A múlt héten röppent fel a hír, miszerint az MSZP nem fogja támadni a kormányt az árvízi védekezés ideje alatt és egyben felajánlotta a segítségét a védekezésben. E nemes gesztus akár a nyitánya is lehetett volna az ország pillanatnyi egységének kialakulásában, ha eltekintünk attól a nem aprócska ténytől, hogy e bejelentés nem egyéb, mint politikai marketing - egy kis önfényezés, ha már többre nem telik. Hasonló magatartásra lehetett számítani ezek után más ellenzéki pártoktól is, így minden lehetőség megvolt, hogy ha csak néhány napra is, de ismét egységben tündököljön az ország. Hogyan látszott ez a nemzeti egység belföldről és külföldről? És mit láttak az emberek a kormány tevékenységéből a propagandán túl?
A magyaroknak a németekhez képest megvolt az az óriási előnyük, hogy volt idejük felkészülni a dunai árvízre. Hiszen napokon keresztül tele voltak a híradások a közelgő áradásra és nem volt nehéz elképzelni, mi várhat ránk, látva az elöntött városokat Németországban. Így aztán minden magyar átérezhette, hogy itt most nincs idő marakodni és viszályt szítani, sokkal inkább fontosabb, hogy egymást segítve minimalizáljuk a kárt és amennyire lehet minél több ingóságot megóvni, az emberi életekről már nem is beszélve. Így rövid időn belül ismét megismétlődött az a fajta összefogás, ami már a március közepi hóvihar idején is megtapasztalhatott az ország, ahogy egy korábbi posztomban erről részletesen beszámoltam. A különbség most csak annyi volt, hogy a kormány nem hagyta magára a bajba jutott embereket, hanem tette a dolgát, ahogy az elvárható egy felelős kormánytól.
Árvíz a a németországi Passau-nál 2013 június elején (Forrás: 444.hu)
Az árvízi védekezés ideje alatt részben háttérbe szorultak az etnikai konfliktusok (romák és gárdisták együtt pakolták a homokzsákokat) és a társadalmi különbségek (a szegények a gazdagok villája körül is építették a homokzsákos gátakat), végül is az emberek nagy többsége próbálta kivenni a részét a védekezésben. A Gyöngyösi TV beszámolója szerint a múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján Horváth László megyei kormánymegbízott kiemelte, az árvízi védekezésben való segítség olyan közös nemzeti ügy, mely összefogásra készteti a társadalom minden csoportját. Személyes közbenjárására a Heves megyei Katasztrófavédelmi hatósággal karöltve a hétvégén busszal vitték azokat a gyöngyösi romákat a védekezés szempontjából legkritikusabb pontokra, melyeket a védelmi bizottság számukra kijelölt. Ezen a sajtótájékoztatón részt vett dr. Réthy Béla Gyöngyös alpolgármestere is, aki arról beszélt: az összefogás azért is fontos, mert megmutatja, hogy nem csak a városért, hanem az országért is képesek tenni a legrosszabb sorban élők is.
Szombat hajnalban a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kérésére az Országos Roma Önkormányzat riasztotta az Országos Roma Önkormányzat és a Lungo Drom képviselőit, hogy azonnal induljanak Pilismarótra, mert veszélyben a település – közölte az MTI-vel Farkas Flórián. Az 550 segítő több megyéből és településről, Nógrád, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből indult el, hogy mielőbb odaérjen és megkezdhesse a mentési munkálatokat - számolt be a budapesti III. kerületi Fidesz honlapja.
Az [index] múlt szombati beszámolója szerint Csillaghegyen cigányok is segédkeztek a gáton. Az index munkatársának azon kérdésére, hogy itt is élnek-e romák, a válasz lényegre törő volt: „Á, dehogy, itt csak gazdagok élnek. De nekünk jól esik a munka, három éve munkanélküli vagyok, jól esik egy kicsit dolgozni. Mindig mi kapunk valamit a magyaroktól, most végre mi tehetünk értük. Addig maradunk, amíg kell, akár holnap estig is”. Ugyancsak az index beszámolója szerint egy kicsit távolabb, az Őrtorony utca sarkán, az egyik kertben már csak a grillterasz teteje látszott ki a vízből, a ház oldalát körben homokzsákok takarták. A tulaj lánya éppen hideg ásványvizet hozott az önkénteseknek és azt nyilatkozta, hogy „Nagyon jól esik, hogy ismeretlen emberek segítenek, hogy anyukámékat ne vigye el a víz. Ők nem akartak elköltözni, pedig lenne hova. Már napok óta nem tudnak aludni a félelemtől, a pincében már áll a víz, aggódnak, hogy mi lesz, ha a nappaliba is betör”.
Gárdisták pakolják a homokzsákokat Solton (Forrás: kuruc.info)
A hétvégén a szendrői gáton gárdisták és romák együtt igyekeztek betömni az árhullám által szakított mintegy 50 méteres rést. Az atv.hu helyszíni tudósítója szerint az együttműködés a nap elején akadozott, de némi átszervezés segítségével hatékony együttműködést sikerült kialakítani. Igaz, néhány beszólás azért mindkét oldalról elhangzott. A gáton lévő romákra sűrűn tettek megjegyzéseket a Gárda tagjai. „Ha már kinyírni nem lehet őket, akkor legalább maradjunk csöndben” - mondta egyikük, tekintettel arra, hogy a helyszínen levő roma fiatalemberek, ha létszámban nem is, de erőnlétben mindenképpen felülmúlták gárdista társaikat, emelte ki a 168ora.hu. A roma csoport tagjai sem voltak néma csöndben: „ha kell, leszúrom a gárdistákat” – hangoztatta egyikük az atv.hu tudósítója szerint. Szerencsére a homokzsákok pakolása mindkét felet kellőképpen lefoglalta, így a szóváltás nem fajult tettlegességgé.
Hasonló beszólásról Gyurcsány Ferenc is említést tett Facebook oldalán még június 6.-án: "Tegnap este még kimentünk Vácra homokzsákokat tölteni. Valamikor tíz óra körül megjelent az újnáci Budaházy vagy egy tucat támogatójával. Volt egy kis odamondogatás és visszaszólás, némi harciasság is, de végül mindenki lapátolta a homokot. Mert annak nincs pártállása..."
És hogyan látszott mindez külföldről?
"A gáton a cigány együtt lapátol a nyilassal, mert a rettenetes veszély elmosta az ellentéteket, melyek jó részét amúgy sem a személyekben rejlő okok, hanem az ország kritikán aluli állapota okozza. A víz nagy úr, az épeszű ember pedig ösztönösen tud súlyozni, első a létfenntartás ösztöne, minden más csak ez után következik." - hangsúlyozza ki a Kanadai Magyar Hírlap.
A magyarok félreteszik nézetkülönbségeiket, és együtt futnak versenyt az idővel, hogy megvédjék Budapestet és az ország más területeit az árvíztől – idézte az AFP magyarországi riportját a France 24 francia hírtévé internetes változata a 168ora.hu beszámolója szerint. A riport kiemelte: a mentésben több ezer önkéntes csatlakozott a katasztrófamentőkhöz és a katonákhoz, a különböző társadalmi rétegekhez tartozók gumicsizmába bújva és ingujjukat felgyűrve olyan szövetségeket alkotnak, amelyek egyébként nehezen elképzelhetők a mai Magyarországon.
Hasonló összefogásról emlékeztek meg az olasz sajtóban is a ciaomilano.blog.hu felsorolása szerint. A MeteoWeb oldalán egy tudósításban üdvözlik a példaértékű összefogást, melyet az áradó Duna okozott Magyarországon. Politikai nézeteket és etnikai ellentéteket félretéve mindenki segített a veszélyeztetett zónák védelmében. Külön figyelmet szentelnek annak, hogy a roma kisebbség és a feloszlatott Magyar Gárda tagjai is a homokzsákok körül serénykednek, mert "nem számít az ember bőrszíne, ha önzetlenül segít a katasztrófa megelőzésében". Az az érdekesség sem maradt ki a cikkből, hogy Gyurcsány Ferenc és a DK aktivistái jobbosokkal egy utcában forgatták a lapátot.
Győrújfalú - a gát erősítése (Fotó: H. Szabó Sándor / ORFK légifotó)
A Le Monde című, mértékadó francia liberális lapnak az árvízi védekezésről közölt dunabogdányi riportjáról számolt be 168ora.hu, miszerint „férfiak, nők, az iskolából hazatérő gyerekek, kirendelt gimnazisták, a vizsgahalasztásra engedélyt kapott diákok, mindenki részt vesz” a homokzsákok pakolásában, a média csatornái egymással vetélkedve ismételgetik, hogy még soha annyi önkéntes nem vett részt a védekezésben, mint most, hiszen mindenki láthatja a televízióban, hogy az árvíz milyen katasztrófát okozott Németországban, Ausztriában és Csehországban. A lap azt is kiemeli, hogy egyesek szerint a kormány „ezzel a fokozott jelenléttel szeretné feledtetni a hatalmas felfordulást, amikor is két éjszakán át a gépkocsijukban hagyták az autósokat a téli erős havazás idején, amikor még a szomszédos Ausztria segítségét is kérni kellett”.
Az árvízi védekezésről közölt beszámolót a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német konzervatív lap online kiadásában, erre a Heti Válasz hívta fel a figyelmet. Az "Orbán harca a hullám ellen" című FAZ cikkben a szerző, Stephan Löwenstein kiemelte: „Magyarország miniszterelnöke túlbuzgón mozgósít az árvíz ellen", majd hozzátette: míg a német vagy az osztrák kormányfő beéri azzal, hogy megtekinti az árvíz sújtotta térségeket, megdicséri a védekezésben részt vevőket és gyorssegélyt ígér, Orbán Viktor gyakorlatilag magához vonta az ár elleni küzdelem irányítását. A kormány „nyilvánvalóan el akarja kerülni a télen elkövetett hibákat, amelyek ártottak hírnevének".
Ugyancsak ezt a fajta túlságosan nagy fontoskodást kritizálja a Kanadai Magya Hírlap Az árvízi hajós cikkében is, megemlítve: "[Orbán Viktor] Ott bohóckodik, azzal van elfoglalva, hogy feltartsa a felelősségteljes és nehéz munkát végző fáradt embereket, ahelyett, hogy tenné a dolgát. Ha meglátogat egy-egy kritikus szakaszt és szól három elismerő szót az embereknek, szavam sem lenne, bizonyára jól esne mindenkinek, hogy tudomásul veszik önfeláldozó munkáját. De itt nem ez történik, hanem a gát bohóca elkezdi elhinni magáról, hogy ő a szakember, ő hivatott értékelni az adatokat, ő tudja, hogy hova kell az erőket és eszközöket csoportosítani, ő a hivatott arra, hogy egy kimondottan szakmai feladatot irányítson, merthogy neki a fejében van a víz."
Ezt a fajta magamutogatást és propagandát bírálja blogjában Vback Chine is: "Orbán sose tapasztalt fontoskodásba kezdett, hozzáértése és tapasztalatai biztos tudatában vette át a védekezés irányítását és a hírműsorok első negyedét boldogan, hiszen megint van mi ellen harcolni és neki a harc a lételeme, de megszaporodtak a kormánypárti politikusok ásóval és kampánystábbal a gáton, hogy elkészítsék a 30 másodperces klipet, aztán meghagyják a lapátolást a névtelen önkéntesnek, aki majd a jól elvégzett munka élményével nézheti a tévében, amikor a díszpintyek jól kitüntetik egymást a védekezésért."
De ahogy az ár levonul a Dunán, úgy foszlik semmivé az ország egysége is. A tegnapi parlamenti vitában már a szokásos adok-kapok ment a jobb és baloldal között. AZ MSZP szóvá tette Orbán csillapíthatatlan kampányjelenlétét az árvízi védekezés során, mire a Fidesz szóvívó Zsigó Róbert úgy fogalmazott: "amíg a baloldal marakodik, addig a kormány teszi a dolgát és megvédi az emberi életeket és értékeket".
A fentiek fényében joggal fogalmazódik meg az emberben a gondolat: nekünk tényleg midig kell egy természeti katasztrófa, hogy ne egymást marjuk, hanem egymást támogassuk? Tényleg vernie kell minket a Sorsnak, Istenek, vagy nevezzük, aminek éppen jólesik ahhoz, hogy az országot építsük és ne romboljuk? Már annyira jó dolgunk van, hogy unalmunkban csak egymás minősítésével vagyunk elfoglalva, meg egymás sárba tiprásával, mert jobb elfoglaltságot nem találunk? Ahogy Ady Endre fogalmazott, nekünk minduntalan a mohácsi vész kell, hogy jobb belátásra térjünk?!
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szívű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.