-ig, utána csökken. Ugyan a jelenlegi kitermelés miatt az IEA egyre optimistább, azért annyira nem száll el vele a ló, hogy ne ismerje be az olajhozam csúcs tényét az olajpala kitermelés esetén is, amit valamikor 2020-ra tesz, ahogy a lenti ábrán is látható. Ami elgondolkoztató, hogy miközben az IEA is beismeri, hogy a hagyományos olajmezők termelése esik, ha újabb nagy beruházások nem történnek. A beruházások viszont éppen a palaolaj "forradalom" miatt el lettek halasztva, így érthetetlen az a nagyfokú optimizmus az IEA részéről, amikor 2020-tól egy gyors növekedést vár az OPEC országok olajkitermelésében, ami ellensúlyozná a nem-OPEC országok kitermelésének csökkenését.
A világ olajkitermelésének jövpbeni becslése OPEC és nem-OPEC országokra külön (http://gurulohordo.blog.hu)
Hogy valóban 2020-ban következik-e be a nem-OPEC országok olajkitermelésének a csúcsa, az még a jövő zenéje, de azért elég sok figyelmeztető jelzést kapunk a jelenben is, ami miatt egyes szakemberek már 2015-re teszik a palaolaj kitermelés maximumát. A legnagyobb probléma, amire a média nem szentelt egyáltalán figyelmet az elmúlt időben, hogy a palaolaj kitermelésnél a kutak hozama nagyon gyorsan csökken, sokkal gyorsabban, ahogy az a hagyományos olajkitermelésnél megszokott. A lenti ábrán az IEA görbéje látható, melyen egy hagyományos olajkút hozamcsökkenését hasonlítja össze egy olajpala kút kitermelésének csökkenésével (100% az első évben). Látható, hogy ez utóbbi esetben a kezdeti hozam akár a felére is leesik már az első év letelte után. Ezért a kitermelést csak akkor lehet a továbbiakban fokozni, ha egyre több kutat állítanak hadrendbe minden hónapban, ami egy exponenciális növekedést jelent. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos időközönként az újabb kutak számát meg kell duplázni, ami hosszú távon elképzelhetetlen, ez nem fenttartható növekedés!
A hagyományos olajtorony hozama (zöld) összehasonlítva a a palaolajtorony hozamával (kék) (http://crashoil.blogspot.hu)
Az alábbi ábrán az Észak-Dakotai Bakken mező kitermelését mutatja, ahol a sötétkék vonal a Bakken mező növekvő olajkitermelését mutatja, de ez csak azon az áron lehetséges, hogy a kutak számát is nagymértékben növelték. Az ábrán a zöld pálcikák nem az összes addig telepített kutat mutatják, hanem a havonta telepített újabb kutak számát. Ez a szám korábban hónapról hónapra emelkedett nagy átlagban, de 2012 elején tetőzött, most átlagban havonta 144 új kutat állítanak be a termelésbe, miközben az öregebb kutak hozama már csak töredéke a korábbi éveknek. Mivel az újabb kutak telepítése egyelőre úgy tűnik, hogy stagnál, ezért az olajkitermelés is már 1-2 éven belül tetőzni fog, hiszen az állandó mennyiségű újabb kutak telepítése csak az öreg kutak hozamcsökkenését lesz képes ellensúlyozni. Hogy elképzelésünk legyen egy ilyen mezőről, ahol havonta kell újabb kutakat fúrni,tekintsük meg a cikk legelején szereplő képet.
Az Észak-Dakotai Bakken mező olajtermelése (sötétkék vonal, baloldali skála) és a termelő kutak havi nettó növekménye (zöld oszlop, jobboldali skála) 2000 januárjától 2013 májusáig (http://www.theoildrum.com)
Végezetül egy nagyon fontos szempont maradt említésre méltónak, nevezetesen, hogy mindig a legkecsegtetőbb olajmezőket termelik ki először. Ahogy a hagyományos olajkitermelésnél is először a legnagyobb és legolcsóbban kitermelhető mezőket csapolták meg, úgy a palaolaj esetén is ez történt. Ebből az következik, hogy a továbbiakban már csak olyan palaolajmezők maradtak, amik kitermelése nem ennyire kecsegtető, és csak jóval nagyobb árak mellett éri meg kitermelni. Ahogy erre az utóbbi néhány hónap - amúgy semmilyen visszhangot nem kiváltó - cikkei már a címükben is erre figyelmeztetnek, itt csak néhányat megemlítve.
A Billings Gazette (Shale formation in Montana frustrates oil drillers) ez év márciusi számában arról tudósít, hogy a pesszimistáknak most igazuk van, mivel az egész Közép-Montana terület próbafurásainak eredménye alapján levonható az a következtetés, hogy messze nem összehasonlítható a Bakken-i mezővel. Valójában nagyon sok itteni fúrással próbálkozó cég már kivonult erről a területről. Az utolsó kút hozama 15-20 hordó volt naponta. Egy 4-6 millió dollárba kerülő kút esetén ez a hozam nem kifizetődő - mondta Tom Hauptman, egy független olajszakértő. Mivel a palaolaj kutak hozama gyorsan csökken már egy-két év után, ezért a Heath kutaknak kezdetben legalább 30-szor nagyobb hozamuk kellene legyen a mostaninál, hogy megtérüljön a befektetés - tette hozzá. Két évvel ezelőtt, még ugyanez a szakember arról beszélt, hogy Heath körzet egy potenciális mini-Bakken mező lehet.
A Bloomberg (Ohio’s $500 Billion Oil Dream Fades as Utica Turns Gassy) ez év áprilisában arról tájékoztatott, hogy az olajfúró cégek csomagolnak Ohioban, ahol korábban 500 milliárd dollárra becsülték a palában rejtőzködő olajat. A 4 legnagyobb érdekelt kínálta fel részben vagy egészben eladásra a területekeit (a kiaknázatlan területet Utica Shale-nek nevezik), az árak így esni kezdtek, néhol a harmadára. "Az eredmények kissé kiábrándítóak" mondta Philip Weiss, a New York-i Argus Research elemzője. A korai adatok azt mutatják, "ez nem olyan jó, mint ahogy azt korábban gondoltuk". Ez jól mutatja azokat a nehézségeket, amelyekkel még a világszerte tapasztalatokat szerzett olajfuró társaságok is szembesülnek az üledékes kőzet kapcsán. Vagyis még a mostani 100$ környéki olajár sem elég magas ahhoz, hogy megérje kitermelni az itteni olajat. Így a korábbi földvásárlási roham most megfordult, most már mindenki szabadulni szeretne a korábban megvásárolt területektől, de vevő nemigen van.
A Kansas.com (Shell Oil pulling out of Kansas) ez év szeptemberében arról tudósít, hogy a Shell Oil cég megerősítette, amire már korábban is utalt, nevezetesen teljesen kivonul Kansas térségéből és eladja 45 termelő olajkútját és 600.000 hektáros bérleti jogát. Ez a legdrámaibb egy sor nagy horderejű távozásnál, amikor nagy kutatóvállalatok adják fel a Mississippi képződményt, vagy legalábbis a Kansas oldalát. A Shell júniusban állt le a fúrással és vizsgálta felül a kutak eredményeit - mondta a cég szóvivője, Scott Scheffler.
The Wall Street Journal (Oil Firms Seek to Unlock Big California Field) szintén ez év szeptemberi cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy a kaliforniai palaolaj kitermelésben még eddig nem történt áttörés. A kaliforniai Monterey Shale képződmény az Energiaügyi Minisztérium 2011-es becslése szerint 15,4 milliárd hordónyi kiaknázható olajat rejt magában, ami több mint ötször annyi, mint az Észak-Dakotában virágzó Bakken mező. A probléma az, hogy ugyanazok az erők, amelyek segítettek eltárolni az olajat a palarétegben, egyben olyan áthatolhatatlan kőzetrétegek alá rejtették, amik látszólag éppen annyira áthatolhatatlanok, mint egy másik korlátozó tényező: a híresen merev kalifornia szabályozási környezet. De még a legszkeptikusabbak is azt mondják, hogy eljön az az idő (értsd ez alatt a jelenleginél magasabb világpiaci árat), amikor ezt is ki fogják majd aknázni.
Mint látható, a palaolajforradalom nem egyébb, mint egy pár évig tartó fellángolás, hogy majd a kijozanodás után elfogadjuk, mint az olyan utolsó lelőhelyek, ahol már csak jóval drágábban és kisebb mennyiségben leszünk képesek olajat a felszínre hozni. És akkor még nem beszéltünk a környezeti ártalmakról a cikk terjedelmi korlátai miatt.
Vagyis Orbán Viktor jövőbelátásán van még mit csiszolni és a fenti elemzés éppen arra mutatott rá, hogy a rezsiharc hosszú távon fenttarthatatlan. Ezért a választások után a rezsiharc is ki fog fulladni, akárcsak a korábbi államadosság elleni harc.