Ebben a posztban az "ingyen" energia forradalmáról értekeznék a "megbontó felfedezés" gazdasági modellje segítségével, megpróbálván felvázolni egy ilyen Széles Gábor által beharangozott energiacella társadalmi hatását az elkövetkező évtizedekben. Meglátásom szerint  az "ingyen energia" nemcsak az emberek hétköznapi életét, hanem az emberiség jelenlegi politikai berendezkedését is megváltoztatná. Ez a poszt nem kíván választ adni arra a kérdésre, hogy Széles Gábor által említett energiacella valóban működőképes-e, és az már ősszel sorozatgyártásba kerülhet-e? Az internet tele van mindenféle "ingyen energia" ötletekkel, elég csak az internetes keresőbe beírni a szópárt (igaz, javát működésképtelennek lehet nyilvánítani már a mindennapi tapasztalat alapján is!). Elméleti fizikusok már megbecsülték a vákuumban található energiasűrűséget és habár az egyes elméleti modellek között nincs teljes következetesség, de egyes becslések irdatlan nagy számot is eredményeznek (10¹¹³J/m³). A tudomány mai főáramlata szerint azonban ezt az energiát nem lehet megcsapolni. Ez persze nem jelenti azt, hogy akár már a közeljövőben nem lesznek olyan új tudományos felfedezések, amik már képessé tehetik az emberiséget ezen energia töredékének elérésére.  

Széles Gábor először még február közepén pendítette meg Facebook oldalán a széles nyilvánosság előtt, hogy valami nagyot fog durrantani, amitől idézem: "... ha ez bejön akkor végre Magyarország olyan növekedési pályára áll amin már vagy ötszáz éve nincs!!! Ha ez bejön akkor jövőre Orbán Viktor kétharmaddal fog megint nyerni." Erről az index.hu február 20-án tudósított, ahol mindjárt szavazni is lehetett ezen bejelentés komolyságát illetően, melynek mai állapota alapján a következő szavazatmennyiségek vannak:

Széles Gábor azonban nem tágított és tovább csöpögtette az információmorzsákat, március elején egy olyan blogposztot osztott meg a Facebook-oldalán, amely „ingyen energia az éterből” felvetéssel a Tesla-tekercsekről, a „nullaponti energia” kinyerésének esélyeiről és egy 100 százalékosnál nagyobb hatásfokkal működni képes rendszerről szól. A poszt szerzője szerint „Tesla találmánya az Univerzum kifogyhatatlan energiájához, az éterhez biztosít hozzáférést” és "egy jól működő Tesla-tekercs segítségével ingyen energiához (más néven nullaponti energia vagy éter) lehet jutni, ami azt jelenti, hogy nagyobb a szerkezet kimeneti energiája, mint a bemeneti, vagyis a »semmiből« nyertünk energiát a működése közben”.

Tesla Colorado Springs-i laboratóriumában (Forrás: http://vanmagyarazat.blogspot.hu)

Széles Gábor egy újabb fátylat lebbentett fel március végén, amikor a következő bejegyzést tette fel Facebook oldalán: "Mi történt? Kiszállt a kalitkából a «madár». Három órán keresztül hibátlanul repült. Legközelebb három hétig kell folyamatosan repülnie, hogy végleg elhagyhassa a kalitkát ...", majd végül eljutottunk az energiacella megnevezéséig is egy újabb Facebook-bejegyzésben április 10.-én:  "Örülök, hogy a média ennyit foglalkozik ezzel az «energia cellával». /Csak zárójelben jegyzem meg, most írtam le először ennek az általam tervezett hivatalos nevét./ Abszolút nem zavar, hogy ennyit össze-vissza találgatnak.". Majd végül most szombaton adott egy interjút a saját tulajdonú lapjában, ahol beszélt az energiacella "működéséről" is: "Aki egyébként veszi a fáradságot, és végigböngészi a bejegyzéseimet, tisztában lehet azzal, hogy milyen teljesítményű az energiacella, hány háztartás számára ad majd folyamatos energiát, mekkora a súlya, még az árát is ki tudja mindebből kalkulálni. ... Nem elsősorban a nagyfeszültségen keresztül, hanem a nagy áramon keresztül csatolja ki a készülék az energiát «a levegőből»".

Az index.hu cikke szerint az eddig Szélestől megtudott dolgok alapján az energiacellában nincs mozgó alkatrész, nem egy méretben gyártják majd, hanem moduláris lesz egytől tíz háztartásig, a megtérülési ideje pedig pár év. Ezek alapján viszont ingyen energiának nevezhető a hagyományos szélturbina és a napelemek is. Itt is van az elején egy beruházási pénzösszeg, a megtérülési idő pedig egyenértékű azzal az idővel, amíg a szélturbina vagy napelem által előállított energia ára összesen a beruházás összegével egyenlő. A szélerőműek és napelemek átlagos megtérülési ideje 10 év körül van jelenleg, Széles Gábor által megpendített pár év az energiacella esetén ennél kisebb is lehet, így akár komolyabb konkurenciát is jelenthet a jelenlegi technológiákkal szemben. Az én szememben viszont az "ingyen" energia ott kezdődik, amikor egy átlagos fizetésből meg lehet vásárolni egy ilyen energiacellát (vagy nevezzük bárminek) - esetleg a pár havi törlesztőrészlet ennél kisebb összegű - és a megtérülési ideje legfeljebb néhány hónap, de semmi esetre sem több mint 1 év. A jelenlegi energiaárak mellett egy ilyen eszköz legfeljebb néhány 100 ezer Ft-os bekerülési költséget jelentene még a nagyobb háztartások esetén is, kisebbeknél akár 100 ezer Ft alatt is lehetne. A további elemzésünk céljából tekintsünk egy ilyen hipotetikus "energiacella" eszközt, ami a közeljövőben már elérhetővé válik.

Szélerőműpark (Forrás: http://www.winfo.hu)

Milyen társadalmi haszna lenne egy ilyen "ingyen" energiacellának, ha az már széles körben elterjedne? A Clayton M. Christensen vezette be a "megbontó technológia" fogalmát még 1995-ben egy cikkében ("Disruptive Technologies: Catching the Wave", Harvard Business Review), amit  1997-es "A feltaláló dilemmája" ("The Innovator's Dilemma") című könyvében tovább finomított, példaként többek között a merevlemezek gyors generációváltását hozva fel. Majd később rájött - a 2003-ban megjelent "A feltaláló megoldása" ("The Innovator's Solution") című könyvében -, hogy nem maga a technológia az, ami egy korábbi bejáratott piacot bont meg egy újabbal helyettesítve, hanem egy olyan új üzleti modell, ami a meglévő technológiára támaszkodik. Ezért aztán bevezeti a "megbontó feltalálás" ("disruptive innovation") megnevezést, ami szerint nem a technológiai újítás bontja meg a korábbi status quo-t, hanem egy új üzleti modell, ami korábbi technológiai újításokra (is) támaszkodik. (A megbontó innovációról rövid magyar ismertetés itt olvasható.)

Ennek legékesebb példája a robbanómotor feltalálása, ami egyértelműen alapjaiban változtatta meg a mindennapi életünket. Mindazonáltal, maga a robbanómotor felfedezése egyáltalán nem járult hozzá az emberek életkörülményeinek megváltozásához, mégha a feltalálása forradalmi újításnak is minősült. Eltekintve a "felső tízezer" kasztjától, az emberek abszólut többsége továbbra is loval vontatott kocsival (városon) vagy ökörrel vontatott szekérrel (falun) közlekedett. Ami ténylegesen megváltoztatta az emberek életét, az egy olyan új üzleti modell volt, amit Ford alkalmazott. Egyrészt bevezette az autok gyártásában a mozgó gyártosorokat, miáltal drasztikusan lecsökkentette a gyártási költségeket (így az autó árát is), másrészt saját bankján keresztül a részletfizetési lehetőséget is megteremtette az autók vásárlásához. Először még csak a jómodú középréteg, majd néhány évtized múlva már széles rétegek is megengedhették maguknak az autó megvásárlását. Így a hagyományos vasúti közlekedés visszaszorult, a ló vontatta kocsik manapság pedig már csak turista látványosságnak számítanak. Ennek eredményeként az emberek már sokkal szabadabban mozoghattak, mint korábban. Igaz, az olaj(hozam)csúcs elérése - ami a 2008-as világgazdaság egyik oka is - megakasztotta ezt a korábbi trendet.  Ilyen újkori megbontó innováció éppen napjainkban is zajlik az okostelefonok és tabletek terjedésével, valamint a Web2.0-vel (közösségi hálózatok, felhasználók által létrehozott tartalmak, stb.).

A "megbontó innováció" fogalmának ismeretében kijelenthető, hogy - habár egy ilyen Széles Gábor által említett energiacella akár Nobel díjat is hozhat a feltalálóinak - végső sorban nem maga a technológiai újítás, hanem az ahhoz kapcsolodó üzleti modell fogja megbontani a jelenleg kialakult üzleti környezetet és fog helyette egy teljesen másikat létrehozni. Azonban meglátásom szerint nemcsak az üzleti környezetre,  hanem az emberiség társadalmi berendezkedésére is hatással lesz egy ilyen "ingyen" energiacella széleskörű elterjedése. A továbbiakban ezen lehetséges változásokat szeretném szemléltetni.

A jelenlegi üzleti modell szerint az energiát az emberiség fosszilis energiahordozókból nyeri, a kőolajat átalakítás után a közlekedésben és az árú szállításban használja, a földgázt fűtésre és villamos energia előállítására, a kőszént szintén villamosenergia előállítására (akárcsak az urániumot). Ezek kibányászása azonban roppant energiaigényes, és méginkább az lesz, ahogy a kitermelés eléri a (hozam)csúcsot. Ezen foszílis energiahordozók kibányászását nagy nemezetközi vállalatok végzik, majd a megfelelő átalakítás után nagy központi ellátórendszereken keresztül juttatják el a vállalkozásokhoz és háztartásokhoz. Mindezek fényében azt látjuk, hogy az átlagemberek és kisvállakozók nagyban függnek ezen nagy energiatermelőktől és ellátórendszerektől, így egyben ki is vannak szolgáltatva nekik. Vigyázat! Ez itt most nem összeesküvéselmélet az idegen karvajtőke ellen! Mindegy, hogy "idegen" vagy magyar tőke van a háttérben, mindegy hogy magán vagy állami szerepvállalás van benne, a függőség ugyanúgy fennáll. Közgazdasági közhely, hogy nincs különbség a magán és az állami monopolium között (hát még a tulajdonosi kör nemzetiségi hovatartozása között!). Ez egy rendszerhiba és nem több! Egy ilyen rendszer esetén jön a mindennapi taposás a "kisemberek" részéről, hogy képesek legyenek kifizetni a havi rezsi számlákat és ne maradjanak víz, áram és (télen) melegítés nélkül. Ez a fajta függőség azonban egyben előhozza az emberi megalkuvást is, ilyenkor az emberek sokszor kénytelenek lenyelni a központi ellátórendszerben dolgozók pökhendi viselkedését és minduntalan kénytelen igazodni az uralkodó eszme mögé, ha el szeretnék kerülni a "kellemetlenségeket". 

Zöld farm (Forrás: http://www.ehdwalls.com)

És milyen lehet a (közeli) jövőben egy olyan társadalom, ami például az "ingyen" energián alapul? Ehhez elsősorban egy olyan üzleti modell kialakítása szükségeltetik a megfelelő technológia megléte mellett, amely esetén az "energiacella" eléri a tömeggyártást és széleskörűen elterjed. Ekkor már minden nagyobb áruházban kapható lesz az ilyen eszköz, az ára pedig nem lesz több, mint egy mai LCD TV, ráadásul modulárisan is kapható. Ekkor a háztartás energiaigényének nagyságától függően 1 vagy több modult kell vásárolni, de elsőként lehetséges lesz akár csak egy modult is megvenni - így a kezdeti időszakban a háztartás energia igényéhez szűkséges különbözetet még a hagyományos központi rendszerből pótolnák. Ezt majd fokozatosan lehetne bővíteni, ahogy a háztartás anyagi helyzete megengedi, míg végül a hagyományos központi energia ellátó rendszerről teljesen lecsatlakoznának a háztartások (vagyis ezek az elosztó nagy cégek megszűnnének - ilyenre már most is van példa Erdélyben a panellakások esetén, ahol a távfűtés gyakorlatilag megszűnt, helyette a lakások saját egyedi cirkófűtéssel üzemelnek). Egy ilyen esetben néhány évtized alatt (esetleg néhány év alatt?!) minden háztartásban lenne ilyen energiacella, így a háztartási energia "ingyen" lenne a családok számára, ezzel is nagyban csökkentve a "kisemberek" függését a központi hatalomtól ("napi robotolás a mindennapi betevőért"). Ezzel párhuzamosan megerősödnének a kisközösségek és önellátóvá válhatnának, hiszen "ingyen" energiával lehetne előállítani a műtrágyát, mozgatni a mezőgazdasági gépeket és feldolgozni a megtermelt élelmiszert az üzemekben, az előállított végtermékeket pedig eladnák a közeli városoknak. Ekkor kialakulna egy természetes egyensúlyi állapot is a falvak és városok között: falvakon megteremtenék az élelmiszert és az egyszerűbb technológiákon alapuló termékeket, míg a városok megmaradnának a polgárosodás fellegvárai (kutatási és fejlesztői központokkal), ahogy ez az ipari forradalom előtt és után is volt. Ráadásul a közösségi hálózatok révén az információáramlás olyan gyors és szabad lenne, hogy nem lenne igazán különbség aközött, hogy az ember városon vagy falun élne és az életkörülmények is nagyban hasonlítanának egymáshoz. 

Mindezek fényében elmondható, hogy habár az "ingyen" energiacella rövidtávon Széles Gábor reményeit igazolhatja, miszerint "jövőre Orbán Viktor kétharmaddal fog megint nyerni", még ha ez esetleg más okok miatt is fog bekövetkezni, de  hosszabb távon - az "ingyen" energiacella széleskörű elterjedése miatt - egyértelműen a hatalom központosítása ellen fog hatni. Az emberek nem félnek majd kifejezni véleményüket és gondolataikat, mert már nem fognak függeni a központi hatalomtól - így az esetleges retorziótól sem kell tartaniuk, mert eleve nem állhatna fenn olyan helyzet, mint manapság, amikor a "kisemberek" kénytelenek eltűrni a hatalom túlkapásait attól való félelmükben, hogy állásvesztés miatt nem tudják majd fizetni a havi számláikat. Vagyis a Széles Gábor által vizionált Orbáni kétharmad nincs összhangban az "ingyen" energiacella várható társadalmi változásaival.