Lélek -  ami a materiális tudományos szemlélet szerint nem létezik, de amiről állandóan cikkeznek a női lapok - mindennapi életünkbe központi szerepet játszik: meghatározza érzéseinket, gondolatvilágunkat és cselekedeteinket. A pszichológia tudománya kezdetben az emberek - a megszokottól eltérő és ezért betegségként kezelt - negatív viselkedésének elemzésére irányult, de a múlt század végére a pozitív pszichológia is teret hódított, ami az emberi viselkedés pozitív aspektusait szemlélte és azok megértésére helyezte a hangsúlyt. Egy ilyen irányzat a "Flow" (magyarul "Áramlat"), amelynek célkitűzése az emberi boldogság mibenlétének megértése és az élet értelme. Ma már sikeresen alkalmazzák szerte a világon a sportban, a munkahelyen és néhány iskolában is. A Flow elterjedése - szerény véleményem szerint - alapjaiban fogja megváltoztatni az emberek világszemléletét és ezáltal a minket körülvevő világot is.

A lélekről most is állandóan beszélünk, miközben az irányadó materialista tudományos szemlélet szerint a gondolataink az agyunkban végbemenő kémiai reakciók mellékterméke és a lélek önmagában nem létezik, az a vallások kulturális örökségének kell tekinteni. Ugyanakkor a mindennapi tapasztalatunk mégis azt mondja, hogy kell legyen valami, amit mi léleknek nevezünk, hiszen megtapasztalhatjuk nap mint nap, hogy érző lények vagyunk és nehéz elhinni, hogy az egész nem egyéb, mint illúzió. Nehéz elfogadni hogy nincs szabad akarat és csak biológiai robotok vagyunk - pedig a materialista tudomány szemlélete szerint ez is csak illúzió. Hiszen ha a gondolataink csak az agyunkba lejátszódó kémiai reakciók mellékterméke, mely kémiai reakciókat az elemi részecskék mozgása határoz meg, ez utóbbiakat pedig az Ősrobbanás, akkor a gondolataink is már adottak a a világegyetemünk kialakulásakor (ennek ellentmondásairól majd egy másik posztban írok). A pszichológia (amit a magyar nyelvben korábban lélektannak neveztek) már régóta keres válaszokat az emberi viselkedésre és nem meglepő módon rengeteg irányzat megtalálható benne. Egy ilyen új irányzat megteremtője Csíkszentmihályi Mihály, Kaliforniában (USA) élő magyar származású pszichológus, aki arra kereste a választ, hogy milyen érzéseket élnek át azok az emberek, akik valamilyen számottevő teljesítményt mutattak fel az életük során.

Csíkszentmihályi Mihály magyar nemzetiségű családba született az akkor Olaszországhoz tartozó Fiuméban 1934-ben (ma Rijeka néven Horvátországhoz tartozik). Magyar nevét mind a mai napig megőrizte, ezért az angol szakirodalomban sokszor segítséget adnak neve megfelelő kiejtésére és hanglejtésére. A háború miatt 10 évesen Velencébe menekült családjával. Az akkor még kisfiú Csíkszentmihályi nem értette, miért történik mindez. Nem értette az egész helyzetet, és foglalkoztatni kezdte az emberi élet teljes megértése. A második világháború alatt egy olasz fogolytábort is megjárt gyerekként. Ez idő alatt fedezte fel a sakkot, és észrevette, hogy ez egy kiváló módja annak, hogy elterelje figyelmét a körülötte történő dolgokról, és ami segített neki jobban elviselni a nehéz körülményeket a többiekhez képest. 16 évesen utazott Svájcba, ahol lehetősége volt meghallgatni Carl Jung egyik beszédét. Ez az élmény nagy hatással volt rá. Később elmondta: "Gyerekként a háborúban valami borzasztóan rosszat láttam abban, ahogy a felnőttek - azok a felnőtt emberek, akikben megbíztam - szervezték a gondolkodásukat. Próbáltam találni egy jobb rendszert, hogy rendbe tegyem az életemet. Jung úgy tűnt, hogy sikeresen próbál foglalkozni az emberi megtapasztalás néhány pozitív aspektusaival."

Miután Jung és Freud könyveit áttanulmányozta, Csíkszentmihályi úgy döntött, hogy 22 évesen kivándorol Amerikába pszichológiát tanulni. A Chicagoi Egyetemen szerezte diplomáját 1960-ban, és a doktori fokozatát 1965-ben. Később egyetemi tanár lett ezen az egyetemen, ahol a Pszichológia tanszék vezetője is volt. Jelenleg a kaliforniai Cleremont magánegyetemen tanít.

Csikszentmihályi Mihály még fiatalon egy érdekes területet fedezett fel: rájött, hogy a festők képeik alkotása közben úgy viselkednek, mintha transzba estek volna; annyira leköti őket az alkotás élménye, hogy elfelejtik a való világot. Ezt lehet érezni más tevékenység közben is (pl versenysportoknál), amikor igazán jól érezzük magunkat. Ezért Csikszentmihályi, amikor professzori állást kapott az egyetemen, el is indította ilyen irányú kutatásait. Interjút készített olyan emberekkel, akik szívesen sportolnak, sakkoznak, táncolnak stb., és lejegyezte ezeket az élménybeszámolókat, amelyek végül elvezették őt a Flow irányzatának megalkotásához. Azt kereste a választ, hogy mit éreznek ezek az emberek és valójában mi a boldogság oka.

"Ellentétben azzal, amiben a legtöbben hisznek, a boldogság nem csak megtörténik velünk. Ez valami olyasmi, amit mi teszünk megtörténtté és annak a következménye, hogy mindent tőlünk telhetőt megteszünk." (Csíkszentmihályi Mihály, Facebook)

A lenti magyar nyelvű interjúban - melyet Csíkszentmihályi Mihály magyarországi látogatásakor készítettek - azt vallja, amit sok más kutató és tudós is vallott már korábban, hogy kutatásának célja nem az elismerés volt, hiszen nem gondolta volna, hogy ilyen nagyon sikeres lesz, egyszerűen csak a belső hajtóerő mozgatta. És most, hogy ilyen sikeres az általa megalkotott Áramlás elmélete, természetesen átérzi a nagy felelősséget is ami ezzel együtt jár. Hiszen szeretné, ha elméletét továbbvinné és nem egy elveszett lehetőség maradna belőle. Beszél arról, hogy gyerekként még önfeledten tudunk játszani, de ahogy növünk fel és egyre több szabályt erőltetnek ránk, felnőttként már elfelejtünk élni és nehéz utána megint visszatalálni önmagunkhoz. Csíkszentmihályi egyelőre nem érzi azt, hogy a Flow elmélete tömegmozgalommá válna, de tekintettel, hogy 1990 előtt a szűk szakmai berkeken kívül még nem is hallottak róla, ma pedig már egyre többen ismerkednek meg könyveivel és gondolataival szerte a világban, inkább hiszem azt, hogy népszerűsége csak tovább fog nőni. Igaz, azt is hozzáteszi Csíkszetmihályi, hogy már vannak kormányzati intézkedések egyes országokban, amik segíthetnek az elmélet terjesztésében és népszerűsítésében.

Mivel az áramlás éppen arról szól, hogyan lehet megfeszített teljesítményt akár örömmel megélni és elégedetten elvégezni pusztán csak a belső megelégedettség érzete miatt, ezért az emberiség jövőjének záloga véleményem szerint éppen azon múlik, hogy mikor éri el a kritikus tömeg azt a szintet, amikor az áramlás élményét - a lélek szárnyalását - az emberek többsége már nap mint nap megéli, legyen szó iskoláról, sportról vagy munkahelyről.

Csíkszentmihályi arról is beszél, hogy mára már sokan belefáradnak az állandó anyagi hajszolásba. És ilyenkor azon csüggednek el, hogy talán nincs is semmi értelme az életnek, ha nem vehetnek még nagyobb házat, még szebb autót, vagy nem tudnak még több pénzt keresni. És ekkor elolvasva az áramlásról szóló könyveit, talán sokan elgondolkoznak azon, hogy lehet az életnek más értelme is, mind az állandó anyagi javak hajszolása. Végezetül azzal zárja mondanivalóját Csíkszentmihályi a lenti videóban, hogy az egyetlen céljuk az, hogy az Áramlás elméletét minél inkább beintegrálják az emberek hétköznapjaiba, hogy ne csak a pénz legyen az egyetlen vezérlője az emberek cselekedetének, hanem sokkal inkább az, hogy amit tesznek, azt szeressék és érdekes legyen számukra. 

Csíkszentmihályi Mihály már fiatal kora óta arra a kérdésre kereste a választ, hogy "Miért érdemes élni?" Úgy véli a pénz nem tesz bennünket boldoggá, így olyan embereket tanulmányozott, akik örömet és tartós kielégülést találtak olyan tevékenységekben, melyek előidézik az áramlat, vagyis a 'Flow' állapotát. Maga az elnevezés onnan származik, hogy amikor híres sportolókkal vagy festőkkel készített interjút és arra kérte őket meséljék el, milyen érzés volt, amikor olyan cselekedeteket vittek véghez, ami elhozta számukra a sikert vagy csak alkottak valamit, akkor a legtöbbjük a víz áramlásához hasonlította azt az állapotot, amit akkor átéltek. Habár a Flow-t több nyelvre is lefordították (magyarul Áramlat), mégis nagyon gyakran a nem angol nyelvben is a 'Flow"-t használják, mivel a szó rövidsége és hanglejtése tökéletesen kifejezi magát az állapotot, amit leírni próbál.

„Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a Flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányban. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad." (Csíkszentmihályi Mihály, Wikipedia)

Emellett a több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak, erre ő is kitér a lenti előadásában.

Az emberek a flow-élményt Csíkszentmihályi szerint a következőktől kísérve tapasztalják meg (nem feltétlenül kell az összesnek egyidőben teljesülnie):

• az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
• a tudat erős fókuszáltsága
• az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
• az időérzékelés torzulása
• azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
• egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz)
• a szituáció feletti kontroll érzése
• a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
• az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja

A legjobb pillanatok általában akkor következnek be, amikor egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határáig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson. A különböző foglalkozásokat kutatva Csíkszentmihályi felfedezte, hogy amikor az emberek optimális vagy csúcsteljesítményt nyújtanak, megfeledkeznek magukról, az időről, a problémákról. Megjegyzi, hogy ezt a flow-t sokan félreértelmezik egyfajta transzállapotként, és a passzív szabadidős tevékenységeknél is keresik.

„A legtöbben annyira várják, hogy otthon lehessenek és lazítsanak. Aztán hazaérnek, és nem tudják, mit csináljanak. Nincs előttük nehézség, ezért a TV előtt ülnek és depressziósak.” (Csíkszentmihályi Mihály, Wikipedia)

Ha a feladat túl nagy a képességeinkhez képest, akkor nyugtalanná válunk, sőt a túlságosan nehéz feladatot miatt már szorongani kezdünk (ha ez állandósul, ekkor mondjuk, hogy "stresszes életet él"). Ha a feladat túl kevés a képességeinkhez képest, akkor pedig unalomba fulladunk, és csak gépiesen végezzük el a dolgunkat (ekkor valóban csak egy biorobot szerepét játsszuk el). Ha a feladat nagyon egyszerű és nem is igényel képességet vagy tudatosságot tőlünk, akkor csak "nézünk ki a fejünkből" (bambulunk a TV-re). Ha pedig a cél elérése nem nehéz számunkra, de közben éberek (tudatosak) vagyunk, akkor relaxálunk, ilyen például a sportolás hobbi szinten vagy meditálás. Éberek vagyunk, ha a cél elérése nehéz, de úgy érezzük fel vagyunk vértezve akkora tudással, hogy nekilássunk a munkának és reméljük, hogy kellő hozzáállással van esélyünk megoldani is azt. Kontroll esetén pedig elegendő tudással rendelkezünk a feladat végrehajtására (pl. vezetés), de azt azért nem is tartjuk akkora terhelésnek. A flow az az állapot, amikor a cselekedetet önmagáért - a belső késztetésért és örömért tesszük - és nem azért, mert a feladat elvégzése után jutalmat kapunk. Ez az a fajta sikerélmény, mint amit a gyerek is átérez, amikor hosszú - akár hónapokon át tartó próbálkozás után - végre sikerül megtenni valamit. Nem azért örvend kitörő lelkesedéssel, mert ezért megjutalmazzák, hanem mert ezt Ő képes volt egyedül véghezvinni.

A fentiekből látható, hogy az áramlás élményét aránylag könnyen el tudjuk érni, ha már az éberség (vagy másképp fogalmazva izgalom) állapotában vagyunk, mert ekkor kellő odaadással és kitartással szerezhetünk annyi képességet, ami már a flow állapotába juttat minket. Hasonló a vezetés állapota is, ekkor van elég képzettségünk, csak a feladat nem jelent elég kihívást számunkra. Ekkor érdemes olyan feladatot vagy célt kitűzni, ami eléggé motiváló és teljesen igényli a tudásunkat és képzettségünket.

Az áramlat (flow) modellje - akkor "szárnyalunk" leginkább, ha a nagy kihívás nagy felkészültséggel párosul (http://www.flowcsoport.hu)

A felső színes ábra, azonban azt a hamis képzetet okozhatja az átlag emberben, hogy az áramlást csakis nagyon felkészült és kimagasló sikereket elért emberek tapasztalhatják meg, az a hétköznapi halandó számára elérhetetlen. Valójában ez egyáltalán nem igaz, bárki megtapasztalhatja azt. Még egy takarító vagy háziasszony is átélheti az áramlást - a lélek szárnyalását - ha teljes örömmel és élvezettel végzi a munkáját. Nem véletlenül van az a mondás, hogy "még a lelkét is beleteszi" abba, amit csinál. A lenti ábrán éppen az látszik, hogy az áramlást akkor is megtapasztalhatjuk, hogy a képességeink szintje nem kimagasló vagy éppenséggel gyenge, ha a kitűzött feladat eléréséhez szűkséges tudás arányos vele. Leginkább a gyerekek élik át az áramlást, még egy pár hónapos baba is annyira bele tud feledkezni a játékába, hogy nem is veszi észre, hogy az anyja éppen mit csinál vagy mellette van-e. A nagyobb gyerekek pedig annyira önfeledten tudnak játszani, hogy még az evésről és ivásról is lemondhatnak, mert a fizikai szükségleteik pillanatnyilag háttérbe szorulnak az önfeledt játék öröméért. A lenti ábrán az is látható, hogy az áramlás egy szűk sávban érhető el, ha a kitűzött feladat túl nagy, akkor szorongani kezdünk (stresszes az életünk), ha azonban a feladatban nem találunk kihívást - vagy mert túl könnyű vagy azért mert egyáltalán nem érdekel minket - akkor unatkozunk és azt valljuk, hogy robotmunkát végzünk. Ez a gyerekekre is igaz, ha az iskolában olyan feladatot tűznek ki a számukra, amit úgy éreznek, hogy nem képesek megoldani, akkor szorongani kezdenek, amely ha hosszan tartó, akkor a felnőtt életükre is kihat. Ha azonban a kitűzött feladat túl könnyű vagy egyáltalán nem érdekes, akkor a gyerekek unalmukban elkezdenek "rosszalkodni", olyan cselekedetek felé fordulnak, amik számukra érdekesebbek. A hosszan tartó unalom végül apátiába is fulladhat. Ez az az állapot (felnőttnél és gyereknél egyaránt), amikor csak ülnek naphosszat a TV előtt és bambulnak.

Ennek tükrében a felső színes ábrát úgy kell értelmezni, hogy annak középpontja nem az emberiség átlagát jelenti, hanem minden egyes emberre egy személyre szabott ábrát lehet készíteni. És az adott személy csak akkor érzi át az áramlás állapotát, ha az általa végzett cselekményben lát kihívást, érdekesnek találja és úgy érzi megvan a képessége azt sikerrel végrehajtani.

Az áramlás (Flow) érzete minden cselekedetünkkör jelentkezik, amit élvezettel csinálunk (http://www.unalom.hu/)

Érdemes rászánni az időt és megnézni Csíkszentmihályi Mihály lenti angol nyelvű, de magyar felirattal ellátott (18 perces) előadását, ahol beszél a korai gyermekkori gondolatairól, a boldogság gyökereinek megértéséről és mi vezetett el végül a Flow elmélet megalkotásához. A lenti előadás nagyon érdekes és emberközeli, távol áll a magasröptű tudományos megfogalmazásoktól. Rámutat azokra a kutatásokra, amelyek szerint ha az embereknek megvan az a minimális pénzük, amely elegendő alapvető szükségleteik kielégítésére, akkor a vagyonuk további növekedésével már semmit sem növekszik a boldogságuk. Vagyis, egy bizonyos szint fölött a pénznek, vagyonnak már semmilyen kapcsolata sincs az emberi boldogsággal. Csíkszentmihályi előadásában beszél az extázis állapotáról is, amit pl. olyan zeneszerző is átél, aki csak hangjeleket rajzol egy papírra (kottára), miközben a fejében elképzeli a hangjegyekhez tartozó dallamot. Említi, hogy az alkotó emberek leírása alapján a Flow állapotában az embriségnek olyan érzése van, mintha valami nagyobbnak a része lenne (ami szintén a keleti vallásokra jellemző, ellentétben a nyugati vallással, ahol a szakállas öregemberként ábrázolt isten, az emberektől különállóként ábrázolják, miközben gyarló emberi tulajdonságokkal ruházzák fel).

Csíkszentmihályi hipotézise szerint bizonyos személyiségjegyekkel rendelkező emberek könnyebben és gyakrabban átélhetik a Flow-élményt, mint mások. Ezek a személyiségjegyek a kíváncsiság, a kitartás, a nem ön-centrikusság és, hogy szeresse a különböző aktivitásokat pusztán saját magukért végezni. Mindezek leginkább az autotelikus (a görög aut- + telos szavakból jött össze és jelentése öncélú) beállítottságú emberekre jellemzőek. Ezzel ellentétben, azok az emberek, akik túlzott én-tudattal rendelkeznek és mindig önmagukkal vannak elfoglalva nem tudnak a tevékenységbe teljes odaadással bekapcsolódni, hasonlóan azokhoz is, akik túlságosan énközpontúak, és csak akkor hajlandók valaminek figyelmet szentelni, ha abból valamilyen hasznuk származik (vagyis tevékenységük nem öncélú, hanem valamilyen külső jutalom vagy elismerés miatt teszik). Számukra az áramlás megtapasztalása nem lehetséges mindaddig, amíg nem változtatják meg hozzáállásukat önmagukhoz és a világhoz. 

"Az öncélú embernek kevés anyagi javakra és szórakozásra, kényelemre, erőre vagy a hírnévre van szüksége, mivel nagyon sok mindent amit tesz, az már [önmagában] kifizetődő. Mivel az ilyen személy megtapasztalja az áramlást a munkában, a családi életben, amikor más emberekkel érintkezik, amikor eszik, vagy akkor is, ha csak egyedül van semmit se téve, kevésbé függ a külső jutalmaktól, amik mások motiváltságát fenntartják, hogy folytassák a rutinokból álló életüket. Ők inkább önállóak és függetlenek, mivel kevésbé lehet manipulálni őket külső fenyegetéssel vagy jutalmakkal. Ugyanakkor, ők inkább részt vesznek az őket körülvevő dolgokban, mert teljesen elmerülnek a jelenlegi életben." (Csíkszentmihályi Mihály, http://en.wikipedia.org/wiki/Autotelic) 

Egyes felmérések alapján - amik az autotelikus személyiséggel kapcsolatosak - a felnőtt amerikaiak 42%-a és a németek 35%-ka soha nem tapasztalta meg az áramlás élményét, miközben a felnőtt amerikaiak 16%-ka és a németek 23%-ka naponta megtapasztalja ezt. Ugyancsak egy kimutatás szerint a felnőttek 40%-ka leginkább a nagy kihívású és nagy képzettségű helyzetekben motivált, míg a felnőttek 40%-ka leginkább az alacsony kihívású és tudású helyzeteket kedveli. Fiatalok között végzett felmérések alapján az látszik, hogy az autotelikus személyiségűek számára a közöny állapota (alacsony tudású és kihívású helyzetek) egyáltalán nem motiváló, ellentétben a nem öncélú egyéneknél, akiknél a fásultság állapota nem kellemetlen (számukra a nagy kihívású és nagy tudású helyzetek nem motiválóak). Szintén kimutatták, hogy az öncélú személyiségű emberek az áramlás állapotában több időt képesek eltölteni és számukra a nagy kihívású és nagy képzettségű helyzetek nem jelentenek stresszt és feszültséget, hanem inkább élvezik azt. 

"A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia." (Csíkszentmihályi Mihály)


Amikor az emberek megértik, hogy a boldogságukért elsősorban ők saját maguk felelősek és azok nem külső okokra vezethetők vissza, akkor majd egy szebb és jobb világban fogunk élni. Amikor az áramlás élménye nemcsak egyes emberek megtapasztalása lesz, hanem azt mindenki átéli, legyen szó az iskoláról (gyerek és pedagógus), munkahelyről (főnök és beosztott) vagy bármiről, amit teszünk, akkor az emberiség számára egy teljesen új világ kapui fognak megnyílni. Megszűnik az erőszak és a kizsákmányolás, a családon és azon kívüli érzelmi zsarolások és egymás kihasználása. Habár a jelenlegi életfelfogásunk szerint ez inkább tűnik utópisztikusnak, már kezd pislákolni a fény az alagút végén, igaz, az az odáig vezető út még rögös és teli van éles kanyarokkal. Ahogy már korábban is írtam, az emberi egó nehezen változtat, hiszen minden változtatást a saját halálaként él meg. De a környezet állandó változásai végül mindenkit arra kényszerítenek, hogy felhagyjon a régi rögeszméivel és teljesen új gondolatokkal lépjen a holnaputánba.